Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

134 231 országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. oldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Nincs részletes tárgyalás/ Elnök csenget.) Elnök: Bocsánatot kérek, a t. képviselő urnak nem kell engedélyt kérnie erre. Hiszen a képviselő urnak jogában áll, hogy az 1. §-hoz hozzászólhasson. Ezen beszéd folytatását azonban máskorra halasztani nem lehet. Ezt a házszabályok nem engedik meg. (Helyeslés.) Sándor Pál: Avval fejezem be beszédemet, a mit egyik barátom mondott nekem, a ki a koalicziónak igen nagy barátja volt és a kivel nekem igen nagy harczaim voltak azért, mert nem voltam képes a koaliczió körébe helyezkedni. Ez az én barátom belátta már tévedését, belátta, hogy helytelenül cselekedett akkor, a mikor a koaliczió zászlajához szegődött. Azt mondta nekem, hogy ugyanazt hitte, a mit a jó gazda, hogy t. i. ha mély szántás alá fogja földjét, élő termőföldet fog felhozni, a mely neki meghozza fáradságainak a kamatait. De ime azt látta, nem volt elég óvatos, hogy nem termő, hanem vad földet hozott fel, a melyben nem terem semmi sem. (Zaj a baloldalon.) O, és sokan vele együtt ebben a tekintetben nagyban tévedtek. 0 belátja tévedését. de nem segithet magán és mint jó barátom szemembe mondja, hogy igenis nagyban tévedett. (Felkiáltások balfelöl: Ki az?) Legyenek kegyesek elhinni, bogy egy helytelen politikai irány, a mit a koalicziós politika továbbfolytatásával visznek; helytelen politikai irány, hogy a függetlenségi párt nem mer becsületesen és őszintén a nemzet elé állni, és azt mondani: magam vagyok a többség, magam akarom az ország ügyeit vinni. (Zaj a baloldalon.) A magyar parlamentarizmus tönkretételét látom abban, hogy minden ellenzék, jóformán debattok nélkül fogadjuk el a legnagyobb horderejű javaslatot, hogy a magyar parlamentben, a mely oly sokat adott az ő szabadságára, alkotmányára, egy óriási nagyterjedelmű törvényjavaslatot igy egy paragrafusban hajtsanak keresztül. (Zaj a baloldalon.) Meg vagyok arról győződve, hogy ebben a tekintetben nem a horvátok a hibásak, hanem a baj ot^van, hogy nem biznak a konstelláczióban. Én megtettem a, magamét: Felszólaltam a kiegyezés ellen. Önök majd saját meggyőződésük és lelkiismeretük szerint fognak ítélni; én báró Bánffy Dezső javaslatát fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kénytelen vagyok néhány rövid perczig igénybe venni a t. képviselőház figyelmét. Nem azért, hogy érdemileg foglalkozzam a t. képviselő urnak tévedésekkel telt beszédével (Zaj. Elnök csenget.) . . . ismétlem, tévedésekkel telt beszédével. (Halljuk ! Halljuk!) A t. képviselő ur maga, ha utána néz, igen könnyen rájöhet, hogy először is szólt olyan dolgokról, a melyeket nem ugy állit oda, a mint tényleg vannak, mert nem tudja, hogy ugy vannak. Ennek illusztrálásául csak felemlíteni bátorkodom, hogy a mikor blokk-kérdésről beszél, ignorálja . . . Sándor Pál: Nem is beszéltem még arról! Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, de előhozta és ignorálta azt, hogy az úgynevezett blokk-konverziójára is az osztrák törvényhozás már megadta a felhatalmazást. Sándor Pál: Csak az osztrák! Wekerle Sándor miniszterelnök : Hiszen más nem is adhatja meg! Másodszor hivatkozik a t. képviselő ur Széll Kálmánra, hogy ő igazságot fog tenni a mellett, hogy a készpénzfizetések felvételére megegyezés jött létre. Hiszen t. képviselő ur, Széll Kálmán törvényjavaslatot is terjesztett a ház elé. Hát ezt nem tudja a képviselő ur? Sándor Pál: Abban dátumot nem adott! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ezt a törvényjavaslatot beterjesztette a ház elé. Sándor Pál." Igen, de Kossuth akkor megtámadta e miatt! Wekerle Sándor miniszterelnök : Harmadszor nem tudja, hogy az előterjesztett adóügyi egyezmény ugyanaz, a melyet annak idején Széll és Bánffy állapítottak meg és hogy ez az adóügyi egyezmény igenis a záloglevelek bizonyos kategóriájára nézve kiterjed. (Zaj.) Sándor Pál: Nem beszéltem erről! Wekerle Sándor miniszterelnök : Negyedszer szemünkre hányja azt, bogy mi a kassa-oderbergi vasútra és a dalmát vasutakra vonatkozó egyezményt nem terjesztettük a ház elé. Nagyon természetes, hogy nem terjesztettük a ház elé, mert ennek az u. n. dalmát vasútnak a trace-a sincsen véglegesen megállapítva, már pedig a trace és azon kapcsoló pont megállapítása előtt, a hol ez a dalmát vasút a likai vasúttal kapcsolódni fog, a mire nézve most folynak a tárgyalások, nem lehet azt előterjeszteni. Ugy tünteti fel a t. képviselő ur a dolgot, mintha azt a mellékvágányt, a mely Annabergtől ÍTrissauig és innen a kassa-oderbergi vasútig vezet, szintén a kassa-oderbergi vasút a maga költségén építené, holott nem annak a költségén épül fel. A kettős vágány, az állomáskibővitések nagyon természetesen a kassa-oderbergi vasút költségén épülnek, de a grissaui kiágazás nem. T. képviselő ur! Higyje el, hogy a mikor én hamarjában, — mert nem voltam képes figyelemmel kísérni beszédét és igy nem vagyok abban a helyzetben, hogy számtalan más tévedésére is utaljak — négy ilyen pontot sorolok fel, a melyre nézve a t. képviselő ur nem tudja, hogy miről beszél, legalább nem ismeri a kér^