Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

205. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. 8:> mindent megtett arra vonatkozólag, hogy az országnak rosszabb helyzete legyen, a mikor a jövendő kiegyezésre kerül a sor. De, t. ház, az a politika, a melyet önök belügyi téren a szabad kéz igénybevételével követnek, nem egyéb, mint előkészítése, erősbitése az osztrák álláspontnak. Andrássy Gyulának, Magyarország első miniszterelnökének koráról mondották, •— és a tények mutatják, hogy igaz ez az állítás, — hogy Bécsben minden oly engedményért, a melyet Magyarország közjoga tekintetében tett, egy kilónyi engedményért mázsaszámra kapott jogot Magyarország arra, hogy a nemzetiségi jogokat megnyirbálja. (Derültség.) Az 1867 óta velünk szemben, a nemzetiségiekkel szemben tanúsított politika arra mutat, hogy a szabadkéz politikáját ilyen értelemben használják fel. Hiszen ott van az 1868. évi XLIV. t.-ez. Kérdem, vájjon végre van-e hajtva ez a törvény? Egy hang (a középen): Nem, mert nem czélszerü. Vlád Aurél : Nincsen. Maga a miniszterelnök ur egyik nyilatkozatában azt mondta, hogy csakis a községi élet terén szándékozik végrehajtani. Egy hang (balfelől) : El kell törölni. Vlád Aurél : Tessék eltörölni. Minél hamarébb fognak bennünket olyan helyzetbe juttatni, hogy ne legyen semmi veszteni valónk, annál elkeseredettebb küzdelmet fognak felidézni, mert a kinek vesztenivalója nincsen, az mindent koczkára fog tenni, hogy azt a mindent, a mit elveszített, visszanyerje. Egy hang (balfelől): Ez terrorizmus. (Zaj.) Vlád Aurél : Ez nem terrorizmus, ez az igazság. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek '. Vlád Aurél : Nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi törvény végre nem hajtása nem mutat szeretetre, nem mutat arra, hogy önök másfaj u polgártársaik igényeivel és jogaival szemben előzékenységet tanúsítanak; ez talán csak kétségtelen. Itt van mindjárt az Apponyi-féle iskolai törvény, (Élénk felkiáltások : Éljen Apponyi !) a mely törvény előnyomulást jelent a magyarosítás terén, a mely törvény nem elégszik meg azzal, a mit a miniszterelnök ur mondott, hogy a lehetőséget akarja biztosítani minden egyes állampolgárnak arra, hogy a magyar nyelvet megtanulja, hanem ezt egyenesen kötelességgé teszi és mintegy azt a princzipiumot szankczionálja, hogy csak az az igazi hazafi, csak az szereti igazán hazáját, ki a magyar nyelvet beszéli. Egyúttal jelenti annak a princzipiumnak térfoglalását, hogy csak az érdemli meg az állampolgári jogokat és csak az részesülhet az állampolgári jogokban, a ki a magyar államnyelvet tudja. A függetlenségi és 48-as pártnak azelőtti programmjába az általános választói jognak előfeltételeként az volt benne, hogy az illető birja a magyar nyelvet, már pedig egy nyelvnek birása előfeltétele a joggyakorlásnak nem lehet, mert akkor kérdezem én, lehet-e itt jogegyenlőségről beszélni, lehet-e állampolgári jogegyenlőségről beszélni, a mikor egy nyelv tudásától függ a a jogok gyakorlása ? (Zaj.) Soha, de soha nem fogom elismerni az államnak azt a jogát, hogy kényszerithesse polgárait bizonyos nyelvnek a megtanulására. (Felkiáltások: Államnyelv/)H&még annyira államnyelv is, még akkor sem ismerem el és sohasem fogom jogosnak találni, hogy az állampolgári jogok gyakorlása a magyar nyelv tudásától tételeztessék fel. Mondom, ez a függetlenségi programúiban benne volt, de sokszor hallottunk is erről. A miniszter ur felhivott minket annak megjelölésére, hogy miben áll az a magyarosítás politikája. Hiszen a kormánynak politikája csak a törvényes intézkedésekben rejlik, márpedig olyan törvényes intézkedést nem ismer, a mely ennek a politikának a szolgálatában állana. Bocsánatot kérek, de az összes 1868 óta létesített törvények és intézmények annak a politikának a szolgálatában állanak. Tudom én azt nagyon jól, hogy az uralkodó osztály, a nemesi osztály, (Mozgás.) a mely más alapon ugyan, de továbbra is kezében tartja az államhatalmat . . . (Élénk ellenmondás. Felkiáltások: Nézzen szét!) . . . tudom én azt nagyon jól, hogy ezt a magyarositási politikát tisztán csak osztályérdekeinek előmozditása czéljából követik. (Zaj.) Hiszen köztudomású dolog, t. képviselőház, hogy ugyancsak a magyar nemesség volt az, a mely száz évvel ezelőtt, József és Mária Terézia alatt elfelejtette a magyar nyelvet és a németet tanulta meg; (Felkiáltások: Ez nem igaz!) hiszen köztudomású dolog az is, t. képviselőház, hogy a mikor először volt arról szó, hogy a magyar nyelv mint diplomácziai és államnyelv behozassák, akkor a magyar nemességnek tekintélyes része ellenezte ezt azért, mert ősi jogainak csorbítását látta benne, mert azt hitte, hogy a magyar nyelv behozatalával tág tér nyilik majd a magyar polgárságnak és a magyar jobbágyságnakakivatalokban való részesedésre. (Zaj.) Hát, bocsánatot kérek t. képviselőház, ha a múltban ilyen dolgokat láttunk ettől az uralkodó osztálytól, akkor kérdem, vájjon most nem azért követi-e ez az osztály ezt a politikát, mert osztályérdekében szükségesnek tekinti azt? (Folytonos zaj.) Hiszen ennek a politikának segélyével szoríthatja ki a nemzetiségek nyelvét a biráskodás és a közigazgatás teréről — és a törvény erejével teheti ezt —, és ezeknek az intézkedéseknek és ennek a szellemnek megfelelőleg foglalja el magának ez az osztály az állami élet egész terét, valamint hogy ezeknek az intézkedéseknek igénybe vételével jutottunk abba a helyzetbe is — mondhatom — hogy ma az a történelmi osxtály, a mely ezelőtt mint földesúr birta a hatalmat, tovább birtokolja azt (Ellenmondások) mint a közigazgatási és mint az összes állami funkczióknak monopolizálója. (Zaj. Felkiáltások: Szó sincs róla!) IV