Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

10 228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. Már most még egy aggályt fejeztek ki az önáüó bank tekintetében, t. i. azt, hogy a magyar jegybank magas kamatlábbal fog dolgozni. Erre vonatkozólag röviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy én olyan nagy veszélynek nem is tartom azt, meTt tudjuk nagyon jól, hogy államok nem abban a tekintetben gazdagok vagy szegények, produktívek vagy improduktivek, a hogy a kamatláb magas vagy alacsony, mert épen a legproduktivebb államokban, mint ma Amerika és Németország, sokkal magasabb a kamatláb, mint más államokban, a melyek ipari és kereskedelmi tekintetben nem érik el ezt a fokot. Csak legyen nálunk akár fél százalékkal magasabb a kamatláb, de lehessen kétszer annyit szerezni és termékenyen felhasználni, az országnak ez abszolúte nem lesz kárára. (Helyeslés balfelől.) Én azt hiszem, hogy a kormánynak bölcsesége és a t. háznak hazafisága meg fogja ezt a kérdést oldani ugy, a hogy azt meg kell oldani, de másképen nem. Mert azt megint határozottan merem állitani, hogy Magyarországra nézve a legnagyobb szerencsétlenség volna, ha visszatérnénk a papirgazdálkodás rendszeréhez, a mely száz évig gyötörte az országot, és melyből nagynehezen tudtunk csak kieviczkélni. (Ugy van!) Egy hang (balfelől) : Ausztria kegyelméből! Földes Béla előadó: Igen fontos lesz, hogyha gazdasági berendezésünk előmozdítja azt, hogy a mennyire lehet, értékpapirjaink, a melyek külföldön vannak, bejöjjenek, a mire nézve mindenesetre a kormány bizonyos intézkedéseket tehet. Egy hang (balfelől) : Kell is tennie ! Földes Béla előadó: És szükséges az egész betéti üzlet átalakítása, a mi fizetési rendszerünk átalakítása, és talán magángazdaságunk átalakítása is. Ha nem adósok, hanem inkább hitelezők leszünk, az állam mérlege is sokkal kedvezőbben fog alakulni. gp' Áttérek most arra a kérdésre, a mely a kiegyezésnek, illetőleg szerződésnek szintén igen fontos részét képezi, t. i. a vasúti tarifa kérdésére. A vasúti tarifa tekintetében tudvalevőleg egyezmény állapíttatott meg még Bánffy idejében, egyezmény állapíttatott meg Széll idejében, de ez az egyezmény 1907 deczember 31-én lejár. De arra semmi esetre semmi eszközünk nincs, hogy ezt az egyezményt meghosszabbitsuk, mert hiszen ez szerződéses megállapodás. Tehát arról van szó, hogy mit lehet az ország érdekében elérni. Mellékesen megjegyzem, hogy a tarifa felemelésére irányuló törekvések nemcsak Ausztriában mutatkoztak, hanem a magyar államvasutaknál is, épen a pénzügyi helyzetnek javítása czéljából. Már most a szerződés arra az áüáspontra helyezkedik, hogy a mely kedvezmény megadatik az egyik fél állampolgárainak, az megadatik a másik fél állampolgárainak is. -Némi hasonlatosságot mutat, ámbár eltérést is a vámügyi kedvezményi klauzulával; ott nincs semmi megszorítás, minden kedvezmény megadatik minden szerződő félnek. A vasúti tarifánál kissé furcsán alakul a dolog; nevezetesen ugy szól, hogy minden kedvezmény, a melyet az állampolgárok élveznek, megadatik a másik áUamfélnek is, de az állampolgároknak nem adatik meg minden kedvezmény, az állampolgároknak nem adatik meg azon kedvezmény, a mely esetleg külföldieknek, inegeneknek megadatik. És miért adatnak meg ? Egyszerűen azért, mert a vasúti viteldíj-egység természetesen a távolság alapján állapittatik meg és a távolság szerint csökken. Már most, ha a vasútnak érdekében áll, nagy szállítmányokat, a melyek különben a vasutat elkerülnék, megszerezni, azt józanul semmiképen követelni nem lehet, hogy ezt a kedvezményt megadja azoknak a szállítmányoknak is, a melyek csak 20—30 kilométert futnak be. A szerződés tehát arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezek a kedvezmények biztosittatnak, sőt tudtommal biztosíttatik az is, hogy a mennyiben mégis a külföldi szállítmányoknak olyan kedvezmények nyújtatnának, a melyek a magyar termelésre vagy termelőre ártalmasak volnának, e kedvezmények igénybevételét a magyar termelő is követelheti, valamint megvan a megegyezés tudtommal arra nézve is, hogy ha tarifaemelések következnének be, ezek a magyar termelésnek ne váljanak ártalmára. Én tehát azt merem állitani, hogy a viteldijak tekintetében, a hogy ma áll ez a kérdés, többet elérni nem lehet. Mindenesetre sajnáljuk, hogy nem lehetett az egyezményt fentartani, a mely reánk nézve előnyös volt, de nincsen semmi eszközünk annak fentartására. Különben bátor vagyok azt is megjegyezni, hogy ennek az egyezménynek az alkalmazásánál, mindjárt életének első pillanatában is nézeteltérések és vitás kérdések támadtak. Biztosítva van mindenesetre az egyezmény utján az, hogy a rendszerint nagyon alacsony vízi viteldijak a díjszámítás alapjául szolgálnak a magyar kivitelre nézve legfontosabb reláczióban. Már most a vasutügy szempontjából kiváló fontossággal bir különösen az önálló gazdasági berendezkedés tekintetében az, hogy Magyarország Németországgal közvetlen összeköttetést nyerjen és ebből a szempontból mindenesetre nagy súlyt kellett fektetni az annabergi csatlakozás biztosítására. Ez tudvalevőleg nem éretett el, a mit a magyar közgazdaság érdekében sajnálni kell. De történtek a szerződésben olyan intézkedések, a melyek a nagyobb forgalom lebonyolítását biztosítják, a melyek .... (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Földes Béla előadó : .... a melyek különösen annak a forgalomnak lebonyolítását biztosítják, a mely Magyarországra nagyon fontos, t. i., a romlékony áruk szállítása a lehető legrövidebb idő alatt kell, hogy megtörténjék. (Élénk helyeslés.) Különben bátor vagyok ebben a tekintetben némi vigasztalásul említeni azt, hogy az annabergi csatlakozás sem biztosítja teljes függetlenségünket és önálló