Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

76 205. országos ülés 1901 október 29-én, kedden. u. n. liberális kormányok törvényellenes rendeleteit lépteti életbe, Andrássy miniszter ur azon töri a fejét, miként hozza be az általános választói jogot ugy, hogy a magyar nemzetiségek kizárassanak annak élvezetéből. Apponyi miniszter ur az iskolákban végrehajtja Berzeviczy szigoritott törvényét. (Felkiáltások halfelöl: Nagyon lielyes !) A miniszterelnök ur pedig (Zaj.) kvótafelemeléssel kapcsolatos dualisztikus kiegyezést köt. Az ilyen politika jutalma megint csak a lefelé otthon, Magyarországon és Horvátországban való »szabad kéz« politikája leend. Magyarország önállóságáról szó sincsen, de vigasztalásul elnyeretett az. hogy a megsértett és elégedetlen Horvátország megszeliditésére szolgáló eszközök rendelkezésre állanak. De hiszen ez a régi nóta, a melyet már 40 év óta hallunk. Lehet, hogy az egyezik Wekerle miniszterelnök ur és a minisztériumban, tradiczióiban és pártjában társa, Andrássy miniszter ur hagyományaival, kinek politikáját sokan, a régi liberális pártból való kollegái és közte uralkodó antagonizmusnak tulaj donitják. Bájuk nézve talán rendben van minden a programmot illetőleg is. De mit szólnak mindehhez a függetlenségi párt tradicziói ? Ugron Gábor : Azt, hogy nem ugy van ! (Zaj és felkiáltások balfelől: Mi köze hozzá I) Supilo Ferencz: Hiába, a történelem bizonyltja, hogy a Magyarország függetlenségét czélzó politika mindig vereséggel volt kapcsolatos, .... Ugron Gábor : Mert mindig elárulták a horvátok ! Supilo Ferencz : . . . ha az Horvátország szabadsága és jogai ellen irányult. A mai helyzet sem egyéb az előbbi események ujabb kiadásánál. Egy pillanatra ugy látszott, hogy a történelem mégis csak hasznos tanulsággal gazdagitotta a magyar politikát. Csakhogy ez a tanulság rögtön feledésbe ment. A Magyarország függetlenségeért való sikeres küzdelem előfeltétele a megelégedett és jogaiban megerősödött Horvátországgal való erős szövetség, önök hallották, t. uraim, hogy a bécsi Reichsrath pénteki ülésén mit üzent önöknek Lueger ur ? (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Azt mondta, hogy 'Magyarországtól nem válunk el! Csak nem csukjuk be, nem csukatjuk be orrunk előtt a Kelet kapuját !« Luegerből a hagyományos Ausztria szólalmeg. Tehát nem a »Los von Ungarn« a jelszó, a mint hittük, hanem Magyarország abszorbeálása, Magyarország nivellálása, hogy ne képezhessen akadályt a Drang nach Osten messzemenő politikájának és belátható időn belül a nagy Germánia preparált fiókjává legyen. Én nem tudom elgondolni, hogy Magyarország ismert beláüapotai mellett miként fog e tervvel megbirkózni, és függetlenségét miként fogja kivivni, ha Horvátországot annak legszentebb jogainak megsértése által egy, a nemzeti létért küzdő nemzet helyzetébe kergeti. A közös munka nagy konczepcziói ebben az esetben elesnek. A magyar megyék és városok hiába pazarolják az időt és a papirost Dalmáczia visszacsatolása érdekében. Dalmáczia visszacsatolása ilyen körülmények között, a helyett, hogy Horvátország és Magyarország szabadságának egy ujabb támasztékát jelentené, csak az egyik rosszból a másikba való átmenetet jelentené. Az ilyen politika ausjjicziumai mellett természetes, hogy csak ilyen osztrák-magyar kiegyezés volt köthető, a melyről az illetékes bécsi körök is kijelentik, hogy a dualizmus fennállása óta Ausztriára nézve a legkedvezőbb. (Zaj a baloldalon.) Lueger ur az ő nagyosztrák és imperialisztikus táborával örömmel meg fogja szavazni ezt a kiegyezést. Ugron Gábor : Ezt még Lueger nem mondta ! Supilo Ferencz: Különben ezzel majd bővebben foglalkozunk a kiegyezés részletes tárgyalása alkalmával, melynek előzményei által sérelem ismét esett alap törvényünkön. A közös kormán}' nemcsak hogy kizárta a tárgyalásokból Horvátországot, (Zaj a baloldalon.) hanem — és ez fontos — még az olyan kérdések tárgyalását illetőleg is elidegenitette Horvátország jogait, a melyekben Horvátország teljesen autonóm, (Zaj. Felkiáltások : Halljuk! Halljuk! Mi az ?) mint pl. az állategészségügyi kérdésében stb. (Zaj a baloldalon.) Egy hang (a középen): Nem igaz ! Suprilo Ferencz: Mi, Horvátország delegátusai . . . (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások balfelől : Horvát képviselők! Nincsenek horvát delegátusok !) Elnök: Csendet kérek! (Zaj a baloldalon. Felkiáltások balfelől: Rendre!) Csendet kérek, képviselő urak ! Suprilo Ferencz : . . . nem szavazhatjuk meg a kért indemnitást, mert Magyarország politikája Horvátországot illetőleg teljesen visszatért a régi ösvényre. Várady Károly: Nem igaz ! Supilo Ferencz: Csak a politikával foglalkozó alakok némelyike cserélődött ki. A gazdasági mellőzés és a fokozatos magyarosítás rendszere Horvátországban ma is épp ugy megvan, mint régen volt. Az illetékes körök a leghatározottabban tagadják ezt, csakhogy mi a tettekre és nem a szavakra vagyunk kiváncsiak. A fennálló alaptörvény egyoldalú megváltoztatása és kijátszása által bebizonyult e törvénynek tökéletes alkalmatossága arra, hogy megvédje Horvátország jogait. És ha igy áll a dolog, akkor a horvát-szerb koaliczió sem maradhat meg a státusquo mellett, hanem ellenkezőleg, arra kénytelen törekedni, hogy a Horvátország és Magyarország között fennálló közjogi viszonyok alapjukban olyan módon változtassanak meg, hogy Horvátország garancziát nyerjen politikáját és nemzeti egyéniségét, fejlődését és szabadságát illetőleg. Ugron Gábor : Azért vannak itt ! (Mozgás a baloldalon.) Supilo Ferencz: Azonban a mig ez nincs rendezve, szó sem lehet Horvátország és Magyaror-