Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. 11 rendelkezésünket, mert nem fekszik magyar területen, ott tehát más segítség nem volna, mint hony mi ezt a területet megkóditsuk, illetőleg, miután az osztrákok a kvóta alkalmával bizonyos községek visszaszerzését kívánják, ka sikerülne kicserélni, mindenesetre nagy örömmel kellene ezt a cserét fogadni. T. ház ! A kiegyezés körében a horvát vasút kérdése is elintézést talál. Én ennél a kérdésnél kénytelen vagyok bizonyos körülményt felemlíteni, t. i. azt, hogy Magyarországnak még igen sürgős szükségletei volnának a legkülönbözőbb tereken. Tudjuk, hogy a közoktatásügyi miniszter egyik beszéde alkalmával emiitette, hogy még 4000 tanítói állást kellene szervezni; tudjuk, hogy szóban volt a harmadik egyetemnek végre-valahára való felállítása ; tudjuk azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter az aggkor biztosítását munkások javára meg akarja valósítani. Ezek mind igen fontos szocziális és kulturális intézkedések. Mi nem ezekre fordítjuk feleslegünket, erőnket, hanem építünk a horvátoknak vasutat, olyan vidéken, a hol az a gazdasági élet fejlesztését előmozdíthatja. (Zaj.) Én a t. házra bizom annak a megítélését, vájjon ezekkel az előnyökkel, ezekkel az eljárásokkal, ezekkel a kultur- és gazdaságpolitikai intézkedésekkel, a melyeket Horvátország érdekében a kormány hajlandó tenni, összhangban áll-e az a barátság és az az előzékenység, a munkánknak előmozdítása körül kifejtett az a tevékenység, a melyet a horvátok részéről tapasztalunk? (ügy van! ügy van ! a haloldalon.) Farkasházy Zsigmond: Az osztrák miniszter megmondotta, hogy nem a horvátoknak adták! (Zaj a haloldalon : Halljuk ! Halljuk !) Földes Béla előadó : Ez horvát területen építtetik, egy szegény horvát területnek gazdasági fejlődését akarja előmozdítani, tehát akármit mondott az osztrák miniszter, arra én nem fektetek semmi súlyt ebben a kérdésben. (Élénk helyeslés és éljenzés a haloldalon.) Azt nem lehet tagadni, hogy Horvátországban építünk és nem a Montblanc-on. (Helyeslés a haloldalon.) Áttérek, t. ház, röviden azokra a kérdésekre, a melyek a gazdasági pénzügyi egyezménynyel függnek össze. (Halljuk ! Halljuk !) A mi a pénzügyi egyezményt, illetve a pénzügyi kérdésekkel összefüggő egyezményt illeti, itt leginkább vita tárgyát képezte az u. n. blokkkérdés. (Halljuk ! Halljuk !) Ennél a kiegyezésnél, t. ház, a melynél mindenesetre érvényesül a függetlenségi párt törekvése — és ez okozta a nehézségeket, mert az önálló gazdasági berendezkedést, legalább annak előkészítését, biztosítani akartuk — mondom, ennél a kiegyezésnél az a körülmény játszott szerepet, hogy a mi jogi álláspontunk tulaj donképen igen gyenge volt. fÜJi?Gyenge volt azért, mert mi kezdettől fogva, 1867-től kezdve mindig hangsúlyoztuk azt, hogy ehhez az adóssághoz, az osztrák u. n. Allgemeine Staatsschuld-hoz semmi közünk nincsen, sőt idézőjelek között emliti a törvény, hogy mi csak méltányosságból, hogy a másik fél a terhek alatt össze ne roskadjon, vállaltunk el ilyen járulékot. Teljes lehetetlenség tehát, és a legfurfangosabb prókátor sem váUalkozhatik arra, hogy akkor. a mikor évtizedeken keresztül ezt hangoztattuk, most egyszerre fordítva egyet álláspontunkon, azt mondjuk, hogy miután előnyeink volnának abból, ha az adósságnak részesei volnánk, tessék elismerni, hogy részesei vagyunk. Nagyon természetes, nem ismerték el, és 1903-ban hoztak egy osztrák törvényt, a mely felhatalmazza az osztrák kormányt az egész rentének konverziójára. Csak egyet tudott a Széll kormány elérni — onnét származik ez a kifejezés, — t. i. az u. n. magyar blokkot kihasították és ebben a tekintetben nem intézkedtek, ámbár esetleg intézkedhettek volna, mert őket az ő törvényük felhatalmazta erre is. A mi jogi álláspontunk tehát ebben a kérdésben nagyon is gyenge volt. Gyenge volt álláspontunk abban a kérdésben is, hogy milyen perczentuáczió mellett történjék a tőkének kiszámítása, mert a magyar kormányok kezdettől fogva nem tettek ellenvetést az ellen, és elismerték, hogy az' effektív kamatélvezet irányadó. A pénzügyi egyezmény egyébként is intézkedéseket tartalmaz, a melyek kiváló fontossággal birnak reánk nézve, t. i. annyiban, . . . (Zaj a középen. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Földes Béla előadó: . . . a mennyiben a kettős adóztatás terén, az értékpapírok megadóztatása terén, a gőzhajózási adó tekintetében a magyar gazdaságra nézve feltétlenül előnyös intézkedéseket foglal magában. Én nagyon jól érzem azt, t. ház, épen mint a függetlenségi pártnak a tagja, (Zajos éljenzés a haloldalon.) hogy a függetlenségi pártra nézve bizonyos nehézséggel jár elvállalni a felelősséget olyan intézkedésekért, a melyek az ő programmjával teljesen meg nem egyeznek. De bátor voltam hangsúlyozni, hogy azok a nehézségek, a melyekkel a kiegyezésnek megkötése jár, épen összefüggnek azzal, hogy a kiegyezésnél a függetlenségi párt álláspontját akarta a kormány érvényre juttatni. (ügy van ! ügy van ! halfelöl.) Ismétlem, hogyha nem a függetlenségi pártnak befolyása alatt történik az egyezség megkötése, ha egy olyan kormány alkudozik, a mely egészen a közös vámterület álláspontjára helyezkedik, akkor a szerződésnek mindenesetre más képe volna, (ügy van! halfelől.) De én bátor vagyok a függetlenségi párthoz tartozó képviselőtársaimat megnyugtatni, (Halljuk! Halljuk!) megnyugtatni, először abban a tekintetben, hogy nagyon jól tudjuk, hogy nem maga a függetlenségi párt, hanem a koaliczió vállalkozott a kormányra (ügy van ! halfelöl.) és a koaliczió kormányzatának idejére minden párt függőben tartotta a maga programmját. (ügy van ! a haloldalon.) De ha nem is tartotta volna függőben és ha maga a függet-