Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

116 231. országos ülés 1907 november öO-án, szombaton. gyarok tudunk védekezni, liogy az még sem járja, hogy minden pillanatban csak azért, hogy kijátszhassak a mi kiegyezési pontjainkat, csak azért, hogy az osztrák marhának nagyobb ára legyen Bécsben, határzár alá vettek minket évtizedeken keresztül; hogy ha egyetlenegyszer találkozott volna egy erős kereskedelemügyi miniszter, a ki tudta volna az ország részére az áldozatot meghozni — mert nagy áldozat, azt magam is mondom —• tudta volna meghozni azt az áldozatot, hogy egy vagy két hónapig elzárta volna teljesen az osztrák határt és nem engedte volna meg, hogy marhát kapjon Bécs, ugy meggyőződésem, hogy Ausztria többé nem próbálta volna meg eddigi eljárását. Laehne Hugó: Tönkrement volna a mi parasztunk! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Dehogy !) Sándor Pál: Jobban tetszik a t. képviselőtársamnak, a ki agrárius, hogy évtizedeken keresztül grácziát kell kérnünk Ausztriától, hogy ereszsze be marhánkat, holott tudjuk, hogy csak kifogás az, hogy a mi viszonyaink rosszabbak, mint az osztrákoké. Sokkal jobb lett volna kiválasztani egy hónapot, mikor Ausztriának szüksége lett volna a marhára, sokkal jobb lett volna megmutatnunk fogunk fehérét ós nem engedni meg, hogy Ausztria ilyen utón rendszabályozza meg közgazdaságunkat. (Igaz! ügy van!) Igen erőszakos az, a mit mondok, de méltóztassanak elhinni, hogy Ausztriával szemben csakis az erőszak használ, épen ugy, a mint használt az önök ellenzékeskedése, a melynek révén a szabadelvű párt az ő érdemeit kivívta. Az önök ellenzékeskedése imponált Bécsnek, ez a nyomás kellett a szabadelvű pártnak, ez használt az országnak, nem pedig az, hogy önök mint egy nagy kormánypárt megadják most magukat Ausztriának. Hódy Gyula: Tiz éven át elitélted a függetlenségi pártot! Sándor Pál: Tisztelettel kérek néhány percznyi szünetet. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Sándor Pál képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál: T. képviselőház! Én csak konstatálom — abból a tényből, hogy Kossuth Ferencz ezeket az erős pontokat vitte a függetlenségi párt elé, hogy keresztül forszírozza a kiegyezést — hogy igenis szüksége volt Kossuth Ferencznek egy olyan mumusra, a mely a függetlenségi pártot — a mely párt, bocsánatot kérek, a maga egészében épugy, mint az egész magyar közvélemény, gazdasági kérdésekkel a múltban nagyon keveset foglalkozott, a mi az ország kárára volt, — bele viszi az osztrák kiegyezésnek jármába. Kérdezem, miért nem ijedtek meg az ilyen mumusoktól az eddigi 67-es pártok? Hiszen akkor is fennállott az a viszony, hogy Magyarország Ausztriának tartozott. Akkor is sokkal erősebb volt Ausztria, mint Magyarország és akkor is lehetett volna használni azt az érvet, hogy Ausztria, mint az erősebb fél, Magyarország gazdaságát, mint áldozatot kívánja. Meg vagyok győződve arról, hogyha olyan államférfiú állt volna a mi élünkön, mint Baross Gábor volt, vagy mint a német Bismarck herczeg, — a ki mindig azt mondotta: » Wir lassen uns nicht verblüffen, wir fürchten nur Gott und sonst Niemand!« — akkor nem kötöttünk volna ilyen kiegyezést. Én a jó szándékot, hogy az országnak szolgáim akar a t. kereskedelemügyi miniszter, elismerem. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Mi a hátránya a kiegyezésnek? Sándor Pál: Leszek bátor rátérni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter : Nagyon érdekelne! Sándor Pál: Leszek bátor. Én a miniszter ur jóakaratában nem kételkedtem sohasem, de nem látom az ő eljárásában és az egész minisztérium eljárásában azt az erőt, a mely Magyarország közgazdasági jövőjének megóvása érdekében feltétlenül szükséges. És milyen a sors iróniája? (Halljuk!) A miként Széll Kálmán szemben találta magát Körberrel, Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur szemben találta magát Beck Feldmarschallieutenanttal. (Derültség,) Széll Kálmán megcsinálta a legjobb kiegyezést, a 67-es alapon lévő legjobb kiegyezést, a melyet eddig általában csináltak. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Szabad kérdeznem : miért Feldmarschallieutenant Beck? Sándor Pál: Nem az ? Hódy Gyula: Czivilember. Sándor Pál: Bocsánatot kérek, tévedtem. (Felkiáltások : Az egy másik!) Keller István: Tréfás kedvében van. Sándor Pál: Mit gondolhat most Körber, a penzionált miniszterelnök, a ki nem kaphatta aeg Széll Kálmántól, a szabadéivüpárt vezérétől, a jó kiegyezést, míg Beck a 48-as és függetlenségi párt részéről megkap egy brilliáns kiegyezést. (Mozgás.) Hogy történhetett az hogy a szabadelvű párt szigorúbb volt az elvekben, szigorúbb volt felfogásában, és a 48-as párt elveinek alapján, a melyek szerint neki kiegyezést nem kellett volna kötnie, csak meg kellett volna tűrnie a közös vámterületet, — csak tűrnie kellett volna, megkötnie nem — azon elvek alapján megkötik mégis a kiegyezést, és nem térnek át az önálló vámterületre ? (Nagy mozgás.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Megmagyaráztuk!