Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

205. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. 81 ház kebelén belül nem szatírával, hanem egyenes inzultusokkal illettek bennünket. (Igaz ! Ugy van !) Én nem törődöm azzal, hogy valaki engem Wekerle urnak, vagy minek nevez-e, vagy hogy a kormányt »nany kabinet« csúfnévvel akarja-e illetni. Hiszen becsületes munkával akartuk helyünket mindig megállani ugy én, mint t. minisztertársaim is; (Zajos éljenzés.) minket valami nagyzási törekvések és hóbortok nem bántanak. Hasonlóképen nem bántja azt, a kit olyan szörnyű kicsinyelve méltóztatnak feltüntetni, a horvát bánt sem. A horvát bán egy becsületes horvát politika megvalósítására vállalkozott, sőt, engedelmet kérek, midőn állását elfoglalta, igen messzemenő kikötései voltak ugy gazdasági, mint politikai tekintetben, a mely messzemenő kikötéseket mi, a mennyire a törvény honorálni engedte, honoráltunk is. A bánt tehát ugy feltüntetni, mint eszközét nem tudom én, micsoda politikának, nem engedhetem. (Élénk helyeslés balfelől.) A legális korlátok közt a bán reprezentálja azt a horvát politikát, a mely becsületes horvát politika, de a mely a magyar érdekekkel összeegyeztethető, és a mely önöknek minden ellenkező, minden izgató, minden lázitó törekvései daczára, legyenek meggyőződve, Horvátországban érvényre is fog jutni. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon. Zaj a középen.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Wekerle Sándor miniszterelnök: A t, képviselő ur ugy szeretett volna bennünket feltüntetni, mint a kik Ausztriával szemben a legfélénkebben, legodaadóbban, legalázatosabban járunk el azért, hogy szabad kezünk legyen ő velük szemben, és másodszor, olyan tendencziákat tulajdonított nekünk, mintha mi valami nagy magyarosítás! törekvéseket akarnánk keresztülvinni. Egy hang (a baloldalon) : Bárcsak ugy volna I Wekerle Sándor minisztereinek: Hogy nekünk, t. képviselő ur — és ezt mondhatom a t. nemzetiségi képviselő araknak is — mennyire vannak magyarositási törekvéseink, az törvényeinkben jut kifejezésre. (Helyeslés.) Minekünk magyarositási törekvéseink csak annyira vannak, hogy az állam nyelvét mindenkinek hozzáférhetővé teszszük. (Helyeslés.) Ezért rendeljük el annak kötelező oktatását. (Élénk helyeslés.) Ezen túlmenő, erőszakos magyarositási törekvéseink minekünk Magyarországon sincsenek. Igaztalan tehát önöknek a vádja. Polit Mihály : Elég ez a törekvés, kérem ! (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Hát mutasson fel nekem az igen t. képviselő ur egyetlenegy országot Európában, a hol ugy bánnak a nemzetiségiekkel mint itt, a hol ilyen keveset kívánnak a más ajkuaktól! /Élénk helyeslés és tetszés.) Brediceanu Koriolán : Nincsen olyan ország, a hol a népoktatásban az anyanyelvet nem respektálják ! (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Menjen át a t. képviselő ur csak Romániába. /Élénk helyesKÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. XIII. KÖTET. lé.s és taps. Folytonos zaj és közbeszólások a nemzetiségi padokban.) Elnök /csenget) : Kérek csendet, t. képviselő urak, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni, mert különben kénytelen leszek a házszabályok szigorát alkalmazni. (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor miniszterelnök: Menjen el oda, t. képviselő ur. Én elmegyek, ha nem is fizikailag, de legyen meggyőződve, hogy figyelemmel kisérem a viszonyokat és tudom, hogy az ott felállított iskolák micsoda kötelességeket rónak az iskolafenntartókra. Én félannyival be érem. (Helyeslés.) De ne menjen át Romániába a t. kéjxviselő ur. Menjen át Horvátországba (Élénk helyeslés.) és nézze meg, hogy a magyar állam területén belül, az ottlevő 200.000 magyarral szemben, minő követelésekkel lépnek fel, (Elénk helyeslés) és akkor azt fogja látni, hogy a mi iskolai törvényünk egjike a legszabadabbaknak. (Igaz! Ugy van!) Nekünk, t. képviselőház, nincsen bevallott és be nem vallott programúi unk, (Tetszés.) nekünk csak egy programmunk van, az, a melyet itt igyekszünk megvalósítani. És önök, t. képviselő urak, (Folytonos zaj a középen.) annyira mennek vakmerőségükben, hogy itt a képviselőházban inzultusszerűen viselkednek irántunk. (Igaz! Ugy van!) Én nem vagyok nagyra politikai működésemmel, de bocsánatot kérek, megettem és minisztertársaim mögött egy politikai múlt áll, a mely politikai múltban lehet, hogy eltérők voltak nézeteink, de mi mindenkor becsületes magyar politikát és Horvátország irányában becsületes horvát politikát juttattunk érvényre. Mi nem ideje-órája működünk ezen a téren, és remélem, hogy elérkezik az idő, hogy Horvátország nagy közvéleménye is nem ideigóráig működő politikusok által, hanem a horvát nemzet valódi érdekei által fogja magát vezettetni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik? Hammersberg László jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház ! Daczára annak, hogy pártunk nevében Miháli Tivadar t. képviselőtársam előadta azon indokokat, a melyek bizalmatlanságunkat a jelen kormánynyal szemben megokolttá teszik, mindazonáltal szükségesnek tartom én is álláspontomat megindokolni. Kötelességemnek tartom ezt a megindokolást annyival is inkább, mert most, másfél évi kormányzás után, ennek a kormánynak politikáját, azt a szellemet, a melyben ez a kormány az országot vezeti, nemcsak egyes törvényjavaslatokból, nemcsak a kormányférfiaknak egyes nyilatkozataiból ismerjük, hanem a tényekből is. Előttünk fekszik a kiegyezési törvényjavaslatoknak egész komplexuma. Ezekből is megálla11