Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

2öö. országos ülés 1907 október 30-án, szerdán. 89 katonatisztek alacsonyan megállapított lakbére tárgyában a honvédelmi miniszterhez. Javaslom a t. háznak, hogy az mterpelláeziókra az országgyűlés elején hozott határozathoz képest, fél kettőkor térjünk át. Méltóztatnak hozzájárulni ? (Igen !) Akkor ezt határozat erejére emelem. Következik napirend szerint az 1908. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Szólásra ki következik ? Hammersberg László jegyző: Popovics Dusán! Popovics Dusán : T. ház ! Az indemnitás megszavazása véleményem szerint is annyit jelent, mint bizalmat szavazni a kormánynak. Ép ezért leszek olyan bátor, hogy e t. ház indemnitási vitája alkalmával kijelentsem, hogy a kormánynak nem szavazom meg az indemnitást, hanem hogy ellene fogok szavazni. A nagyméltóságú miniszterelnök urnak tegnapi nagy és jelentékeny beszéde mellett, melylyel le akarta rontani Supilo képviselőtársunk állításait, sem tudott bennem meggyökerezni a kormány iránti bizalom, mely egyszer már megingott bennem. Szem előtt tartva a kormány minden eddigi munkáját sem hihetem el, hogy jövő politikája meg fog felelni Horvát- és Szlavónország érdekeinek, melynek országgyűlése ide küldött bennünket. A t. ház tagjainak csekély türelmét kérem, hogy megokolhassam álláspontomat. A nagyméltóságú miniszterelnök ur beszéde bevezetésében azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy Supilo képviselő ur kinek a nevében szólalt fel és arra az eredményre jutott, hogy Supilo képviselő ur nem Horvátország, hanem a rezoluczionisták nevében beszélt. Hogy gyanúra ne adjak okot én is, kijelentem, hogy mint e tisztelt ház tagja a magam nevében beszélek épugy, mint Supilo tisztelt képviselő ur is, de azt tartom egyúttal, hogy a mi szavaink egyúttal képviselőtársaink szavai is mindaddig, a mig általuk nem dezavuáltatnak. Ez épen olyan világos dolog, mint a hogy a nagyméltóságú miniszterelnök ur szavai is a kormány, sőt a pártok véleményének a kifejezői, melyek a kormányt támogatják mindaddig, a mig nem dezavuáltatnak. Miután meg vagyok győződve, hogy Supilo tisztelt képviselő ur nem fog dezavuáltatni, azt tartom, hogy helyes az a nézetem, hogy e tisztelt ház azon tagjai nevében beszélt, kiket a horvát és sziavon királyságok országgyűlése küldött ide. Hogy vájjon Horvátország nevében beszélt-e, azon most ne törjük a fejünket, mert Horvátország, mely ez idő szerint erre feljogosította, ha kérdést intézünk hozzá, tudni fog válaszolni. Mi ezért türelmesebbek leszünk és nem fogjuk firtatni, vájjon a nagyméltóságú miniszterelnök ur nézetei egyúttal egész Magyarország nézeteit képezik-e ? Tisztelt ház! Mielőtt áttérnék a tárgyra, engedje meg, hogy pár szóval reflektáljak azokra I KEPVH. HAPLÓ. 1906 —1911. XIII. KÖTET, a rettentő hazaárulásokra, melyekkel folyton, valóban csodálatos intenzitással vádolnak bennünket. A nagyméltóságú miniszterelnök ur is érintette e tárgyat. Ezek a »delegátus« és a »delegáczió« szók. En nem igen használom, mert azt tartom, hogy ez országgyűlésen való különös helyzetünket eléggé világosan jelöltem meg azzal, ha magamat és társaimat a Horvát-Szlavon-Dalmát királyságok országgyűlése kebeléből kiküldött képviselőknek nevezem. Delegátus, vagy nem az, az teljesen mindegy, a mikor e tisztelt ház ezen tagjai tényleg — mandátumaik egyenlő gyakorlásának joga mellett — az 1868 : XXX. törvényczikk alapján mégis külön megnevezéssel jelöltetnek meg, melyet maga a miniszterelnök ur is a közvetett választás kifejezésével jelölt meg. Igenis, mandátumunk gyakorlása e törvény szerint egyéni, de a mód, a melyen e tisztelt ház tagjaivá leszünk, a delegálás módja. ügy látom, hogy tisztelt magyar képviselőtársaim temperamentumának felel meg az, hogy abból, hogy részünkről a delegátus szó használtatik, meglehetősen fantasztikus következtetéseket vonnak le. Azt tartom, hogy ez fölösleges, a mikor itt a tény, hogy a már emiitett országgyűlés küldött bennünket ide és hogy ezzel megállapittatott és megjelöltetett helyzetünk. Ez a tény semmiféle technikai kifejezéssel sem változtatható meg és e közös országgyűlésen való helyzetünk mindig a horvát és sziavon királyság politikai individualitásán fog alapulni, neveztessünk bár delegátusoknak, vagy pusztán képviselőknek. Tisztelt ház ! Be kell vallanom, hogy nagyrabecsülöm a nagyméltóságú miniszterelnök ur politikai képességeit, óriási készültségét, de különösen azt a könnyedséget és fürgeséget, melylyel intenczióit megvalósítani szokta. Külön kiemelem, hogy valósággal imponál egy tulajdonsága által, mely ritka emberi adomány és a melyre az igaz politikus és diplomata büszke lehet és azért azt tartom, hogy a nagyméltóságú miniszterelnök ur sem fogja tőlem rossz néven venni, hogy különösen is kiemelem ezt, ez pedig a politikai tendencziák megvalósításában tanúsított nagy ravaszsága. (Derültség a jobboldalon.) Á mi paradoxonnak látszik, t. ház, de minél több ilyen tulajdonságot lelek fel a nagyméltóságú miniszterelnök úrban, annál kevesebb bizalommal viseltethetem iránta. A nagyméltóságú miniszterelnök urnak horvát politikája előttem tökéletesen világos; azt látom, hogy Horvátország e politikától nem várhat mást, mint az országra káros állapotok legközelebbi megteremtését és épen ezért a hazám jövője feletti aggodalmamban félnem kell az ilyen politikustól, hogy magam is ne kerüljek arra az útra, a melyre Magyarország függetlenségének és önállóságának harczosai léptek. A nagyméltóságú miniszterelnök ur tegnapi beszéde ismét egy ujabb bizonyíték állításaim 12