Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

231. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. 135 eleseket a maguk egész terjedelmében, akkor bocsásson meg, de az az elevenek és holtak felett ítéletet mondó szerep a t. képviselő urat nem illetheti meg. (Élénk helyeslés, éljenzés és taxis.) Én elismerem mindenkinek azt a jogát, hogy bizonyos öntudattal szóljon, de azt, hogy ilyen öntudattal szóljon. . . . Egy hang: Prepotencziával! Wekerle Sándor minisz'erelnök: .. . enge­delmet,, én nem akarok ilyen kifejezést hasz­nálni, de az, hogy valaki az öntudat ilyen fokát fejtse ki, hogy necsak elszavalja, hanem formaliter el is játszsza a szerepet, de az, hogy tételek fel­állítása és bizonyítása helyett egyszerűen váda­kat mondjon nagy igazságok színezetével és itt három órán át tisztán invektivákkal illesse a ház egyes tagjait: se a képvisekő urat meg nem illeti, se mást meg nem illet. (Élénk helyeslés.) Nem illeti meg különösen ezzel a függetlenségi párttal szemben, a mely párt épen akkor vette át a koaliczió többi tagjaival együtt az aktív politikát, a mikor önök romokat hagyva távoz­tak. (Taps és felkiáltások balfeVl: Igaz! TJgy van!) Én, t. képviselő ur, nem tartoztam ehhez a párthoz, én mint pártatlan és érdektelen fél léptem a politika terére akkor, midőn kívánták tőlem, hogy ide lépjek. De a históriai igazság­nak tartozom annak kijelentésével, hogy egy elhagyott, egy kipusztított _ területen kellett át­venni a továbbműködést. És ha nem lehet ösz­szehasonlitani ezt a kiegyezést a korábbi ki­egyezésekkel, akkor sem lehet szemrehányást tenni azért, nem lehet kifogásolni azt, miért nem valósítjuk meg a külön vámterületet. Nem azon egyszerű okból, mert 1917-ig kötve lévén, a függetlenség^ párt nem érvényesíthette ezt a követelését. (Elénk helyeslés.) Én, t. ház, el merem mondani, hogy az, a mit a t. képviselő ur ócsárol, a legnagyobb históriai erénye fog maradni ennek a pártnak. Elveinek fentartäsá­val az öntagadás ösvényére lépett azért, hogy az ország politikai és alkotmányos rendjét helyreállítsa és biztosítsa. (Hosszantartó éljen­zés és r taps.) Én a politikai bölcseségnak ezen tanújelét nem hagyhatom az elvmegtagadás köpenyegében a közönség elé állítani, (Elénk helyeslés a bal­oldalon.) és a kiben van igazságérzet, az ezen párt részéről politikai bölcseségnek fogja elis­merni azt, a mit a t. képviselő ur ócsárol. (Ugy van! balfelöl.) A t. képviselő ur, ugy látom, nem is a maga nevében lépett fel . . . (Derültség balfelöl.) Egy hang (a baloldalon): Előharczos! Wekerle Sándor miniszterelnök: ...mert hiszen egy kimúlt rendszernek hazajáró lelke képen kisértett. (Igaz! Ugy van I a baloldalon.) Hódy Gyula: A Lloyd-kluhnak a kísértete! Sándor Pál: Annak a kimúlt rendszernek ön is oszlopos tagja volt, miniszterelnök ur! Wekerle Sándor miniszterelnök: A hazajáró lelkek fehér köpönyege az éjféli órákban félel­met kelthet a gyermekekben, de itt a fórumon, a hol világosan dolgozunk, félelmet kelteni nem fog. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Sándor Pál: Ez kell maguknak! Wekerle Sándor miniszterelnök: Szíves enge­delmükkel még csak egy rektifikáczióval tarto­zom. A t. képviselő ur,' a ki a személyes invek­tivák terére lépett és azokban gyönyörködött... Sándor Pál: Ezt nem tettem, mert akkor rendreutasított volna az elnök! (Felkiáltások a baloldalon : De tette! Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem tudom, hogy a t. képviselő urnái hol kezdődik az invektiva, mert ez felfogásnak a dolga, de a t. képviselő ur jónak látta engem is meggyanú­sítani. (Ugy van! a baloldalon.) Midőn itt hivatkozott arra, hogy én a »Pester Lloydban«, nem tudom, miféle befolyást gyakoroltam egye­sek nyilatkozatára. Sándor Pál: Azt nem mondtam. Wekerle Sándor miniszterelnök: Ezt tisz­tázni kell, mert nekem takarni valóm nincs és igen sajnálom, hogy olyan suba alatti beszél­getéseket méltóztatik idehozni a képviselőház elé. A tényállás ez. (Halljuk! Halljuk!) Velem tudatta a Pester Lloyd szerkesztője, hogy ő ankétet fog tartani a bank és a valuta kérdé­sében. Az csak igen örvendetes dolog, ha anké­teket tartanak, mert hiszen ezen kérdések tisz­tázása, s minden oldalról való megvilágítása közérdeket képvisel, de hogy ő kiket hallga­tott meg és hogy azok mit mondanak, arra én, bocsánatot kérek, semminemű befolyást nem gyakoroltam. (Ugy van! a baloldalon.) Egyet­lenegy experttel, a ki ott nyilatkozott, sem elő­zetesen, sem utólagosan nem beszéltem; én csak egy szakférfira vonatkozólag — ezzel is tartozom az igazságnak — a ki előttem nyilat­kozott a valuta- és a. bankkérdésekben, azt hallottam, hogy másutt másképen nyilatkozik. Igenis bevallom, hogy akkor kértem, illető­leg kérettem ezen szakférfiút, hogy a nyilvános­ság előtt legyen szíves ezen kételyt eloszlatni, hogy vájjon az áll-e, a mit nekem mondott, vagy az, a mit imputálnak neki, hogy másoknak mondott. Hogy mint nyilatkozott ezen szakférfiú erre sem gyakoroltam semminemű befolyást. Röviden azzal fejezem be ma felszólaláso­mat, a nélkül, hogy a t. képviselő ur által fel­hozottaknak bővebb bírálatába bocsátkozni szük­ségesnek tartanám ... Egy hang (a baloldalon): Es érdemesnek. Wekerle Sándor miniszterelnök ... bocsá­natot kérek, de ilyen kifejezéseket nem haszná­lok, ismétlem, hogy azzal fejezem be felszólalá* sómat, hogy elfogadásra ajánljuk ezt a kiegye­zést, a mely távolról sem olyan rossz, a mint a hogy azt a képviselő ur feltünteti, bár, meg­engedem, hogy nem annyira jó, mint a mennyire

Next

/
Thumbnails
Contents