Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

136 231. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. mi óhajtottuk volna, hogy jó legyen, de a mely megélhetést biztosit és a gazdasági fejlődésnek alapjait is megteremti, (TJgy van! a haloldalon.) hogy biztos gazdasági tényezőkkel dolgozhatunk és ugy inszczenirozhatjuk az egész kiegyezést, hogy akkor, midőn az lejár, a nemzet keze nem lesz megkötve saját szabad elhatározása dolgában. (Helyeslés a baloldalon.) Még egyet vagyok bátor megjegyezni: (Halljuk! Halljulc!) Én is tájékoztattam magam, mielőtt ezen kiegyezést megkötöttük pénzügyi, gazdasági, mezőgazdasági, kereskedelmi, szóval az összes érdekelt körökben és higyje el nekem a t. képviselő ur, hogy épen azok a körök, a melyeknek nevében szeretne vagy hivatva lenne szólni.... Sándor Pál: A magam nevében beszélek. Az utasitási rendszer régen megszűnt. Wekerle Sándor miniszterelnök: Hiszen hogy a képviselő ur nem azoknak a nevében beszélt. épen azt akarom bizonyítani, (Derültség.) mert ha azoknak a nevében beszélne, akkor ugyan a mai beszédéből, merem mondani, hogy semmisem, vagy nagyon kevés maradna meg. (Elénk derültség.) Ép azt akarom mondani, hogy ugy kereskedelmi mint pénzügyi, valamint gazdasági körökkel érintkezésbe tettem magamat, hogy azokkal folyton érintkezésben is voltam ós hogy ezeknek meg nem oszlott összhangzó véleménye az volt, hogy ha ennek a kiegyezésnek vannak is nehéz feltételei, a mi viszonyaink között ezt a kiegyezést el kell fogadni és azt ezen az alapon meg kell csinálni. (Ugy van! balfélll.) Ez ad nekünk politikai és gazdasági igazoltságot arra, hogy nyilt homlokkal merjük ajánlani az itt lefolyt bírálat daczára is ezen kiegyezési javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szterényi József államtitkár ur személyes megtámadtatás czimán kért szót, Földes Béla előadó ur pedig felvilágosításokat akar nyújtani a Sándor Pál által hozzá intézett kérdésekre. Minthogy azonban a napirend tárgyalására szánt idő már letelt, a képviselő urak ezen felszólalásaikat a ház legközelebbi ülésén fogják megtenni. Most félbeszakítjuk a tanácskozást és áttérünk az interpellácziókra. Mielőtt azonban az interpellácziókra áttérnénk, javaslatot teszek a ház legközelebbi ülésének ideje és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom a t. háznak, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, 1907. évi deczember 2-án d. e. 10 órakor tartsa, napirendje pedig ezen ülésnek, a mai ülés napirendje legyen. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen.) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Most pedig áttérünk az interpellácziókra. Zlinszky István jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház! Figyelemmel leszek arra, hogy az idő nagyon előrehaladt, hogy mindjárt fél négy, de interpellácziómat azért kell még ma előterjesztenem, mert a legközelebbi interpellácziós napon nem vehetek részt a ház ülésén, miután a kötelesség a gyergyó-szentmiklósi székely vasút megnyitására szólít. De alkalmat fogok venni ugy a költségvetés tárgyalásakor, mint az erdélyi birtokrendezési törvényjavaslatok tárgyalásakor arra, hogy hosszasan és részletesen fejtegessem azt a gazdasági politikát, a melyet én a Székelyföldre üdvösnek és áldásosnak tartok. Többször kifejezést adtam annak, hogy az eddigi kormányok, a szabadelvű kormányok elhanyagolták a Székelyföldnek jogos, igazságos érdekeit és a kormányok nemtörődömségének, közönyösségének a székelyekkel szemben, következménye az a nehéz, ínséges állapot, a mely a Székelyföld lakosaira reánehezedett. Egyike a legégetőbb és így a megoldást legjobban igénylő, legsürgősebb kérdéseknek a Székelyföldön az erdőtörvénynek revíziója. A történelmi előzménye a kérdésnek az, hogy 1888ban a székely erdöbirtokosságok az állammal szerződést kötöttek az erdőkezelésnek a m. kir. állami erdészet részéről való átvétele ügyében. A szerződésnek 8. §-a világosan, határozottan, minden félreértést eloszlatva kijelentette, hogy a birtokosságnak abban az esetben, hogy ha az állami kezeléssel nincsenek megelégedve, joguk van azt felmondani 1888-tól, a szerződések megkötése idejétől számított pár egymásután következő esztendőben szomorúan látták a közbirtokosságok azt, hogy az erdőknek a m. kir. erdészet által való kezelése az ő igényeiket nem elégítheti ki, hogy az a kezelés nagy költséggel jár és hogy ennek a költségnek az ellenértékét ők nem kapják meg az erdészet részéről. Épen ezért már akkor mozgalom indult volt meg a Székelyföld részéről, hogy az erdők az állami kezelés alól kivétessenek. És mikor már-már küzdelmüket, törekvésüket siker koronázta volna, akkor egyszerre meghozatott az 1898 : XIX. t.-cz., a melynek 57. §-a tisztán a nagyobb erőnek, tehát az erőszaknak a jogán — mert másra nem is hivatkozhatott — kimondotta azt, hogy a birtokosok és a földmivelésügyi miniszter között, illetőleg a birtokosok nevében a törvényhatóságok és a földmivelésügyi miniszter közt létrejött szerződések határozatai helyébe a jelen törvény rendelkezései jutnak. Tehát egy kétoldalulag kötött szerződést az egyik szerződő fél önhatalmúlag megváltoztatott, s a székelyföldi közbirtokosságoktól az ő jogos birtokukat és vagyonukat képező erdőket a törvény erejével és hatalmával elvette. Ettől az időtől kezdve az erdőtörvény, mintegy rém ugy sötétedett a Székelyföld lakosai előtt és igen sok bajnak, igen sok nyomorúságnak, igen sok visszavonásnak lett forrásává, lett szülőjévé.