Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

231. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. 123 olyan kiegyezést, a mely a nemzet gazdasági igényeinek semmi tekintetben nem felel meg. Ugron Gábor: Ezt nem bizonyította be! Visontai Soma: Sándor Pálnak kell legjobban tudnia, bogy maga a Lipótváros akarja elsősorban ennek a kiegyezésnek a megkötését! A saját kerületében agyonvernék, ba nem kötnó'k meg! (Zaj.) Sándor Pál: Mindezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy gróf Apponyinak az a mondása, hogy a fikcziók kora elmúlt, nem vonatkozhatik a múltra. Apponyinak ez a mondása a mostra vonatkozik, a melyben bizonyos, hogy a függetlenségi párt Kossuth Lajos ideáit nem követi. (Felkiáltások: Ne sajnáljon bennünket!) Leszek bátor önöknek, kik oly szívesen hivatkoznak a külföldre, egy pár rövidke sort felolvasni egy Berlinben megjelenő újságból, a »Vossische Zeitung «-ból, a mely egyik legelterjedtebb német lap, a mely a szabad német polgárság lapja és a mely rendesen Vilmos császárnak is meg szokta mondani magj^arosan, illetve németesen az ő véleményét. Magyar fordításban a következőket mondja (olvassa) : »Egy legyőzött azonban mégis van. A ki teritékre került, függetlenségi párt«. Markos Gyula: Ezt te írtad. (Élénk derültség !) Sándor Pál (olvassa): »Nem Ausztria teritette le, hanem a viszonyok kényszere győzedelmeskedett felette. Mint pártszervezet fennállhat bátran tovább is, de akár ha szakadás áll is be a pártban, vagy akár ha el is züllik, mindez édes keveset jelent azzal a ténynyel szemben, hogy az egyetlen közjogi ellenzék, a mely életerejét és létjogosultságát az Ausztriával való közösség elleni harczból merítette, ezt a közösséget további tíz évre szerződésileg biztosította. Bármit beszéljen is Kossuth Ferencz a párt alapelveinek fentartásáról, az iránt már nem tévedhet senki, hogy a 48-as j)árt vezérei 67-es kiegyezést kötöttek. A nemzeti Pegazus, a mely eget ostromló toporzékolással túl akarta magát tenni minden földi szükségességen, be van fogva az állam szekere elé és javában húzza.« Beck Lajos: Tovább is megy a czikk. Miért nem fordította tovább ? Folytatása is van. (Nagy mozgás.) Bródy Ernő: Mondja tovább is! Sándor Pál: T. képviselőtársam majd el fogja mondani, a mi következik. Nekem nincs már erre időm. Beck Lajos: De czélzatossággal lett kihagyva, mert azt is mondja a czikk, hogy a 48-as politika végre gyakorlati térre lépett. (Zaj.) Elnök: Ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni a szónokot, mert különben kénytelen leszek az illető képviselőket névszerint megnevezni. Beck Lajos: Czélzatossággal hagyta ki. Bródy Ernő : Mondd tovább! Sándor Pál: A ki engem ismer, az tarthat engem túlzÓDak, de becsületes embernek ismer. CzéJzatosan nem. hagyok ki semmit, nem szoktam szépíteni a dolgot, de megmondom az igazat a maga valóságában. Lehet, hogy hibát teszek, de azt hiszem, a multam alapján megérdemeltem azt, hogy valaki, a ki bizonyosan nem is emlékezhetik e czikkre, mert régen íratott, ne merhesse állítani, hogy czélzatossággal csak ezt a részt akartam volna előadni. (Mozgás.) Ezt határozottan kikérem magamnak, ehhez jogom van. (Nagy mozgás halról. Helyeslés a szélső jobboldalon.) Bródy Ernő: Helyes. Igazad van! Olay Lajos: Az alkotmányos életet nem kell fentartani, Sándor Pali? Elnök: Olay Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben hallgatni a szónokot. Olay Lajos: Köszönöm. Az is valami! Sándor Pál: T. képviselőház! Ezek után legyen szabad rövidesen áttérnem a bank-kérdésre. A bankkérdés szemeink előtt a legfontosabb, a melyet általában itt Magyarországon pertraktálhatunk. Meg fogják látni egész érvelésemben, hogy teljesen higgadtan beszélek e kérdésről. Azt hiszem, nem lesz e háznak egy tagja sem, a ki azt fogja mondani, hogy egyik-másik irányban túlzásba viszem a kérdést, mert hivatásom is követeli, hogy hidegen mérlegeljem e tárgyat. A bankkérdésben, mint méltóztatik tudni, az első lökést a jegybanknak Kossuth Lajos adta, a ki mint első, alapította meg a magyar jegybankot, a melynek jegyei annak idején, 1849-ben, sokkal nagyobb értékkel bírtak mint az osztrák bankó. Nagyobb értékkel birtak pedig, mert határozottan aranyfedezetük volt. Érdekkel bírna, hogy elmondjam ennek történetét, de kissé előre haladt az idő és nem kívánom ezt megtenni. Zakariás János : Beválasztjuk a bizottságba az önálló bank tárgyában, tessék elmondani. (Mozgás.) Sándor Pál: De van a bank történetének egy fázisa, a mely, azt hiszem, a t. házat érdekelni fogja, Az 1867-iki kiegyezés után mindenki nyugodt volt országunkban, csak a bankkérdés tekintetében voltak oly viszonyok, a melyeket az akkori Deák-párti politikusok el nem fogadhattak. Az 1870-es években — Vargha Gyula tárgyalja ezt a kérdést igen szépen — felmerült egy terv a magyar jegybank megvalósitására, a mely közel állott ahhoz, hogy kivitelre kerüljön. Az akkori osztrák nemzeti bank által szorongattatva, maguk a Deákisták akarták ezt a bankot megvalósítani. Ennek tervezetét Lukács Antal a Földhitelintézet elnöke dolgozta ki, sőt a Földhitelintézet patronátusa alatt kellett volna létesülnie a banknak. 16*