Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

122 131. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. indult a 48-as párt. Hogy támadtak: miként lehet azt követelni, bogy tovább, mint tiz évre kössük le magunkat, mikor a tiz évet sem akarjuk, hanem az azonnali terminust. És hogy nekem indult a szabadelvű párnak jelenlévő tagja, gróf Batthyány Tivadar is. . . . Markos Gyula: Ő sem akarta a húsz évet! Sándor Pál: . . . hogy leczáfolt akkor engemet, az én önálló vámterületi ideámmal, ugyanynyira, hogy egyszer csak azon vettem magamat észre, hogy a 48-asok ós a 67-esek mind, mind támadnak azért, mert el mertem mondani, hogy helyeslem azt, a mi a kereskedelemügyi miniszter urnak volt ideája először — nagyon bölcsen tette — hogy t. i. Magyarországnak nem tiz, hanem húsz évre kell közbeneső vámokkal megcsinálni az ország rendjét. (Zaj.) Eát, t. képviselőház, a mi akkor jó volt, az most rossz, az ma nem kell? Önök, a függetlenségi párt, — többség az országban — egy politikai ringet képeznek a többi pártokkal, csak azért, hogy elveiket ne valósítsák meg. (Nagy zaj a- baloldalon. Felkiáltások: Na! Na!) Ugron Gábor: Igen nagyokat mond! Laehne Hugó: Önök csinálták a kényszerhelyzetet ! Endrey Gyula: Hát a külön vámterület? Sándor Pál: A külön vámteriilet? Igaza van t. képviselőtársamnak, de a recziproczitás felelt volna meg az önök elveinek és nem ezen nehéz feltételek alatt létrejött kiegyezés. (Mozgás a baloldalon). Ugron Gábor: Kérdezze meg a Lipótvárost, mit mond? Sándor Pál: 48-at vallani, t. képviselőház, és 67-re szavazni, az könnyű. (Zaj.) De nehéz elveinket érvényesíteni akkor, mikor hatalomra jutottunk és azokat érvényesíthetnénk. (Zaj a baloldalon.) Ugron Gábor; Előbb ki kell bontakozni a 67-ből! (Halljuk! Halljuk!) Sándor Pál: Önök, t. függetlenségi párt, ráléptek arra a lejtőre, . . . Ifj. Madarász József: A darabontokra léptünk rá! Sándor Pál: ... a mely lejtőről tegnap Hock János t. képviselőtársam beszélt. Erről a lejtőről beszélt Kossuth Lajos is az ő irataiban. (Zaj.) Bródy Ernő: Halljuk! Halljuk! Sándor Pál: A mikor Klapka Kossuth Lajosnak a tudta nélkül beküldte azt a bizonyos jegyzéket Magyarországba, — a melyben azt tanácsolja az ő barátainak, hogy tartsanak Deák Eerenczczel addig, a mig az egyáltalában lehetséges, — akkor Kossuth Lajos a következőket irta (olvassa): »Könnyű azt mondani: Csak addig, mig Deák nem változtat programmján. Csak hagyja magát a nemzet a tranzakcziók sikamlós meredekeire állítani, nem fog többé Deáktól függeni azt mondani: Itt megállunk, nem megyünk lejebb! — Ha nem megyén, hát majd menettetik.« Bávall az erélyes szó Kossuth Lajosra, a mit ő még megtetéz ismert iratainak végpaszszusával, a hol ezeket mondja (olvassa): »Nekem azt irta egy jóbarátom, irataim két első kötete felől, hogyha mai Magyarország nem ért meg engemet. És igaza lehet. Hiszen én sem értem a mai Magyarországot. De a sors kereke forgandó : még jöhet idő, mikor megért és ha jő, lesznek fiai, kik a most megtagadott irányhoz visszatérve, olyan önzetlen hűséggel, de nagyobb tehetséggel és nagyobb szerencsével szolgálandják a magyar hazát, mint a hogy én igyekszem szolgálni.« íme, itt van Kossuth Ferencz korszaka. Öt megértette nemzete; de ugyan mit mondana hozzá Kossuth Lajos. Azt, hogy nagyobb tehetséggel és több szerencsével szolgálaadja a haza függetlenségének az ügyét. Hát a történelem ebben, t. függetlenségi párt Ítélni fog. Én azt mondom, hogy azzal, hogy a függetlenségi pártot roncsokra darabolja . . . (Zajos felkiáltások: Ohó!) Zakariás János: Még együtt vagyunk! Sándor Pál: ... avval Kossuth Ferencz nem szolgálhatta az országot, mert erre a függetlenségi pártra szüksége volt és szüksége lesz a jövőben a nemzetnek, hogy a monarchikus törekvésekkel szemben meg legyen a kellő ellensúly. Zakariás János: Azért nem engedjük ugratni magunkat! Olay Lajos: Jó volna a függetlenségi párt mumusnak, hogy a régi gárda tovább uralkodjék. Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Sándor Pál: Én azt hiszem, hogy szabad Kossuth Lajos irataira hivatkozni. T. ház! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur azt mondotta: Még nem érkezett el a mi időnk, még nem. Hát mikor érkezik el az önök ideje? Akkor, ha ismét kisebbségben lesznek. Endrey Gyula: Bizza ránk! Nem a Lipótvárostól várjuk a zászlóbontást. Sándor Pál: Az ön felfogása tőlem olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Mikorra gondolják, hogy eljön az az idő? Azt hiszik, hogy hamar lesz ismét a 48-as pártnak ily óriási többsége ? (Felkiáltások: Még többen leszünk!) Szentiványi Gábor: Itt lesz Sándor Pál is! Endrey Gyula: A Lipótváros is itt lesz. A Lipótvárosból Kreutzer Lipót fog bejönni. Sándor Pál: Vagy pedig azt várják, hogy a 67-es alapon állók valósítják meg az önök álmait ? Ugron Gábor: Oda sem eresztjük őket! Sándor Pál: Akkor méltóztassanak élni azzal a hatalommal, a mely a kezükben van és ne méltóztassanak a nemzet nyakába varrni