Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

100 206. országos ülés 1907 beszéd a nemzetiségeit nyelvén szétosztatott, mert sok jóakarat nyilatkozik ebben a beszédben. A. sok jóakaratot azonban elhomályosítja némely passzusnak az a veszedelmes és meggyőződésem szerint bazafiatlan iránya, a mely kifejezésre jut pl. abban, hogy : szereti a népet, de nem szereti az izgatókat. (Igaz ! ügy vau !) Hát ki szereti az izgatókat ? Ugy is magyarázzák a dolgot, hogy mi vagyunk az izgatók. Ha ez igy áll, akkor nagyon el van tévesztve az adresz, mert mi nem izgatunk Magyarország ellen, nem izgatunk a magyar nemzet és a magyar állameszme ellen, hanem igenis izgatunk ezen politikai fogalmak elferditése ellen : izgatunk ezen ferde eszmék ellen, a melyek képesek itt gyűlöletet szítani ; a metyek ellenségekké képesek tenni a haza gyermekeit; a melyek a mi megsemmisítésünkre akarnak törekedni ezen jelszavak intézményes megtestesitésével és biztosításával az ország földjén, ha ugyan valaha lehetne, de ez sohasem fog megtörténni, a mig velünk van a nemzetiségek szeretete, velünk van anyanyelvünk szeretete, nemzetiségi öntudatunk és mindenekfelett a mi édes hazánkhoz, Magyarországhoz való törhetetlen ragaszkodásunk. (Éljenzések és taps a nemzetiségiek padjain. Mozgás a baloldalon. Markos Gyula, közbeszól.) Elnök : Markos Gyula képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot ! (Mozgás a baloldalon.) Vlád Aurél (közbeszól). Elnök : Vlád Aurél képviselő urat kérem, hogy méltóztassék csendben lenni. Ne zavarja a tanácskozást. Lukács László : Egy másik ok, igen t. ház, a melynél fogva mi ma azon az állásponton vag}nink, hogy kénytelenek vagyunk megtagadni az indemnity megszavazását ezen igen t. kormánytól, bármennyire tisztelettel viseltetünk is a kormánynak igent, tagjai iránt — és én magam személyesen kimondom, hogy elismerem nagy államférfiúi tekintélyüket, tehetségüket és hazaszeretetüket, — azon kormányrendszerben rejlik, a mely ezen eredményeket létrehozta. Mert nem volna szabad Magyarországon ennek a gyűlölködésnek meglennie ; ezen ellentéteknek, ezen ellenséges indulatnak a haza gyermekei között nem volna szabad uralkodniuk, hogyha ezen alapelveket és alapigazságokat mindnyájan őszintén és szivünkből követnők. Tekintsük pl. a kormányrendszernek a választó jogra vonatkozó álláspontját. Elismerjük, hogy a kúriai bíráskodás által a régi tarthatatlan választási rendszerek valamennyire jobbakká lettek. Ne beszéljünk azon választási rendszerekről. Hiszen mi kifejtettük akkor, hogy ime, nem vagyunk kéjoesek felvenni az alkotmányos küzdelmet szemben azon nyers, nyilt erőszakkal és azért a passzivitásba vonultunk. A kúriai bíráskodás életbeléptetésekor remélvén, hogy a politikai szabadságok majd tágabb téren respektáltatni fognak, ismét az aktivitás terére léptünk. október 30-án, szerdán. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Es mit tapasztaltunk, t. ház ? Én, a ki hazámat igazán szeretem, azt akartam, hogy a törvényhozó testületben foglaljak helyet és itt adjak kifejezést annak, hogy vannak sérelmeink, itt kérjek orvoslást azon létező — némelyek szerint ugyan nem létező, ám legyen az ő akaratuk szerint — sérelmekre ; itt látom helyénvalónak azokat felhozni és a magyar haza javára közreműködni. Odalenn, Magyar-Laposon, ott t,aláitam a szuronyerdőt; ott találtam a főispánt, az alispánt az összes adminisztráczióval; ott találtam a pénzes zsákot, egyszóval megakadályozva láttam a polgári jogok szabad gyakorlatát. Hát akkor Magyarországon ne beszéljünk tiszta alkotmányos életről! Ez a legnagyobb sérelem és ez ugyebár nemcsak nemzetiségi sérelem, hanem az ellenzéknek is sérelme, hiszen egy nagynevű függetlenségi államférfmtól hallottam, hogy a szabadelvű párt annyira vitte alkotmányellenes törekvéseit és visszaéléseit, hogy még a létjogot, az emberi jogokat is megtagadta tőlük és azért feljajdultak. Es mi ne jajduljunk fel akkor, a midőn a legújabb szólamok szerint önök is megtagadják mi tőlünk még az emberi jogokat is ? Uraim, quod uni justum, alteri aequm! Ne akarjanak mindent lefoglalni egyes kiváltságos emberek, vagy osztályok, vagy nemzetek, vagy nem tudom, kiknek a részére, akkor, midőn itt egy polyglott államról van szó. (Ellenmondások balfelől, felkiáltások: Egységes nemzeti állam!) És ha mi ennek a dicsőségére önökkel együtt működni akarunk, ne tegyék ezt nekünk lehetetlenné. (Zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek, képviselő urak. (Halljuk! Halljuk !) Lukács László : Mi és azon t. képviselőtársaink, a kik végig éltük a belényesi választás napjait, elmondhatjuk, hogy valóságos Isten csodája, hogy ide juthattam és hogy azok az emberek a borzasztó zaklatás, korrupczió és megvesztegetésnek ellent tudtak állani és szavazatukat rám adni. (Zaj.) Mindezen sérelmeken lehet és kell is segíteni. Mindenesetre előbbre fogja vinni a közszabadságok kultuszát és a valódi alkotmányos élet megszilárdulását Magyarországon, hogyha az általános és titkos községenkénti választói jog minél e!őbb meg fog alkottatni. Nagyon csodálkozom az igen t. függetlenségi pártnak ebben a kérdésben való állásfoglalásán. Midőn gróf Tisza István ő exczellencziája itt felolvasta politikai programmját, akkor az önök pártjának egyik oszlopos és igen t. tagja, Ugron Gábor képjviselő ur — méltóztassék a naplót elolvasni — legalább százszor odakiálltotta gróf Tisza István ő exczellencziájának : mi van a választói joggal ? Az pedig beszélt tovább mindenről, Ausztriáról, külföldről, belföldről, tarifáról, kereskedelemről, nemzetiségekről, és Ugron Gábor mindig odakiáltott: mi van az általános választójoggal 1 (Derültség.) És midőn gróf Tisza István meg akart szabadulni ettől a borzasztó lidéreznyomás-