Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-233
233. országos ütés 1907 »Ezen tételek a két kormány közt még mindig véleménykülönbség tárgyát képezik. En, midőn pénzügyminiszter voltam, azon áMspontot foglaltam el, hogy miután az u. n. domaniális kölcsön felerésze a magyar államjavakra van kebelezve és annak törlesztéséhez is az államadóssági törvény értelme szerint Magyarország felerészben járul, a domaniális kölcsönből fenmaradt összegből fele illeti Magyarországot, ennélfogva tehát az nem a kvóta szerint számolandó el.<< Nyilvánvaló Lónyay e megjegyzéséből, hogy az osztrákok a kvótaarány szerint akarták számitani. Ugyancsak ebben a terjedelmes munkában több helyütt megemlékezik még Lónyay Menyhért a dominiális kölcsönről. Ezek közül csak egyet akarok idézni. Azt mondja könyvének 347. oldalán, hogy (olvassa) : »Az államadóssági czim vonatkozott a magyar államjószágokra is, fele értékben bekebelezett jelzálogi, u. n. domaniális kölcsönre, és ezen egy adóssági czim megemlitése azért volt szükséges,mert ezen kölcsön a magyar államjavakra felerészben, azaz 30 millió K értékben bekebeleztetett. Magyarország évi járulékában ezen kölcsön felének kamata, törlesztési járulékában pedig a kölcsön törlesztésére fele benfoglaltatik. Szükséges volt ezen tételt felemlitenem azon okból, hogy Magyarország számára biztosittassék a törlesztési idő lejárta után az e czimen fizettetett kamatoktól való felmentés«. T. képviselőház ! Ezzel a határozott, egyenes, igazságos magyar állásponttal szemben az eredeti osztrák álláspont az volt, hogy minket e kamatból 23.8% illet meg. Később azonban az osztrákok merev, igazságtalan álláspontjukból engedtek, és már a Kerkápolylyal történt megállapodások szerint 30%-hoz való jogunkat ismerték el, sőt még előnyösebb elismerést is ismerek. 1869. november 7-én Brestell, akkori osztrák pénzügyminiszter, mikor a gazdasági és pénzügyi kérdésekben jegyzéket intéz Lónyayhoz,'31 2 / 3 %-hoz való jogunkat ismerik el. Ennélfogva a mostani megállapodásban l 2 /s% veszteség ér minket a domaniális kölcsön törlesztésénél. A Wekerle-féle kiegyezés szerint (olvassa): »Az egész államjószág-kölcsön tervszerű törlesztését, vagy korábbi visszafizetését, az e kölcsön kamatoztatásából a magyar szent korona országaira eső évi rész egyezségi utón 990,000 írtban vagyis 1,890,000 K-ban állapittatik meg.« Vagyis elfogadták a Beck—Wekerle-féle kiegyezésben a 30%-os kulcsot, mert a kitüntetett összeg, a kölcsön évi kamatszükséglete kereken 30%-nak felel meg. Ennek a kulcsnak az elfogadásával én ismét a nemzet egy jogos, igazságos követelésének visszaverését, megbénítását látom. Az 5%-os kulcs elfogadása esetén 660.000 forinttal, vagyis 1,320.000 koronával több számittatott volna le a mi évi járulékunkból, tehát ennyivel lett volna Magyarország hozzájárulása kevesebb az osztrák államadóssághoz. De ha nem is veszszük ezt az igazságos kulcsot, ha a beteges méltányosságra akarunk KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET. deczember 3-án, kedden. 177 helyezkedni, ha az Ausztriával való kiegyezésben mindig mi kell hogy ráfizessünk, még akkor is, ha a kvóta arányánál is súlyosabb áldozatot nem lett volna szabad hozni; ha pedig a kvóta arányában hoztunk volna áldozatot, ebben az esetben az igy nyert összeg, legalább részben, ha egészben nem is, fedezte, rekompenzálta volna azt a nehéz, súlyos áldozatot, a melyet a nemzetre a kvóta felemelése hárit. Megtakaritottunk volna, a kvóta-arányt, 36-4%-ot véve az átszámitás kulcsául, 420.000 koronát. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur a magyar block és dominiális kölcsön ügyében a függetlenségi pártban tartott beszédében ugy nyilatkozik, hogy a dominiális kölcsönt ugy rendeztük, hogy azzal évi 2,280.000 koronát takarítsunk meg. Ha egy fillérnyi megtakarítást is nekem valaki kimutat, akkor kötelezem magam összes állitásaimnak visszavonására. Hiszen azt szeretném, hogy én tévedjek, nekem nagy gyönyörűség volna, ha tévednék, mert hiszen ez a tévedés a nemzet javára számi tana. De az a szomorú, hogy minden állitásomnak igazságát rideg, könyörtelen, kiméletnélküli számok védik, mint testőrség és ezen élő, megdönthetetlen, megvivhatatlan erősségen, ezen a bástyán nem tud áttörni a legjobb akarat sem. En magam örvendenék, t. ház, a legjobban, ha tévednék; nagy gyönyörűségnek tartanám, ha valaki bebizonyítaná, hogy nem 2,280.000 koronát, de csak egy fillért is takaritottunk meg ez ügyek rendezésénél. A domaniális kölcsön 1912-ben ki van fizetve. Akár kötöttünk volna kiegyezést, akár nem, megfizettük adósságunkat, ennélfogva az megszűnik. Igaz, hogy az adósság megfizetése nagy öröm, jól. esik az embernek, ha tehertől szabadul meg, azonban nem engedem nemzeti vivmányként feltüntetni azt, hogy az utolsó fillérig meg kell fizetnünk a kölcsönt, mert akkor nem lehet azt mondani, hogy 2 millió koronát megtakaritottunk a domaniális kölcsönnél, mikor bizony egy fillért sem engedtek el az osztrákok. (Zaj a baloldalon.) Már most, t. ház, Kossuth ismertetésében ugy van kimutatva, hogy nálunk a kiegyezés, hogyha a pénzügyi mérleget felállitjuk, nyereséget tüntet fel. A kvótánál 4,800.000 koronát, az osztrák hajósvállalatok szállítási adójának megszüntetésénél 300.080 koronát vesz teherként, és kijelenti, hogy igy az évi áldozat 5,150.000 korona. Ez a füzet ugy állitja fel a mérleget, hogy a végeredmény reánk nézve még kedvezőbb, mert a mérleg másik serpenyőjében szerepel a domaniális kölcsön megtakarítása czimén még 2,280.000 korona. Hát, t. ház, ebből egy fillér megtakarításunk sincs. Fájdalom, de igy van. Azután rámutat a füzet a blokknál a tőkeérték megtakarítására, a mely kitesz — 50 miihónak 4%-át véve — 2 millió koronát. Ebben a kérdésben is kimutattam azt, hogy még abban az esetben is, hogy ha 4'65%-os alapot vennénk számításba, még akkor is 94 millió koronát mi fizetünk rá a blokk megváltásánál. 23
