Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

6 228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. tulaj donképen beilleszthetjük azt az eljárást, a melyet Magyarországon követni kell. Ha azonban ezen rendszer alkalmazását vizsgáljuk, akkor lényeges eltérést látunk, vagy, mondjuk, magyagyarázatot találunk az elv jelentősége iránt a gyakorlatban és a törvényhozás által követett módszerben. Először is azt látjuk, hogy a legtöbb nemzetközi szerződés tényleg egy paragrafusos. Azt látjuk, hogy a legtöbb ilyen szerződés egy paragrafusban lett törvénybe iktatva. Én csak találomra kiírtam egynéhány ilyen egyparagrafusos szerződést, a melyek közül az egyik fontosabb, a másik kevésbbé fontos, igaz, egyik sem bir olyan jelentőséggel, egyik sem olyan nagyfontosságú, mint a melyet mi most Ausztriával kötünk. Itt van például az 1885: XXVI. t.-cz. a Francziaországgal kötött nemzetközi szerződés tárgyában. Itt van az 1884 : VI. ; az 1889 : III. ; az 1889: XXXVI.; az 1889 : XX. és az 1886: XXXIII. t.-cz. Ezek mind egyparagrafusos törvények, a melyekhez hozzá van csatolva a szerződésnek szövege. De, t. ház, ha vizsgáljuk ezen szerződéseknek és nemzetközi jelentőséggel biró intézkedéseknek a beczikkelyezését, akkor látjuk azt, hogy például az 1867 : XVI. t,-cz. — ha jól emlékszem — a 2. §-ban életbe léptet szerződéseket, a melyek előző időkben köttettek és nem lépteti életbe és átalában nem említi az intézkedések között a vámtarifát. Ezt csak azért hozom fel, mert a vámtarifa, a mely 1853-ból származik — az u. n. általános vámtarifa, a mely 1878-ig fennállott — vita tárgyává tétetett s ezen vitában 1872. szeptember 23-án megnyilatkozott Ghyczy Kálmán is, a ki a vámtarifára vonatkozólag — a mely vámtarifa nem volt törvénybe iktatva — ezt mondta (olvassa): »Ha nincs is szóról szóra a törvénykönyvhöz hozzá kötve az egész vámtarifa, mégis épen ugy beczikkelyezve van, mintha szóról szóra a törvénykönyvhöz hozzá volna kötve«. Már most, t. ház, vizsgálva a szerződés tartalmát, meggyőződünk arról, hogy ez olyan intézkedéseket tartalmaz, a melyek már is életbe vannak léptetve és tartalmaz olyan intézkedéseket is, a melyeket deczember 31-éig, ha nem akarunk nagy kárt okozni az ország gazdasági érdekeinek, okvetlenül törvénybe kell iktatnunk, (ügy van ! balfelöl.) Tehát marad egy kis — hogy ugy mondjam — rezidum, a melyre vonatkozólag talán mondhatjuk, hogy nem veszélyezteti az ország érdekeit, ha ezt függőben hagyjuk. Csakhogy ha viszont szem előtt tartjuk azt, hogy egy nemzetközi szerződéssel van dolgunk, a melyen változtatni nem lehet, tudjuk nagyon jól, hogy minden változtatásért bizonyos rekompenzácziót követelnek, s hogy az osztrák képes még egy kommáért is rekompenzácziót kérni — világossá válik előttünk, hogy e szerződésen változtatni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez a szerződés különben a ház napirendjére tárgyalásra ki lesz tűzve, a szakbizottságok és a pártkörök már letárgyalták, ezek tehát olyan előzmények, a melyek mellett arra a kérdésre, hogy vájjon az az idő., a mely a parlamentnek a szerződés letárgyalására még rendelkezésére áll, elégséges-e, én határozottan merem állitani, hogy ez az idő igenis teljesen elég. (Ugy van !) Mert a mi a javaslatok gyors letárgyalását illeti, erre nézve csatlakozom ahhoz a nyilatkozathoz, a melyet a napokban a miniszterelnök ur tett, a ki azt hangoztatta, hogy a magyar törvényhozásnak rendkivüli nagy hátránya az, hogy az ügyeknek elintézése ilyen lassú módon történik. (Igaz ! Ugy van ! Halljuk !) Erre nézve is bátor vagyok az angol parlamentre hivatkozni. Az angol parlamentnek igen komplikált, igen bonyolult ügyvitele van, de azért Fishel az angol parlamentről szóló kiváló munkájában egyenesen azt mondja, hogy az angol parlament szükség esetében egy nap alatt is kergetett már át törvényeket az összes fórumokon keresztül, (ügy van!) Mikor abban a helyzetben vagyunk, hogy mikor még egy egész hónap áll rendelkezésünkre, abban a helyzetben vagyunk, hogy már a a szakbizottságokban is volt alkalom a kérdéshez hozzászólni — történték is terjedelmes hozzászólások — mindenesetre itt is alkalom adatik a törvényjavaslat részletes tárgyalására, de e törvényjavaslatnál is egy hónap áll rendelkezésre ; nem csatlakozhatom tehát azokhoz, a kik aggályokat támasztanak abban a tekintetben, hogy az országgyűlés nem tárgyalhatja kellő alapossággal, nem intézheti el kellő alapossággal az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Már most, t. ház, a mi az anyagi kifogásokat illeti, azokra vonatkozólag elsősorban meg akarom jegyezni, hogy nem lehet ezeket az intézkedéseket helyesen megitélni, ha nem tartjuk szem előtt a javaslat keletkezését. Ha t. i. a javaslat keletkezését vizsgáljuk, látjuk azt, hogy, a mikor a kormány a tárgyalásokba bocsátkozott, akkor már nem rendelkezett azzal a leghatalmasabb fegyverrel, a melylyel mi Ausztriával szemben törekvéseinket érvényesíthettük volna, a mennyiben az alkotmányellenes kormány segítségével már a vámügy terén az intézkedések a kereskedelemi szerződések életbeléptetésével megtörténtek. Ha tehát az osztrák miniszterelnök egyik beszédében azt mondja, hogy ez a szerződés kifejezésre juttatja a két állam erőviszonyait, azt csak ugy lehet érteni, hogy azonban az egyik fél előbb az alkotmányellenes kormány segítségével földreterittetett és gúzsba köttetett, nem rendelkezett tehát azzal az erővel, a melyet a tárgyalásnál érvényesíteni kellett volna. Ez az egyik szempont. De van még egy igen fontos szempont, a melyet a szerződés megítélésénél szem előtt kell tartani. Ez a másik szempont abban nyilvánult meg, hogy Magyarország e szerződés megkötésénél arra törekedett, hogy a különválást biztosítsa; ez álláspont a függetlenségi párt törekvése volt és ebben a kormány határozottan a függetlenségi párt programmjának útját