Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

190 233. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. alatt áll az egész politikai irányzat. S mikor látjuk, hogy majdnem összes mezőgazdasági kivitelünk Ausztriában talál piaczra, akkor igen természetes, hogy ezek az érdekközösségek minden áron azon vannak, hogy a közös vámterületet fenntartsuk, hogy igy ők az ő érdekeik kizárólagos tekintetbe vételét biztosithassák. Az ipar tehát nem fejlődhetik, mert különös tekintettel kell lenni a vezető politikusokra, a nagybirtokosságra; mert ma is azok vannak politikailag hatalmon. (Zaj. Ellenmondások.) Nem fogok hosszabban visszaélni a ház türelmével, de a mint mondottam, beszédem végén rátérek azon messze czélzatokra, melyek szolgálatába most először — igy mondják legalább — állították a kiegyezést: t. i. a függetlenségi programra megvalósitásának szolgálatába. Hédervári Lehel: Ne fájjon az neked ! Goldis László: Nekem nem fáj, de ugylátszik már a függetlenségi pártnak sem fáj. A függetlenségi párt azt mondja, hogy praktikus politikát folytat, eddig csak hirdette az elveket, most lassan meg is akarja valósitani őket. (Ugy van I) Ez igen helyes eljárás és természetes, hogy mindenek előtt a gazdasági önállóság létesítésére törekszik. (Ugy van!) Következni fog azután a többi programmpont, az önálló hadsereg megvalósítása. (Helyeslés.) Következni kell a külügyek ketté választásának. (Helyeslés.) Következni fog a külügyminiszteri széknek is ketté választása, mert két külön államnak közös külügyminisztere nem lehet. (Helyeslés.) Abban a tekintetben, hogy hova fog ez vezetni, leszek bátor egy idézetet felolvasni. Fel akartam olvasni egy német könyvből is, de miután itt nem szívesen veszik, ha németül olvasnak fel, ezt nem teszem, bár az a német könyv nagyon sok okos dolgot tartalmaz. Fel fogok olvasni tehát egy magyar könyvből egy pár sort. (Olvassa) : »A függetlenségi pártbelieknek is azt kellene tapasztalniuk, mit a franczia forradalom vezérei, egymásután tapasztaltak, hogy mindig akad, a ki az ő kiinduló pontjuk következményeit és logikáját náluk tovább viszi és őket saját fegyverükkel győzi le.« (Felkiáltások: Ki a szerző ?) »A függetlenségi párt kérlelhetetlenül támadja meg a nemzet jogairól való lemondás politikáját, minden" alakjában, ő maga pedig lemond az ország véréről való önálló és szabad rendelkezésről, midőn programmjában fenn akarja tartani a szankczió pragmatikát, önmérséklet és lemondás nemcsak a kiegyezés fentartásához szükséges, hanem azon rendszernek is sine qua nonja, a melylyel azt pótolni akarják. E nélkül társasélet államok között elképzelhetetlen. De miként a szélbal erre való tekintet nélkül ma minden lemondást ostoroz, ellenében támad majd olyan ellenzék, a mely reá fogja sütni a gyávaság és hazaárulás bélyegét azon lemondásra is, a melyet a szélsőbalnak, ha biztosítani akarja az elért eredményt, mégis gyakorolnia kellene, s ellenben eUenállhatatlan logikával fogják majd bebizonyítani, hogy az Ausztriával szemben elfogadott feltétlen védelmi kötelezettség osztrák poütika s az ország függetlenségének feladása. Az ellenünk hangoztatott jelszavak mind a függetlenségi párt ellen is fordíthatók. Nemcsak a jelszavak,hanem azon név is«, (Zaj a baloldalon.) »a melylyel ma politikájuknak propagandát csinálnak és a melyhez elválaszthatatlanul oda van kötve az inkompatibilitás tana, a detronizáczió eszméje.« Egy hang (balfelől) : Irta Hazafi Verái János ! Goldis László : Irta ezt egy igen okos ember, a kit önök többször lelkesen megtapsolnak : gr. Andrássy Gyula belügyminiszter, a 67-iki kiegyezésről irt gyönyörű nagy munkájában, gondolom 1897-ben, nem tudom biztosan. (Zaj a baloldalon és á közéfen.) Azt hiszem, hogy könyvekre való hivatkozás nem bűn. Maga Bánffy képviselő ur is beismerte, hogy mióta tanult, a nézete sokban megváltozott. (Derültség balfelől.) Hát, t. ház, én csak arra akartam röviden rámutatni, hogy ezek a messzemenő czélzatok nagy harczoknak lesznek előidézői; az én impresszióm szerint a függetlenségi párt programmjának megvalósítása olyan simán, olyan könnyen nem fog menni, a mint az urak közül talán némelyek gondolják. (Felkiáltások balfelől: Tudjuk ! Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Goldis László : Ha ezt az igen t. függetlenségi párt belátja — és örülök, hogy belátja — akkor be kell látnia egy másik dolgot is, hogy azt nem helyes — bocsánatot kérek a kifejezésért, nem szeretek kritikát gyakorolni, különösen magasan álló személyekkel szemben, mint a milyen a kereskedelemügyi miniszter ur — de, bocsánatot kérek, nem helyes clZ, Síi mit ő mondott, mikor bevezető beszédében a disszidenseket apostrofálta, azt mondotta, hogy milyen nehezen fog esni szivüknek, mikor szavazni lesznek kénytelenek és szavazniok kell a nemzetiségekkel a magyar nemzet képviselői ellen. Ez hiba. Markos Gyula (közbeszól). Elnök (csenget) : Kérem, Markos Gyula képviselő urnak nincs szüksége arra, hogy minden ülésben rendreutasítsák. Méltóztassék csendben lenni! Markos Gyula : Bocsánatot kérek, azt hiszem, ez nem tartozik ide. (Elnök csenget.) Goldis László : Ugy állítani oda a dolgot, hogy azok az urak, mikor velünk szavaznak, a magyar nemzet képviselői ellen szavaznak, ez nem felel meg a nemzeti állam fogalmáról eddig az urak részéről hangoztatott definicziónak. Ha azt mondja, hogy az urak a magyar nemzet képviselői, akkor minket ebből az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur kizár. (Zaj a baloldalon.) Okolicsányi László : Maguk zárják ki magukat! Goldis László: A kormány, valahányszor ellenünk valamit akar, mindig azt mondja, hogy a nemzetiségi törvény definicziója szerint az ország összes lakossága egy elválaszthatatlan magyar politikai nemzet tagja. Most meg a kereskedelem-