Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

8-1 205. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. Muzsa Gyula: Mit beszélhet

r

ez odakinn?! Vlád Aurél: T. Képviselőház ! Én azt hiszem, hogy egy kormánynak politikájára nem annyira a törvények alapján és a törvényekből, mint inkább a törvények végrehajtásának szelleméből lehet következtetéseket vonni. És hogy ha azt a szellemet . . . (Nagy zaj. Közbeszólások.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Ne méltóztassanak folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Ezt tiltja a házszabály. Förster Ottó: Nem szónok ez. Elnök: Förster Ottó képviselő urat rendreutasítom. Vlád Aurél: Rá fogok térni arra, hogy a közigazgatási, a bíráskodási és az egész állami szervezetben az a szellem uralkodik, a mely kifejezésre jut abban a klasszikus mondatban, a melyet velem szemben egy alkalommal, mikor egy képviselőválasztásnál mint bizalmi férfiú szerepeltem ós figyelmeztettem a választási elnököt azokra a visszaélésekre, törvénytelenségekre, a melyeket elkövetnek, — hivatkozva törvényre is — a választási elnök használt, a ki azt felelte nekem; A törvény én vagyok! (Derültség. Mozgás.) Hát, t. képviselői láz, ez az a szellem, a mely uralkodik. Minden közigazgatási tisztviselő, az utolsó szolgabiró is azt mondja: A törvény én vagyok. A biró is azt mondja: A törvény én vagyok! — szóval: mindig az a törvény a mit épen közigazgatási tisztviselőink elkövetnek. {Zaj. Mozgás.) Egy hang: Ez a törvény alkalmazására vonatkozik! Vlád Aurél: Köztudomású dolog, hogy a mi paraszt népünk már régen leszűrte ennek az igazságnak konklúzióját, midőn életre keltette azt a közmondást, hogy a törvény az, a mit az urak csinálnak. (Derültség.) Somogyi Aladár: De szellemes! Vlád Aurél: T. képviselőház! Hiszen látjuk, hogy minden jog és törvény ellenére mi történik. Olyan törvényt én Magyarországon nem ismerek, a mely a deportácziót törvényes intézménynyé tette volna; és mégis azt látjuk, hogy bizonyos szocziálista izgatókat, illetve úgynevezett izgatókat, .. . (Nagy zaj és derültség.) Hödy Gyula: Nagyon jő! Vlád Aurél: . . . látjuk, hogy az egyik és a másik szocziálista párttitkárt, a ki veszedelmesen vezeti a munkásokat, kihágásért elitélik a közigazgatási hatóságok és egyúttal örökre eltiltják abból a

r községből, hát mi az egyéb, mint deportáczió? És mikor látjuk, hogy az ilyen határozatokat a miniszterek is jóvá hagyják, mi ez, mint deportáczió ? Ezt a jogot még birőságaink sem gyakorolják. Nincs olyan törvény, a mely biztosítaná és adná akár a közigazgatásnak, akár a biróságniik ezt a jogot, és látjuk, hogy közigazgatósági hatóságaink rendszert csinálnak az ilyenekből. Látjuk, hogy minden indok nélkül feloszlatják a szakszervezeteket, mikor látjuk azt, hogy egy képviselő beszámoló beszédének megtartására egy csendó'rőrmester ügyel fel és ez figyelmezteti az illető képviselőt, hogy ne tessék izgatni . . . Egy hang (balfelöl): Hol történt ? Vlád Aurél: Ivánka Milán képviselő társammal történt, hogy a csendőrőrmester vigyázott arra, hogy ne izgasson az állameszme, ellen, egy csendőrőrmester tartotta magát jogosítottnak arra, hogy egy képviselőt fiegyelmeztessen, hogy mit csináljon. Mondom, látjuk, hogy a mai közigazgatás és a mai kormányzat ilyen szellemet tűr, látjuk, hogy a képviselők mentelmi joga milyen értelemben védetik meg, illetőleg milyen elbánásban részesül. Csak arra hivatkozom, hogy a mikor a pártunkhoz tartozó képviselők, a kiknek én is egyike vagyok . . . Förster Ottó : Leider ! (Derültség.) Vlád Aurél: ... és Szkicsák képviselőtársam, azután Juriga képviselőtársam (Nagy zaj.) és Jehlicska képviselőtársam még a választások után nyomban bejelentették mentelmi joguk sérelmét a miatt, hogy egy közigazgatási tisztviselő eltiltotta őket és csendőri fedezettel küldte el bizonyos helyekről és személyes szabadságukat sértette meg, és mikor látom, hogy ezekben az ügyekben még ma sincs jelentés, és hogy reparáczió egyáltalában nem történt; és látjuk ezzel szemben, hogy mikor arról van szó, hogy egy nemzetiségi képviselő mentelmi joga felfüggesztessék, akkor nagyon is sietnek, akkor hevenyészve tárgyalják és sietnek vele, hogy minél hamarább meneküljenek tőle és adják át az igazságszolgáltatásnak, a mint a Juriga-féle ügyben, a mikor vizsgálati fogságba való helyezéséről volt szó, történt; és ezzel szemben látjuk azt, hogy más országokban az országgyűlési képviselőket jjolitikai vétségekért egyáltalában ki nem adják, hiszen hivatkozom ennek igazolására, Ausztriából két nagyon klaszszikus esetre, a mely jellemzi, hogy milyen az az osztrák reakczió, és milyen ezzel szemben az itteni szabadság . . . Hódy Gyula : Menj át! Vlád Aurél: . . . Mondom, két klasszikus esetre hivatkozom. Az egyik Sternberg grófé, a kiről köztudomású dolog, hogy a Reichsrath feloszlatása után Afrikába menekült, nehogy letartóztassák, és a ki képviselővé választása után visszatérvén, senki nem kéri mentelmi jogának felfüggesztését, senki sem meri őt a bíróság utján üldözni, mert tudja jól, hogy politikai vétséggel lévén vádolva, az osztrák Reichsrath megtagadja a mentelmi jog felfüggesztését. És van itt még egy másik klasszikus példa is, t. ház, Dascinszky képviselő esete, a ki köztudomású, hogy az utolsó választások alkalmával, daczára annak, hogy az osztrák szocziáldemokra-