Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

206. országos ülés 1907 reknek miért kell e rezsim embereivel küzdeniök, épen az ilyen választások lennének. Ha önök nem alkalmaznának mindig egy mérleget a horvát viszonyok és mindig egy másik mérleget a magyar viszonyok megbirálásánál, akkor önök megértenék, hogy micsoda súlyos bűn terheli a nemzeti párt lelkiismeretét. (Mozgás.) Ö maga hagyta el magát, s a zsarnok kezébe adta magát, kire nézve a suprema lex az ő saját akarata, az egész u. n. alkotmányosság pedig csak álarcz, mely mögé elbújni szokott. (Zaj.) Ez a párt, elhagyva önmagát, nem számithatott többé arra, hogy néppártnak tekintsék. Egy csoport ember lett, melynek ura a bán és a melynek pártja a kormánytól függő emberek. Az, hogy a nemzeti pártnak számos nagy műveltségű és nagy képességű tagja van — az csak szomorú tény ; szomorú, hogy az ilyenek is a már leirt politikai exisztencziát választják. T. ház ! Kissé hosszasan foglalkoztam ezzel a dologgal, de ez a legfontosabb. Fúzióra nem kerülhetett köztünk a dolog és nem is fog kerülni az emiitett természetes okoknál fogva. Szükséges volt ezt kiemelni, mert ez a kulcsa a miniszterelnök ur politikájának. Igaz, hogy a szerbhorvát koaliczió a közös országgyűlésre csak a maga embereit küldte fel, de hát kell-e ezen csodálkozni ? Emlékezzünk csak vissza arra, a mit az előbb kifejtettem. Maga előtt és a nemzet előtt mivel igazolta volna a koaliczió azt, ha a közös országgyűlésre a régi, erőszakos rendszer embereit küldi fel ? önök nem tudják azt, hogy ezek az emberek — görcsösen ragaszkodva erőszakos rendszerükhöz — felfüggesztették azt a kevés alkotmányos törvényt is, a melyet birunk. önök persze nem tudják, hogy naponkint hány lapot koboztak el, hogy egyetlen egy népgyűlést nem volt szabad tartani, s hogy ezek az emberek a végén felfüggesztessék az országgyűlés tagjainak immunitását. És ezeknek az embereknek szavazzanak bizalmat a közös országgyűlésen való képviseltetést illetőleg azok, a kik évekig tartó küzdelemmel is alig dönthettek meg ezt az erőszakos rendszert ? Ez lehetetlen volt és a nemzet önmaga felett mondott volna Ítéletet, ha ezt megteszi. A t. miniszterelnök ur nagy hibát követett el, hogy ezt bűnül rótta föl nekünk. Én értem, hogy sajnálja ezeket az embereket, de nem értem azt, (Halljuk! Halljuk! a jobbközépen.) miként sajnálhatják őket azok az emberek, a kik Magyarország függetlenségeért küzdöttek, a kik tudják, hogy mily rettentő clZj cl mikor a terror és a korrupczió üti fel fejét és a mikor az emberi értelem helyett a szuronyok viszik a főszerepet, s az uralmat. Igaz, el kell hinnünk, hogy az önök reményei teljesülnének, hogy ők szófogadóak lennének, dehát szabad-e ilyen áron szentesiteni az erőszakot, a mely az egész világ szine előtt csak Magyarország szégyenét fogná hirdetm ? Igaz az is, hogy mi csak lelkiismeretünkre és becsületes, hazafias szivünkre fogunk hallgatni, mert magunk október 30-án, szerdán. 91 nak és választóinknak, de semmiféle bánnak sem vagyunk felelősek, és mert a nemzet igazi képviselői vagyunk és azok is akarunk maradni. (Helyeslés és taps a jobbközépen.) Ezért nem bánt bennünket a nagyméltóságú miniszterelnök ur melankóliája, melylyel padjainkon más embereket keres. Vagy tisztességesen és becsületesen, vagy sehogysem — ezzel tartozunk nemzetünknek. (Helyeslés a jobbközépen.) És most menjünk tovább. Logikus lett volna, ha azt mondtuk volna, hogy az ily választások alapján nem megyünk egy lépéssel sem tovább, ha a bánnak bizalmatlanságot szavaztunk volna és ha elmulasztottuk volna a közös országgyűlésre kiküldendő delegáczió megválasztását. Ez uj választásokra terelte volna a dolgot. De hát ebben is nem voltunk-e következetesek és lojálisak, a mikor ezzel támogatni kivántuk a magyar kormányt, melynek akkor szövetségesei voltunk ; másrészt nem jogos-e, hogy a mikor tudjuk azt, hogy ép ugy, mint a magyar koaliczió, ideiglenesen elvállaltuk az alkotmányos reformok keresztülvitelét, mielőtt a nemzet uj választások elé állíttatnék, e választásokat az általános választási jog elvei alapján egy modern európai ország szabad polgáraiként végezhessük el. Hiszen ebben önök maguk segítettek bennünket és a nagyméltóságú miniszterelnök ur is felemlítette ezt. Igaz, bekövetkezett a kormány kineveztetése is, de ezt megelőzőleg a lapokban csúnya intrika jelent meg egy bizonyos ebédről a bécsi szerb követnél és bizonyos pohárköszöntőkről. Igaz, kaptunk kormányt, de hiába kérdezzük ma is, hogy a különböző törvényjavaslatok és kinevezések útja Zágrábtól Bécsig egyszerre oly hosszadalmassá lett, hogy alig győztük kivárni, hogy azok onnan visszaérkezzenek. Igaz. az országgyűlésen kezdetét vette az alkotmányos reformok körüli munka, de obstrukczió következett be a horvát országgyűlésen, mely ezt a munkát késleltette. A végén aztán következett az a bizonyos ügy is. Megérkezett a vasutas pragmatika, melylyel a magyar kormány elállt a paktumnak a statusquót illető részétől, és a melynek folytán a szerb és horvát koaliczió kénytelen volt a kormánynyal szemben ellenzékbe lépni. (Horvát közbeszólások a jobbközépen. Zaj.) A programm megvolt a praxisban is ! (Zaj.) Supilo Ferencz : A praxist kodifikálni nem volt programm ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Popovics Dusán : Ez az a bizonyos valami, a minek véget kellett vetnie a rezoluczionista uralomnak. A mikor az a nézet uralkodott, hogy a szerb és horvát koaliczió az előbb leirt akadályok által eléggé gyengittetett, akkor jött a pragmatika. Azt kérdi a nagyméltóságú miniszterelnök ur, hogy vájjon a statusquo feladását jelenti-e ez és programmjára és arra is hivatkozik, hogy a vasutas pragmatika következtében az alkalmazottak kötelesek a közönséggel szerbül vagy horvátul beszélni. (Zaj.) 12*