Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

231. országos ülés 1907 november SÖ-án, szombaton. 137 A mostam esztendőben, 1907-ben, egy nagy deputáczió — mintegy 400 ember — jött fel ebben a kérdésben Székelyföldről. Hogy milyen nagy ennek a kérdésnek a fontossága és milyen égető annak a rendezése, bizonyítja az, hogy ezek a szegény emberek a messze Székelyföldről a maguk költségén fel­jöttek csak azért, hogy a miniszterek előtt, a kikben biztak, előszóval is elmondhassák pa­naszukat, előadhassák jogos kérésüket. A küldöttség, mely báró Orbán Ottó és Betheg Pál vezetése alatt jött fel, június 17-én az én vezetésemmel megjelent Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter urnái. Én akkor a miniszter ur előtt hosszan indokoltam, a részle­tekre is kiterjedőleg ismertettem a székelyföldi erdőbirtokosok panaszát és rámutattam az erdő­törvény hiányaira is. A miniszter ur válaszában volt szives meg­ígérni, hogy meghallgatja a birtokosok panaszát és Mezőssy Béla államtitkár urat a lehető leg­rövidebb idő alatt leküldi a Székelyföldre, hogy ott meggyőződést szerezzen ezeknek a pana­szoknak, ezeknek a sérelmeknek mibenlétéről. Mi az egész nyáron, egészen mostanáig, igaz szerettei, igaz bizalommal vártuk az állam­titkár urat. (Derültség.) Tudjuk azt, hogy nem jöhetett el. Ennek oka az volt, hogy a kiegye­zési tárgyalások minden idejét, minden napját igénybe vették. Most azonban ugy áll a kérdés, hogy az államtitkár ur hiába is fáradna le, mert ilyenkor már az erdők egy része hó alatt van nálunk, és igy nem nézhetné meg az állam­titkár ur, hogy a legelőre alkalmas területek tényleg ennek a czélnak megfelelnek-e? Nem tudna az államtitkár ur közvetlen meggyőződést szerezni magának arról, hogy az erdészet által legelőnek szűken kijelölt területek erre a czélra elégségesek-e, s nem állapithatná meg, hogy tehát milyen mívelés és mekkora összeg fordítandó a legelők visszaállítására, feljavítására. A kérdés tehát az államtitkár urnak a Székelyföldre való lejövetele által sem nyerhetne megoldást. De másfelől ezt a kérdést másképen, radi­kálisan megoldani, ugy hogy a Székelyföldön az megnyugvást szerezzen, másképen nem is lehet, mint törvényes intézkedés által. Még pedig egyszerűen ugy — a mi az igazságnak is megfelel, — hogy a birtokosoktól elvett erdőt vissza kell adni a tulajdonosaiknak. Ez legele­mibb kötelessége a magyar törvényhozásnak. Azokat az erdőket jogczim nélkül vették el birtokosaiktól, az állami gyámságot reájuk erő­szakolták, s ezek az emberek még sem kivan­nak egyebet, csupán hogy birtokukat, a mit ők szereztek, a mihez nekik jogczimük van: ismét rendelkezésükre, birtoklásukra bocsássák. Tudom én azt, hogy a földmivelésügyi mi­nisztériumban — nem a miniszter ur, mert ő mindig a legjobb indulattal volt az ügy iránt, ezt a sepsziszentgyörgyi székely .kiállítás rende­KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET. zésével és támogatásával is megmutatta — de vannak egyesek, a kik talán nem annyira a székelyek iránti rosszindulatból folyólag, mint inkább az erdők iránti túlságos, mondhatnám: beteges szeretet következtében, mert jobban szereti a fát mint az embert minden tekintetben, valahányszor panaszszal fordulnak a birtokosok hvzzájuk, inkább az erdészeti hivatal állításának adnak igazat és e panaszok elbírálásánál őket az álíamerdészeti szempontok irányítják, vezetik. Megtörtént, hogy épen azért, mert a t. mi­niszter ur szives volt megígérni, hogy megvizs­gáltatja a sérelmeket, hogy az erdőőrök látva, hogy e vizsgálat késik, most kicsúfolják, kigú­nyolják azokat, a kik fenjártak a deputáczió­ban, ugy hogy tűrhetetlenné teszik helyzetüket, mert azzal gyanúsítják azokat a becsületes, tiszta lelkű birtokosokat, hogy az egész kül­döttség humbug volt, nem is igaz, hogy a mi­niszter Ígéretet tett, hogy a sérelmeket meg­vizsgáltatja és lehetőleg orvosoltatja. Ezen erdő­őrök ellen is megfelelő intézkedést kérek. Ada­tokkal fogok szolgálni. Én tehát tisztelettel kérem a t. miniszter urat, hogy a sérelmek orvoslása tekintetében egyrészt küldje ki a t. államtitkár urat ígére­téhez képest, és minthogy ez csak ideiglenes or­voslás volna, rövid időn belül méltóztassék be­nyújtani törvényjavaslatot, a mely azt czélozza, hogy az erdők visszaadassanak a régi közbirto­kosok kezelésébe. Addig is, míg a törvényhozás e kérdést elintézi, méltóztassék saját hatáskörében, mél­tóztassék rendeletileg intézkedni egyfelől, hogy az üzemterveket elkészítsék már az erdőhivata­lok, mert a szerződés 6. pontja szerint ezt kö­telezőleg magukra vállalták, de nem készítették el mind ma sem, másfelől pedig, hogy a lege­lőre alkalmas területek átengedése, a vág-terü­letek kijelölése tekintetében a birtokosok érde­kére több figyelemmel legyenek. Ez ügyben tehát a következő interpellá­cziót intézem a földmivelésügyi miniszter úrhoz. (Olvassa): 1. Van-e tudomása a miniszter urnak ar­ról, hogy a székely közbirtokosságok 1888-ban szerződést kötöttek a közbirtokossági erdők ke­zelésének a m. kir. államerdészet részéről át­vétele ügyében, a szerződés 8. pontjában a fel­mondás jogát kifejezetten és határozottan fen­tartva ? 2. Van-e tudomása arról, hogy mióta az 1898: XIX. t.-cz. 57. §-a a szerződés hatá­rozatai helyébe a hivatkozott törvény rendel­kezéseit léptette, s igy a birtokosokat a fel­mondási jogtól megfosztva az erdőknek kényszer utján való állami kezelését rendelte el, azóta állandó a panasz a Székelyföldön az állami kezelést zaklató, költséges volta miatt? 3. Hajlandó-e addig is, míg törvény alap­ján az erdők visszaadatnak a közbirtokosságok­ig

Next

/
Thumbnails
Contents