Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

74 205. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. politikát kell életbeléptetni, és mindez ujabb küz­delmeket, összeütközéseket és nagy izgalmat oko­zott nemzetünknél, mely kezdte belátni, hogy a magyar kormány és a magyar koaliczió nem­csak, hogy nem akar az átmeneti idő alatt ragasz­kodni a status quo-hoz, hanem még súlyosabb merényletet tervez Hrovátország nemzeti közjogi individualitása ellen. A vasutas pragmatika, (Halljuk! Halljuk.!) melylyel a kvalifikáczió ürügye alatt Horvátor­szágban a vasutasok nyelvének törvényeUenes status-quoj a akar megállapittatni, a közös kor­mány részéről elkövetett támadó sérelmek csúcs­pontját képezik, azt a csúcspontot, a melyen tul csak szakitás következhetett be köztünk. A mit az öreg Tisza vagy báró Bánffy leghorvátfalóbb uralma soha megkísérelni sem mert volna, azt megtette a népjogok és a népszabadság harczosa, Kossuth Ferencz ur, jobban mondva elkövette a Kossuth Ferencz ur diabolus rotaeja, Szterényi József ur, Kossuth és pártja gonosz szelleme. (Mozgás és derültség.) Ugron Gábor: Ilyet nem lehet mondani. Elnök : Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés.) SupiSo Ferencz: Nem akarom itt ismételni küzdelmünk történetét. Ez annál kevésbbé szük­séges, mert ez a kérdés még mindig nincs meg­oldva. Nem akarok foglalkozni a törvény világos rendelkezéseivel, melyek ezzel megsértettek. Ma­gasabb szempontból, ethikai szempontból kér­dem önöket, t. uraim, miként lehetséges két nem­zet egyetértése, ha az egyik a másik nyelvterü­letére rá akarja erőszakolni a maga nyelvét? Ugron Gábor : És a magyar nyelvet üldözik Horvátországban, gyalázatosan! Egy államterü­leten. Nincs a világon nemzet, a mely ezt megtűri. Suprilo Ferencz: Ilyen auspieiumok alatt önök vagy nem értik, micsoda nemzeti szentsé­günkhöz nyúltak, vagy nem gondoltak őszintén akkor, a mikor testvéri egyetértésről beszélnek. Akár az, akár ez lenne az oka, a közös kor­mánynak a nyelvkérdésben tanusitott eljárása nem a legszebb bizonyítvány sem a kormány, sem azok részére, a kiknek nevében a kormány eljárni szokott. Ugron Gábor; Ilyet nem lehet mondani! A magyar nyelvről nem lehet ilyet mondani. A ma­gyar nyelv szentsége Horvátországban is fennáll. SupÜO Ferencz : És mintha ez nem is lett volna elég, előállott még a miniszterelnök ur is és affek­tált, Jupiter tonansszerü hangon, egyszerűen tö­rölte az 1848: XXX. t.-cz. leglényegesebb, a Magyarország és Horvátország között létező állam­közösségről szóló részét és a magyar koaliczió he­lyeslése mellett kijelentette, hogy az uj, Horvát­országra ráerőszakolt bánnak a feladatát képezendi a magyar államegység elvének végrehajtása, (Él­jenzés.) és hogy e kérdésben közönséges exekutora a magyar kormány álláspontjának. A horvát nemzeti nyelvre való jog elleni merénylet még a tárgyalás alapját képezte, mikor ez ujabb, Horvátország törvényben megállapított közjogi helyzetére való merénylet is bekövetkezett, melynek jelszava alatt a közös kormány meg­buktatta Horvátország nemzeti kormányát és helyébe más, nemzetellenes kormányt ültetett. (Zaj és ellentmondás.) Eakodczay czégére alatt azzal a kifejezett misszióval, hogy a törvény és a horvát jogok összes sérelmeit biztosítsa és végre is hajtsa. (Zaj.) Ugron Gábor : Ez nem igaz ! Valótlanság ! Rágalom ! Elnök : Csendet kérek ! Suprilo Ferencz: E czélból az uj bán gondja leend az, hogy Horvátországban ostorral és zabbal egy országgyűlés-paródiát és egy mameluk-pártot alapítson, (Zaj.) melyek személyes érdekekből elfogadják .... (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Ilyent nem lehet mondani! Suprilo Ferencz: .... és jóváhagyják a fenti terveket és ezekkel szemben lehetetlenné tegyék a nemzet reactióját. Az itt sommásan elmondottak után kérdem a t. házat : hova lett az a lelkesedés, melylyel a magyar koaliczió tavaly májusban tett dekla­rácziónkat üdvözölte . . . Szatmári MÓr: Hiszen önök csaltak bennün­ket azóta. Ugron Gábor: Ámítás volt; az osztrákokkal játszottak össze. Suprilo Ferencz : . . . jobban mondva kérdem, hogy ki nem tartotta meg adott szavát, (Felkiál­tások : A. horvátok !) és a megállapított és akkora lelkesedéssel fogadott inodus procedentit ? Hor­vátország delegátusai, ha egy csép nemzeti érzés lakozik bennük, a fent felsorolt sérelmek, de külön is kiemelem, a horvát országgyűlés jogainak elkob­zása után milyen álláspontot foglalhatnak el a konfliktusban és tehetnek-e mást, mint hogy ennek a kormánynak bizalmatlanságot szavaz­zanak és az előterjesztett indemnitást visszauta­sítsák ? Mi, a mint ezt deklarácziónk is mondja, abba a legjobb meggyőződésben jöttünk e t. házba, hogy hiven és határozottan vállvetve küzdjünk a magyar nemzettel közös függetlenségünkért és közös sza­badságunkért. Ugron Gábor : Hogy elszakadjanak tőlünk. Suprilo Ferencz: E reményben először bizal­mat szavaztunk e kormánynak. Csakhogy e kor­mány tettei nem feleltek meg a szavainak, sőt mi több, ez a kormány Horvátországgal szemben csak rosszabbított kiadásban folytatta az eddigi kormányok régi politikáját, mely miatt a két nem­zet között akkora szakadék támadt. Tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a magyar ügyet sem el nem árultuk, sem illojali­sak nem voltunk iránta, (Ellenmondások.) De becsületes ember nem is követelheti tőlünk, hogy feladjuk és eláruljuk hazánk és nemzetünk ügyét. Ugron Gábor: Nem is kívánta senki. Supilo Ferencz: Mi nem azért jöttünk ide, hogy kitüntetésekért, czimekért és pozicziókért

Next

/
Thumbnails
Contents