Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

188 233. országos ülés 1907 akkor erősödhetik meg gazdaságilag az ország, ha már az önálló vámterület állapotában lesz. Hogyan lehet egy állapotot kívánni és ugyanakkor azzal ellenkező eszközöket életbeléptéim ? Hiszen a függetlenségi matadorok arról vannak meggyőződve, hogy csak akkor erősbödik az ország anyagilag, ha áttér az önálló vámterületre. Ha sohsem térünk át, akkor ez elmélet szerint sohsem is erősbödhetünk meg. Ez cireulus vitiosus, ez contradictio in adjecto, ez ellenmondása az elvnek. Mert ha most azt mondom, hogy a vámközösség adja meg nekem a módot, hogy megerősödjem, hát jövőre nem adja meg a módot ? Ha a vámközösség elég jó arra, hogy Magyarország elérje gazdasági erősbödésének lehető kifejtését, akkor nem látom be szükségét annak, hogy az önálló vámterületre térjünk át, mert őszintén megvallom, én osztozom a pénzügyminiszter ur véleményében, hogy a nagy gazdasági területek sokkal nagyobb előnyt nyújtanak, mint a kicsikék. A nagy gazdasági egységeknek megvannak a hátrányaik, de megvannak az előnyeik is, és ha e tekintetben a t. függetlenségi párt egyszer arra a meggyőződésre jut, hogy ilyen nagy gazdasági terület fentartása által, tehát a vámközösség alapján is az ország anyagilag megerősődhetik, akkor nincs indokolva, miért tartja programmjában az önálló vámterületre való áttérést? Ha a kormány ezen állapotra igazán át akar térni, a mit én kétségbe vonok, mert hiszen a kormány némely tagjai hatvanhetesek és különösen a pénzügyminiszter ur nem őszinte hive az önálló vámterületnek — nem birom tehát felfogni, hogy ez a kormány, melyben erre nézve ilyen ellentétek vannak, képes legyen az önálló vámterületet 1917-ben megcsinálni. JÉn azt veszem tagadásba, hogy azok az eszközök, melyek által a függetlenségi párt 1917-ben az önálló vámterületre akar áttérni, akadályok volnának. Azok az akadályok, melyeket annak mondanak, nem voltak akadályok. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur hivatkozott a felmondás nélküli szerződésekre. Ez egy olyan teória, a melyet én nem birok helyesnek elismerni. Hiszen ha az a tétel állna, hogy az osztrákok beleegyezésétől függ, hogy mi felmondhatjuk azokat a terminus nélküli szerződéseket, akkor előfordulhat az az eset, hogy az osztrákok sohasem egyeznek bele. (Zvj.) A miniszter ur közbeszólt, hogy az osztrákok nem engedik meg, ámbár az 1898 : XXX. t.-cz. kimondja, hogy felmondandók. Hát ha lehetett egyszer törvényt hozni, lehet másodszor is ilyen törvényt hozni. (Ellenmondás és zaj.) Tessék majd bizonyítani, hogy nem lehet. Ejsen arra akarok rátérni, hogy nem Ausztria respektálásától kell a mi országunk önállóságát függővé tenni. Ez a bántó, hogy azt mondja az igen deczember 3-án, kedden. t. kereskedelemügyi miniszter ur, a függetlenségi párt hatalmas vezére, hogy csak akkor mondhatjuk fel azokat a szerződéseket, ha abba a felmondásba az osztrák kormány is beleegyezik. Szórói-szóra azt mondja az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur (olvassa): »Ha maguk az osztrákok beczikkelyezik törvényeik közé ezeket a garancziákat, akkor igenis teljes birtokába jutunk a mi önrendelkezési jogunknak.« Az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur tehát attól teszi függővé a mi önrendelkezési jogunkat, hogy vájjon az erre vonatkozó garancziákat az osztrák törvényhozás törvénybe czikkelyezi-e vagy nem. Azért idéztem szavait szórói-szóra, nehogy talán más szót tegyek beléjük. De ez ellen minden alkotmányszerető embernek tiltakoznia kell, hiszen ez visszaesés. Az 1867 : XII. t.-czikk 68. §-a egész világosan, minden kétértelműséget kizárólag fentartja az országnak önrendelkezési jogát az anyagi téren. Most, 40 év után az osztrákoktól tegyük függővé az önállóságunkat ? Ez nem előremenetel, hanem hátrafelé esés, és igen bántó dolog, hogy ez a visszaesés épen az igen t. függetlenségi j>ártnak az uralma alatt történt. Igen t. elnök ur, ha lehetséges, kérek egy kis szünetet. Elnök: Nem vagyok abban a helyzetben, hogy szünetet adjak, mert a vita igen hosszura nyúlik. Maniu Gyula (közbeszól.) Elnök: Kérem, a képviselő ur ismét nem ismeri a házszabályokat. Csakis az elnöknek van joga szünetet adni, én pedig nem adom meg. Méltóztassék a 256. §-t megtekinteni, ha elnökölni kivan, Maniu Gyula: Nem kívánok. Goldis László: Ezekre a dolgokra vonatkozólag egy rövid mondattal akarom jellemezni az egész helyzetet, A függetlenségi párt az egész kiegyezést nemcsak ennek gazdasági részét, hanem többi részét, a közjogi részét is mindig csak nyomorúságnak deklarálta, nyomorúságnak tartotta. Ha tehát ezt elfogadjuk, akkor a mostani kiegyezésre rá lehet fogni azt, hogy a nyomorúság nagyobb, de czifrább. Mert sallangokat kaptunk; hiszen, hogy szövetség helyett szerződós lesz •— hát itt van egy német könyv, a mely szintén azt mondja, hogy most szerződés lesz és nem lesz szövetség. Az igen t. államtitkár ur azt mondja, hogy a koaliczió köréből jött ki ez az idea, hogy ne legyen szövetség, hanem legyen szerződés; Vörös László pedig azt mondja, hogy az ő minisztersége alatt tettek először hivatalosan lépést, hogy a szövetség helyett szerződéses alak tétessék. Egy német munkában pedig, ismétlem, azt olvasom, hogy most fog következni a szerződéses formula. Azt mondja t. i. ez a könyv (Olvassa) : »Kechtlich besteht das selbsständige Zollgebiete