Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

206. országos ülés ItíüJ október 3u-án, szerdán. 101 tói, midőn Ugron Gábor t. képviselőtársam mintegy akadályozta őt fejtegetéseinek továbbvitelében, azt mondotta: igen, meglesz a választójognak kiterjesztése. Ekkor azonban Ugron Gábor t. képviselő ur ráduplázott: nem kell kiterjesztés, általános választói jog kell! Ugron Gábor: Helyes! Lukács László: Azóta is mindig sürgették ezt és most is hallottuk a kormány programmját, Kossuth Ferencz ő exczellencziája politikai beszédeit, gróf Andrássy Gyula ő exczellencziája nagyszerű politikai beszédeit, de nem haüottuk Ugron Gábor igen tisztelt képviselőtársamnak közbeszólását : hol van a választói jog ? (Élénk derültség.) Pap Zoltán : Ugron Gábor ő méltósága még nem kormánytag. Ugron Gábor : Én állom, a mit mondtam. Lukács László : Azt hiszem, hogy azon bölcs elhatározott törekvésünkben, hogy hazánk érdekében teljes szivvel és teljes odaadással működjünk, nagyban meggátolt bennünket gróf Apponyi Albert közoktatásügyi törvénye. (Felkiáltások : Éljen Apponyi/) Nem azon elvekkel van nekem bajom, a melyeket itten kifejtettem, és a mely elvek tarthatatlanok. Hiszen, igen tisztelt képviselőház, itt vagyok én, én törekszem magyarul beszélni, én tanultam a magyar nyelvet. (Felkiáltások: Ön magyarnak született! Zaj.) Bakonyi Samu : Magyar az anyanyelve ! Lukács László : Hát ki tételezhetné azt fel rólam, vagy társaimról, ezen nemzetiségi pártról, hogy mi a magyar nyelv ismeretét, tudását kifogásoljuk ? (Zaj. ) Ez abszurdum, t. képviselőház. (Mozgás.) Hanem a politika, az a politika, a mely le van téve abban a törvényjavaslatban, az nem tetszik nekünk. Mint a hus a szószban, ugy úszkálnak abban bizonyos mellék-gondolatok . . . (Derültség. Ellenmondások.) . . . bizonyos tendencziák, a melyek nem tartoznak a közoktatásügyhöz, hanem a melyek közöttünk mindig és mindig inkább akarják tágítani azon abisszust, a melyet avatatlan kezek megnyitottak és csak igen hazafias érzésű kezek lesznek képesek ismét betölteni. (Zaj.) Igen t. képviselőház ! Nagyon szép egy államférfimtól, ha azt mondja, az állampolgároknak: íme, a mint megnyitottuk részetekre az alkotmány sánczait, hogy azon belül szabadon élhessetek állampolgári jogaitokkal, ugy megnyitjuk előttetek és gyermekeitek előtt a hivatalok ajtait is, hogy helyet foglalhassatok azokban, talán egészen a minisztériumokig, de természetesen ennek első feltétele : a magyar nyelv ismerete. (Helyeslés balfelől.) Markos Gyula: Hát ez csak természetes dolog ? ! Lukács László: Ez csakugyan természetes. De hát erre nagyon könnyű felelni az igen t. közoktatásügyi miniszter urnak. Azok, a kik tudunk magyarul, a kik törekszünk magyarul beszélni : nagyon szeretjük ezt, nagyon örülünk ennek. De hányan vannak a szegény románok közül, a kik tényleg hivatalban vannak 1 A statisztika megmutatja, hogy 60—70-en, az egész országban. (Zaj.) A Kúriánál 100 biró közül csak 3—4 a román. Markos Gyula : A többi nem tud magyarul! Lukács László : Dehogy nem tud. Tehát ha kormányzati elv, azokat, a kik akarnak magyarul tanulni, a kik szeretik a magyar nyelvet, nem alkalmazni a közigazgatásban és a magyar igazságszolgáltatásban, (Zaj.) vájjon akkor inkább fognak-e a románok magyarul tanulni ? (Mozgás.) Higyje valaki, hogy ég a Duna ! Addig, a mig a kormány ebben a szellemben fog kormányozni, mondhatnám, hogy papi kifejezéssel éljek : a mig nem fog megjavulni, addig én nem hiszem ezt. Zakariás János: Magának kellene megjavulni í (Zaj.) Lukács László: Igen t. képviselőház ! Elfelejtette az igen t. közoktatásügyi miniszter ur ebben a kérdésben, hogy igazságtalan mértékkel mér a magyar nép és a magyar nemzetiség g}

r

ermekeinek. (Mozgás.) Nevezetesen azon politikai tény előtt állunk, t. képviselőház, hogy sem a közös pénzügyminiszter, sem a közös külügyminiszter, sem Ö felsége személye körüli miniszter, sem hadügyminiszter, sem nem tudom miféle nagy dikasztérium oknál alkalmazott egyén — sem Bécsben, sem Budapesten — nem lehet meg a német nyelv ismerete nélkül, az rá kötelező. (Zaj.) Ez tény. Sajnos, hogy a német nyelv tudása nélkül ezekbe az állásokba nern juthatunk be. De kérdem, hogy akkor az a közoktatásügyi miniszter ur, a ki a szegény románoknak meg akarja nyitni a magyar dikasztérium ok és hivatalok ajtait, a debreczeni, a kecskeméti és a jászberényi fiuknak miért nem nyitja meg a német szó kötelező tudása által ezeket az imént felsorolt hivatalokat? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Zakariás János: Magyarországon magyar nyelvet kell tudni ! Lukács László : Hogy ha erre az argumentumra tudnék feleletet hallani, nagyon boldognak érezném magamat. Nem azt ellenzem, hogy tanuljanak a román gyermekek magyarul, azt én nem kifogásolom. Zakariás János : Akkor miért izgat ellene ? Lukács László : Nem izgatok ellene. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásokkal a szónokot zavarni, mert kénytelen leszek névszerint megnevezni az illetőket. Lukács László : Igenis azt akarjuk, hogy adassék meg az alkalom e haza minden polgárának arra. hogy magyarul megtanulhasson, de ennek nem az az útja, a melyet a t. közoktatásügyi miniszter ur jelzett és törvénybe foglalt. Mi ennél sokkal jobb, sokkal czélravezetőbb, praktikusabb utat tudunk. Leszek bátor a közoktatásügyi tárcza tárgyalásánál azt jelezni és majd kifejtem, hogy az ő törvénye épen az ellenkezőt fogja elérni. , , .