Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

86 205. országos ülés 1907 dolgokat, épugy kezelik, mint a múltban. (Ellenmondások.) Bocsánatot kérek, t. ház, hiszen a tót vidékeken száz és egy pár népgyűlést tiltottak csak most be, a mely népgyűléseknek a programmja az általános választói jog volt. Mikor igy kezelik ezeket a kardinális állampolgári jogokat, akkor ilyen alkotmánybiztositékokra van nekünk szükségünk ? Hiszen az alkotmány biztositó négy törvényjavaslat közül kettőnek egyáltalában nincs jelentősége. Ott van a tisztviselők kölcsönösségét biztositó törvényjavaslat a nyugdij tekintetében. Micsoda alkotmánybiztositék az ? (Felkiáltások balfelöl: Ki nevezi annak ?) Ott van a lex Szapáry eltörlése. (Felkiáltások halj elől: Azt sem mondja senki annak !) Micsoda fontossága van ennek ? Hiszen ma ennek egyáltalában semmi fontossága nincs azért, mert az 1886 : XXI. és XXII. törvényczikkek törvénybe iktatják a czentralizácziót és azokban, leplezett módon, de be van már vezetve a közigazgatás államositása, csak élni kell vele és egy abszolút kormányzat élni is fog vele. (Zaj balfelöl.) Minthogy látom itt a tagadó szellemet, kötelességemnek tartom röviden rámutatni hogyan és miképen lehet majd központosítani és életbeléptéim a kinevezési rendszert a törvényhatóságok autonómiája ellenében. Nagyon egyszerű. A főispán a kandidálás jogát ugy fogja gyakorolni, hogy a törvényhatósági bizottság csakis az ő három jelöltje között választhat. A három jelölt pedig lehet vak eszköz. Tudjuk, hogy a főispán természetes, engedelmes szolgája a belügyminiszternek és igy a belügyminiszter a főispán utján a kandidálás jogának igénybevételével behozhatja a kinevezési rendszert az egész vonalon. Ha az államosítást el akarjuk törülni, akkor nem elég azt a hires törvényt hatályon kivül helyezni, hanem akkor a törvényhatóságok és a községek autonómiáját kell reformálni, ott kell behozni az igazi, autonómikus jogot, ott kell kezdeni, nem pedig olyan dolgot kell eltörülni, a melynek az életben ugy sincs praktikus értelme. A másik két alkotmánybiztositó törvényjavaslatról nem akarok most bővebben beszélni; lesz alkalmam majd azokkal bőven foglalkozni, a mikor tárgyalásra kerülnek. Csak annyit jegyzek meg, hogy daczára ezeknek az alkotmányt papiroson biztositó törvényeknek, olyan könnyű dolga lesz egy ujabbi abszolút kormányzatnak, mint volt eddig. (Zaj.) Hódy Gyula: Csak fel kell léptetni Kristófryt Németbogsánban megint. Ugron Gábor : Nyolczszázezer szurony ! Vlád Aurél: Most röviden, (Felkiáltások bálfelél : De nagyon röviden !) nagyon röviden, épen az idő előrehaladt voltára való tekintettel, ámbár még sok mondanivalóm volna, de lesz még alkalmam, a mikor szólásra jelentkezhetem, és elmondhatom nézeteimet, most röviden csak két körülményre akarok kitérni. A belügyminiszter ur azt mondta volt, hogy október 29-én, kedden. az ő nemzetiségi politikája : szeretni a néptomegeket, és kérlelhetetlenül üldözni az izgatókat. Hódy Gyula: Vládokat! Vlád Aurél: Ennek a kormányzati problémának egyik fele keresztül van vive ! Az izgatóknak kérlelhetetlen üldözését lépten-nyomon, minden módon tapasztaljuk. (Zaj a baloldalon.) T. képviselőház ! A ki majd figyelemmel fogja kisérni azokat a politikai pereket, a melyek a jelenlegi kormányzat alatt indultak meg, és a melyekben — sajnos — beteges viszonyaink között még a biróságok is eh telték a vádlottat, a ki majd ezeket objektíve fogja elbirálni, azt fogja mondani, hogy ebben a korszakban Magyarországon szólásszabadság nem létezett. (Zaj a baloldalon.) Ismerek olyan birói Ítéletet, a melyben a képviselőjelölt azért lett elitélve izgatásért, mert azt mondotta, hogy nem kell neki magyar iskola és magyar tanító, hanem tót iskola és tót tanító. Ismerek esetet, t. képviselőház, a mikor vád tárgyává lett téve ez a kijelentés : »tót tárgyalási nyelvet és tót idézést kérek« — és az illető el is lett Ítélve ezért. Majd megmutathatom a birói ítéletet. A mikor látom ezeket az eseteket, a mikor látom azt, hogy a magyar biróságok ilyenekért elítélik a vádlottat, akkor szomorúan konstatálom, hogy a birói függetlenség és objektivitás ma nem védi az állampolgár kardinális jogait. Elnök : A t. képviselő ur a birói függetlenséget támadta itt meg. Ezért őt rendreutasítom ! (Helyeslés balfelől.) Vlád Aurél : Bocsánatot kérek, t. képviselőház és t. elnök ur, én egyáltalában nem támadtam meg, és eszem ágában sincs megtámadni a birói függetlenséget. De hiszen maguk a birák a szegedi kongresszuson követelték a birák függetlenségének törvényes biztosítását. Ha tehát már maguk a birák elégtelennek tartják a függetlenséget, mit szóljak én ? És a mikor épen a magyar közvélemény a Eejérváry-kormány idejében, a midőn lapelkobzásokat egymásután rendeltek el, konstatálta, hogy a birói függetlenség nem elég védelem, akkor mit szóljak én ? Igy látjuk a helyzetet, t. képviselőház, egy szempontból. Más szempontból azonban hogy vagyunk a népnek, a tömegeknek szeretetével ? Hát a tömegek szeretetével ugy állunk, hogy láttuk azt, hogy az a törvényjavaslat, a melynek sürgős és halaszthatatlan beterjesztése igazi szeretetre mutatna a nép iránt, az általános és titkos választói jogról szóló törvényjavaslat, még mindig késik az éji homályban. Es, t. képviselőház, nem elég erre rámutatni, hanem rá kell mutatni a belügyminiszter ur azon nyilatkozatára is, a melynek értelmében még ma sem tárgyalta a minisztertanács azon alapelveket, a melyeken nyugodnia kell ennek a törvénynek. A mikor látom azt, hogy a belügyminiszter urnak és a kormánynak minden igyekezete daczára a nagy szeretetnek, a melyet állítólag érez