Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

2Ő5. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. 75 vagy szinekurákért marakodjunk. Egy nagy eszme, a közös szabadság eszméié hozott ide. Csakhogy az ilyen közös küzdelem egészen más hangulatot és egészen más politikát követel, nem pedig olyant, a milyent a közös kormány követ Horvátországgal szemben és a melyet itt röviden megvilágítani voltam bátor. Mig Wekerle ur kabinetje, a nagy kabinet, a kicsiny és elnyomott Horvátországgal szemben, melv testvérkezét nyújtotta feléje és kész volt mindent elfelejteni és megbocsátani, büszke, sőt gőgös, jogaival és szentségeivel szemben pedig igazságtalan és erőszakos tudott lenni : Wekerle miniszterelnök urnak ugyanez a nagy kabinetje nagyon is apró, szerény és félénk akkor, a mikor azon az oldalon van dolga, a melyen a magyar nemzet lelke régóta Magyarország szabadságának és függetlenségének hagyományos ellenségét látja. Bécsre és Ausztriára gondolok ezzel. Ha jól emlékszem, e t. ház többsége, a magyar koaliczió az utolsó évtized alatt néhány dualisztikus magyar kabinetet buktatott meg a teljes magyar függetlenség és szabadság jelszavának segítségével. Bánffytól Tiszáig és mondhatjuk a dualizmus kezdeténél fogva a mai napig, mindig következetesen egy politikai taktikát követnek : Bécs és fölfelé való szolgalelkiiségükért és engedékenységükért mindig a lefelé való gőgös uraskodásban és zsarnokságban kerestek kárpótlást. A nemzeti sovinizmust felülről ért vereségeikért alant szerzett veszélyes és problematikus győzelmekkel vigasztaltak, még pedig : Horvátország és a magyar nemzetiségek (Mozgás.) elnyomása által. Ugron Gábor: A magyar nemzet nem nemzetiség ! Supilo Ferencz: A magyar nemzetiségek. (Mozgás.) Alacsony és nemtelen taktika volt ez, az olyan harczosok taktikája, a kik csak azokkal szemben hivalkodnak bátorságukkal, a kikről jól tudják,hogy sokkal gyengébbek náluknál. Az évtizedeken keresztül követett dualisztikus politika Horvátországot teljesen elidegenítette Magyarországtól és azt hozta magával, hogy Horvátországban csak erőszakkal, szuronynyal és korrupczióval tudtak uralkodni. Egy hang a baloldalon : Ez volt a régi rendszer! Supilo Ferencz : A mikor Magyarországon a mai koaliczió és elsősorban a függetlenségi párt küzdelme folytán az úgynevezett nagy krizis állott be és a mikor a magyar nemzet a koaliczió harczosaiból alkothatott többséget küldötte be a t. házba, sokan azt gondolták, — bevallom, hogy magam is ezek közé tartoztam — hogy Magyarország egy uj éra küszöbén áll, a melyben a magyar nemzet a függetlenségeért és szabadságáért folytatott küzdelem és a körülmények kényszere alatt kénytelen lesz szakítani az eddigi dualisztikus hagyományokkal. Ilyen kilátások és előfeltételek mellett sokat lehetett elfelejteni és megbocsátani. Bátran gondolhatott mindenki a magyar és horvát nemzet nagy követeléseinek megvalósítása körüli egyetértő munkára, a mely mindkét nemzet számára egy szebb jövő kapuját nyitotta volna meg és a mely kölcsönösen biztosított volna bennünket a mindkettőnket fenyegető veszély ellen. Ha jól áttanulmányozzák, t. uraim, az előbb említett tavalyi deklaTáeziónk néhány pontiát, rá fognak jönni, hogy ez a gondolat világos kifejezést nyert benne. A magyar koaliczió és képviselője és bizalmasa, a közös kormány azonban (Zaj a középen. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) nem volt Horvátországgal szemben pusztán inkonzekvens. A kormány ma is ép ugy ellentétben áll azon feltételekkel és reményekkel, a melyek mellett őt a magyar nemzet a saját képviselője gyanánt e tisztelt házba küldte. (Zaj a középen.) Nemcsak Horvátországgal 3zemben követi a régi dualisztikus politika rosszabbitott kiadását (Ellenmondások balfelől.) Ugyanezt a rosszabbitott dualisztikus politikát követi Magyarországon is. Nézzük csak meg a kormány legújabb művét: a magyar-osztrák kiegyezést. E kiegyezéssel a magyar koaliczió és a koalicziós kornián}^ egyszerűen lemond az ideiglenesen elfogadott és határidőre szóló status quoról és állandó, hosszantartó dualisztikus, 67-es definitivumba megy át, melyet semmiféle elvi tiltakozás által sem lehet letagadni és ledönteni. (Zaj a baloldalon és a középen.) Önök, t. uraim, ma is hitegetik magukat és másokat, hogy elveiket tisztán őrizték meg, és hogy elvi álláspontjukat erősen bástyázták körül. Ezek a körülbástyázások jó tréfává és jó élezanyaggá alakultak, mert az elvi tiltakozás gyakorlása mellett mindenféle politika űzhető. Ha a koalicziós kormány és első sorban a Kossuth-párt előáll és megszavaz egy olyan kiegyezést, a melylyel minden vívmány nélkül, sőt ujabb súlyos áldozatok (Ellentmondások balfelől.) árán szentesittetik és egy ujabb évtizedre meghosszabbittatik a monarchia eddigi rendje, akkor teljes joggal kérdem önöket, t. uraim, hogy miért buktatták meg annak idején Széll Kálmán kormányát? Hiszen az ő kiegyezése a monarchia ezen felére nézve sokkal kedvezőbb volt. Ugron Gábor: Nem igaz ! Supilo Ferencz: Hiszen benne voltak az öszszes elvi formulák, de magasabb kvóta nélkül. Ha önök a jövőre nézve is nemcsak folytatni,, hanem megerősíteni is akarják ezt a politikát Horvátországgal és Ausztriával szemben, akkor miért rendeztek obstrukeziót és hajszát Tisza István kormánya ellen, akinek ez alkalommal indirekté is a legnagyobb erkölcsi elégtételt szolgáltatták, amilyenre talán ő sohasem mert volna gondolni. (Zaj.) Ha a koalicziós kormány és az országgyűlési többség mai politikáját összehasonlítjuk, azon kormányok és többségek politikájával, melyek ellen mint ellenzék.küzdött, akkor joggal kérdezhetjük, hogy az »6te toi que je m'y mette« elvén kívül melyik elv jöhet még kombináozióba? Kossuth miniszter ur a horvátországi vasutakon az 10*