Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

178 238. országos ütés 1907 deczember 3-án, kedden. Sokkal jobb tehát a nemzetre nézve is, ha megmondjuk nyíltan, hogy súlyos, nagyon nehéz áldozatot kellett hoznunk e kiegyezésben, a melyet — mint a kormány mondja — kényszerhelyzetben kötöttek meg és megmondjuk, hogy ez a kiegyezés valóban nem fedi az ország gazdasági érdekeit. (Zaj a baloldalon.) T. ház ! Ezt a füzetet millió példányban szétosztják az országban ; nekem 27 vidéki lap jár és mindegyik vidéki lappal mellékletképen megkaptam. Már most, ha a jóhiszemű magyar ember látja és olvassa, hogy a domaniális kölcsönnél 2,280.000 koronát takaritottunk meg, a blokknál 2 millió koronát és ezt elhiszi : akkor ne méltóztassék felhozni, hogy a függetlenségi pártkörből kilépetteknek miért nem hoszánáz a nemzet, miért nem kapnak ők üdvözléseket ? Azért, t. ház, mert e füzet alapján a nemzet helyesnek és üdvösnek gondolhatja a kiegyezést, ha már a domaniális kölcsön czimén és a blokknál is ilyen nagy összegeket takaritottunk meg. Meg kell mondani az igazságot a nemzetnek. A kiegyezésben minket ért nagy veszteséget tudomására kell hozni. A rideg igazság az, hogy 94 millió koronát fizetünk a blokk megváltásánál, és ] ,320.000 korona áldozatnál még súlyosabbat hoztunk a domaniális kölcsön törlesztésénél. (Zaj a baloldalon.) T. ház ! Nagyjában ebben a három fontosabb kérdésben : a bankkérdésben, a kvótakérdésben, a magyar blokk és vele kaftesolatosan a domaniáliskölcsön kérdésében elmondott aggályaim, kifejezésre jutott aggodalmam teljesen indokolják azt az álláspontot, hogy én a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem fogadhatom el. Nem támogathatom szavazatommal azt a kiegyezést, a melynek megszavazása ólomsulylyal nehezednék az én ifjú elkemre, a mely megbénítaná az én további lelkesedésemet, és gyengítené engem a függetlenségi eszmékért vívandó további harczokban. En a függetlenségi eszméknek, a függetlenségi programmnak megvalósításáért tovább is, mindig, mindhalálig a régi, igaz, törhetetlen hűséggel fogok harczolni. Hogy olyan törhetetlen hű katonája lettem a függetlenségi zászlónak és hogy az alatt akarok önzetlenül szolgálni, azt részben köszönhetem Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter urnak. Ugy történt az eset, hogy 1899-ben Sepsiszentgyörgy városa leleplezte a függetlenségi eszme örök dicsőségű főpapjának Kossuth Lajosnak arczképét. Ezen a nagy, ezen a hatalmas ünnepen Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur, az akkori és a mostani függetlenségi párt elnöke szintén részt vett. A köszöntők során — későre alkonyat felé járt már az idő — én is felálltam és a Háromszék-vármegyei egyetemi ifjak nevében felköszöntőt mondottam. És akkor megtörtént az az előttem örökké emlékezetes esemény, hogy beszédem után felállott Kossuth Ferencz és nem törődve a többi felköszöntővel, a melyet a vármegye hatalmasságai mondottak, engem, a szegény igénytelen gyermek-ifjut köszöntött fel és arra kért, hogy férfikorban is azzal a tűzzel, azzal a lelkesedéssel, azzal az izzó hazaszeretettel szolgáljam a függetlenségi elveket. Az én szivemben gyökeret vertek ezek a szavak. Ezeket a biztató szavakat hallottam, a mikor ős szabadelvű párti kerületek megostromlására mentem egymagam a magam gyenge erejével. És hogy ennek az erős, kitartó harcznak eredménye volt, azt bizonyítja a következmény, hogy ma a szepsiszentgyörgyi és az illyefali kerületek függetlenségi párti képviselővel vannak képviselve e házban. Ezt a multat, a függetlenségi eszmékért vivott ezt a nehéz szenvedésteli, de gyönyörű multat, e múltnak annyi ragyogó emlékét, a függetlenségi eszmék jövőjébe vetett hitemet sérteném meg, ha megszavaznám azt a kiegyezést, a mely véleményem szerint nem alkalmas arra, hogy gazdasági függetlenségünk, pénzügyi önállóságunk alapja legyen. Épen azért t. ház, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Sándor Pál képviselő ur félremagyarázott szavainak igaz értelmét kívánja röviden helyreigazítani. Sándor Pál: T. ház ! A házszabályok 215. §-a értelmében kérem a t. házat, legyen kegyes nekem megengedni, hogy két irányban szólaljak fel. Először abban az irányban, hogy válaszoljak Szterényi államtitkár urnak, a ki maga felszólított engem arra, hogy loyalis nyilatkozatot adjak a tegnap általa elmondottakra, másodszor abban az irányban, hogy ugyancsak az államtitkár ur beszédével kapcsolatosan szóljak arról, a mi beszédében velem szemben személyes megtámadtatást involvál az ő részéről. Végül kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy miután tegnap bírósági tárgyaláson voltam elfoglalva, most néhány szót szólhassak Wekerle Sándor miniszterelnök urnak szombati személyes támadásával szemben. Muzsa Gyula: Hogyan lesz a kísértetből angyal ? Sándor Pál: Nem hittem, hogy akkor, a mikor beszédemben azt akartam megvilágítani, hogy 1867-ben alkottunk már egyszer egy szerződményt, a melyet az akkori miniszterek aláirtak, továbbá a mikor be akartam bizonyítani, hogy a mostan megkötött szerződési forma is már a darabont-kormány alatt született meg és akkor lett komolyan tárgyalva, mondom, nem hittem volna, hogy az a néhány szó, a melyet erre vesztegettem és a melyet magam sem tartottam lényegesnek, olyan komoly pertraktáczió tárgyát fogja képezni itt e házban. Első sorban azonban Szterényi József államtitkár urnak tartozom egy nyilatkozattal. (Hal'juFj Halljuk !) Ö azt mondja, hogy azt állítottam volna beszédemben — legalább az lett volna annak az értelme — mintha ő kétkulacsos politikát folytatott volna és meggyanúsítottam volna ugy őt, mint, gondolom, Bernáth és Popovics államtitkár urakat azzal, hogy abban a bizonyos időben, midőn minden magyarnak résen kellett állani, ők megmaradtak a helyükön és kétkulacsos politikát folytattak.