Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

90 206. országos ülés 1907 igazsága mellett és hazánk jól fogja tenni, ha félni fog és nem ad hitelt ravasz ellenfeleinek. Beszéde véges-végig tendenoziózus és semmi más czélja nem volt, mint kihasználni a pillanatot a saját politikája javára. Bátor leszek ezt megindokolni — és azt tartom, hogy ezzel kapcsolatban lesz alkalmam egyúttal megindokolni azt is, hogy miért nem viseltetünk bizalommal e politika iránt. Ugyanazon az ösvényen indulok el és néhány történelmi momentumot viszek be a dologba, ha nem is vagyok a fiumei és zárai rezolucziók szerzője, a melyeket teljességükben a magamévá teszek. Rögtön az 1905-iki májusi választások után történt, hogy a Budapesten egyszer már feloszlott nemzeti párt néhány tagja, mely latente és a várakozás stádiumában ma is meg van, annyira megfeledkezett magáról, hogy a képviselői körökön kivül álló elvtársaiknak szigorú diszkréczió, természetesen politikai diszkréczió alatt, elmondták, hogy az egész rezolucziós világ egy évnél sem fog tovább tartani. Teljes bizonyossággal állitották, hogy egy éven belül, vagy legkésőbb egy év múlva olyas valami fog történni, a mi véget fog vetni a rezoluczionista uralomnak, a hogy ők nevezték: a hazánk alkotmányos újjászületése körüli munkánkat. Különösen kiemelem, t. ház, hogy arról beszéltek, hogy »történni fog valami«. Számos politikus társammal beszéltem erről és kíváncsiak voltunk rá, hogy ez a »deus ex machina« miben fog nyilvánulni! De menjünk csak sorjában. A nagyméltóságú miniszterelnök ur kiemelte, hogy a rezoluczionisták a mai kormány tagjaival való pourparlék alkalmával arra nézve is Ígéretet tettek, hogy oda fognak hatni, hogy a nemzeti párttal fúzió létesüljön. A helyett csak a maguk köréből való embereket küldtek fel, meg néhány virilistát, mert maguknak sem volt meg a kellő többségük. A fuzió-igéretről sohasem hallottam, de nem is tudom, hogyan egyeztessem össze a nagyméltóságú miniszterelnök ur szavaiban való köteles hitet azzal az őszinteséggel, mely sorainkban uralkodik. Ezen kényes kérdés taglalásába nem is megyek bele, és feltételezve azt, hogy csakugyan ugy is történt minden, a hogy a miniszterelnök ur mondja, bátor leszek kérdést tenni, hogy : hol keresendő itt az illojalitás 1 Ha valaki ígéretet tett arra nézve, hogy oda fog hatni, hogy a fúzió létrejöjjön és az még sem jött létre, az annyit tesz, hogy a dolog nem sikerült és hogy nem sikerülhetett, az csak akkor érthető meg, hogyha jobban ismerik Horvátország politikai viszonyait. A nemzeti párt már régen nem volt párt. A párt lelkét képező emberek már akkor elkövették a legnagyobb hibát, midőn belementek gróf Khuen-Héderváry támogatásába, akkor, a mikor Horvátországba jött, mivel ezzel teljesen a kormány szolgálatába adták át magukat és azóta Horvátországban hazug alkotmányosság uralkodott. (Felkiáltások a horvát jobbközépen.) A rendszer czéljaira összetákolt választási rend és a vele járó czenzura — a mai kor valóságos október 30-án, szerdán. szégyene, — a közigazgatás, korrupczióval kapcsolatban, nem sokára oda vezettek, hogy . . . Supilo Ferencz : Ugy van ! Korrupczióval! Popovics Dusán: ... Horvátországban gróf Khuen-Héderváry volt a kormány, a nemzet, a párt és az országgyűlés. A népnek csak annyi része volt a politikában, hogy joga volt adót fizetni és hallgatni. Az erőszakos, korrnpt választások a közigazgatási apparátus minden lehető gazságaival egyetemben mindig többséget biztositottak Khuennek, olyant a milyent ő akart és ép ezért a nemzeti párt is tőle függött, a képviselők nem választattak, hanem ő kinevezte őket. Vegyék csak tekintetbe a t. ház tagjai, hogy nekünk számos olyan kerületünk van, a hol száz választó sincsen és ezeknek is a fele hivatalnok és másként is a kormánytól függő ember és rögtön meg fogják érteni, hogy voltak olyan kerületek, a hol még a választás előestéjén sem tudták, hogy ki a jelölt, mert a járási főnök ur még nem kapta meg a kormány táviratát. (Horvát jelkiáltások a jobbközépen.) Supilo Ferencz : Ugy van ! Ugy van ! Horvátországban, Karlopagoban, Ottosáczban sem tudták ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Popovics Dusán : A nemzeti párt azért szűnt meg pártnak lenni, mert akczeptálta ezt a haladásellenes és erőszakos munkáját a rendszernek és teljesen a bán kegyére bizta magát. Hogy ez igaz. arról tanúságot tehetnek önöknek a nemzeti párt tagjai maguk, ugyanis azok, a kikben még van sziv és bátorság arra, hogy az igazság szemébe tekintsenek. És ha nem hiszik el, megmondom az egyszerű reczeptet is: csináljanak Horvátországban szabad választást és aztán olvassák össze a nemzeti párt tagjait, a kik feljönnek az országgyűlésre. A májusi választások nem voltak szabad választások ; csak egy fokkal enyhébb választások voltak. Igaz, hogy a jelölteket nem zárták be egyszerűen, ugy mint annak előtte, és nem lőttek a népre, mint valamikor Bosujaciban, de az apparátus a megszokott fenyegetésekkel és ijesztgetéssel megtette a hatást. (Zaj. Horvát közbeszólások a jobbközépen.) És még ez is elégséges volt arra, hogy megmutassa, micsoda hazugság ez a hires nemzeti párt és micsoda lábon áll az. Rendezzenek csak tiszta választásokat és én nem hiszem, hogy egy is bejusson az országgyűlésbe közülök. Supilo Ferencz : Senki! Popovics Dusán : De a nagyobb vagy kisebb népszerűség nem akadálya a fúziónak, ha egyébként megvannak arra a feltételek. Két-három képviselővel is lehet kooperálni és fuzionálni, de soha sem fuzionálhatnak a nép szabad akaratából és a rezsim akarata ellen erőszakos és korrupt választások mellett választott néjoképviselők e rezsim támogatóival. (Ugy van ! a középen.) T&z erkölcstelen volna, mert első oka annak, hogy az uj embe-