Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

305. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. 71 téséie felmerülnek, mellőztetnek, holott csak is ugy lehet a dologi igazságot kideriteni, ha az ellenfelet is meghallgatjuk, az »audiatur et altéra pars« elvénél fogva. (Zaj.) Azt hiszem, t. ház, hogy röviden és elég objektíve felhoztam azon indokokat, a melyek engemet és pártomat arra indítanak, hogy a kormánynyal és a jelenlegi kormányzattal szemben bizalmatlansággal viseltessünk, a mely bizalmatlanságnál fogva az indemnity törvényjavaslatot meg nem szavazzuk. (Helyeslés a középen.) Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Thaly Kálmán ! (Halljuk! Halljuk.') Thaly Kálmán : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Ha visszatekintünk hazánk legutóbbi félszázados történetére, meg kell győződnünk arról, és örömmel győződhetünk meg róla, hogy ez idő alatt annyira a politikai és állami élet kitűnőségeiből alkotottkormány aligha volt, mint a jelenlegi. (Igaz! Ugy van!) Az egész nemzet örömmel telt el, a mikor ez a kabinet megalakult. A mikor azonban ezt konstatáljuk, konstatálnunk kell viszont azt is, hogy súlyosabb körülmények közt, nehezebb idők közt, (Igaz ! ügy van!) sőt teendőire nézve nagyobb korlátozások közt kormány még aligha ragadhatta meg az állami kormányzás gyeplőit, mint a jelenlegi. (Igaz ! Ugy van !) Teljes tudatában van az a párt, a melyhez szerencsém van három évtized óta tartozni, (Éljenzés.) teljes tudatában van mindazoknak az óriási nehézségeknek, a melyekkel ezen kitűnőségekből álló kabinetnek küzdve küzdenie kell, hogy a czél felé előre haladhasson. Először is egy, szerencsére összeomlott törvénytelen rendszer undok romjait kellett eltakarítani. (Igaz! Ugy van!) Igazi herkulesi munka volt, Augiász istállójára emlékeztetvén a régi mithoszból. Sőt azt hiszem, most is vannak e romoknak utódarabjai, (Igaz! Ugy van!) a melyeket el kell távolítani, és a romok közt felütik fejüket a lappangók, kígyók és egyéb, uj életre iparkodó lények, a melyeket el kell tiporni, ha azt akarjuk, hogy hazánk szabadsága felvirágozzék. (Igaz! Ugy van !) Gát elég van még a kormány előtt. Tennivalóiban ma is sok ezerféle ádáz ellenséggel kell küzdenie. Nagyon jól tudjuk ezeket, ismerjük a helyzetet. A kormány tevékenysége még nem sok időre terjed, és épen azért tudva e nehézségeket és tudva lévén előttünk még ma legyőzhetetleneknek látszó akadályok létezése is, természetesen mi függetlenségiek nem állunk ott, hogy örvendezhetnénk, hogy ime mindent elnyertünk. A mi magas ideáljaink megvalósulásához még nagyonnagyon sok kell. A jelenlegi kormány feladata azonban nem is ennek elérése ; nem vállalkozhatott e nagy czél elérésére, csakis annak előkészítésére, az utak egyengetésére és a jövő alapozására. (Igaz ! ügy van !) Es ezt, el kell ismerni, becsületesen telj esitette és óriási munkával teljesitette. (Igaz ! Ugy van!) Munkabírása van a kormánynak ; ezt, azt hiszem senki, még ellensége sem vonhatja kétségbe. (Igaz ! Ugy van !) Azon alkotásokra nézve is, a melyek eddig elénk kerültek, és azokra, a melyek áldásait csak a jövő nemzedék, vagy a jövő évek fogják élvezni, igazságosan akarok Ítélni és bírálatot mondani, a mikor csak néhány rövid perezre kértem a t. ház figyelmét. (Halljuk ! Halljuk !) Nem terjeszkedhetem ki mindenfélére, mint az előttem szólott t. képviselő ur tette; hiszen mindezeket a kérdéseket módunk lesz bővebben tárgyalni az alkotmánybiztositékoknál, módunk lesz bővebben tárgyalni megelőzőleg a kiegyezésnél, a kvóta-kérdésnél és a költségvetésnél. (Igaz ! Ugy van !) Nem találom tehát beszédem keretébe illőnek, hogy mindezekre a kérdésekre kiterjeszkedjem és válaszoljak az előttem szóló t. urnak annyi mindenfélét tartalmazó beszédére. Én tartom magam a parlamenti szokások korlátai között. Nevezetesen ma az indemnit}^ javaslatról van szó. A függetlenségi párthoz, tehát a koaliczióhoz tartozván, természetes, hogy a mai kormány iránt bizalommal viseltetem, (Helyeslés.) mert látom, hogy a nehézségek daczára máris sokat ért el és látom benne a munkabírást, a nagy munkaerőt. (Ugy van! Ugy van!) Mindezeket pártatlanul megítélve, lehetetlen is volna nem bizni benne. De hiszen a függetlenségi párt miniszterei is ott ülnek a koaliczió miniszterei között és bizom, valamint bizva bizik az egész magyar nép — napról napra érkeznek ennek jelenségei az egész országból — (Ugy van!) Kossuth Lajos fiának, a mi fényes nevű és fényes tehetségű vezérünknek képességében, munkabirásában, munkásságában, (Élénk éljenzés.) a ki még kórágyában sem tud pihenni, hanem ott is dolgozik nemzetének, hazájának javára. Nekünk csak az az egy óhajtásunk lehet, hogy teljes erejét, egészségét a gondviselés adja vissza ennek a kitűnő férfiúnak, a kinek nagv nevéhez és fényes tehetségéhez elsősorban fűződik Magyarország jövője. (Élénk éljenzés. Felkiáltások baljelöl: Éljen Kossuth !) Én tehát a függetlenségi párt nevében és megbízásából jelentem ki, hogy, mivel a mi szeretve tisztelt vezérünkben és az ő többi minisztertársaiban az imént rövid szavakban emiitett érdemeiknél, hű munkásságuknál, munkabíró erejüknél és nagy tehetségüknél fogva bizva bizunk, az indemnitást elfogadjuk. (Élénk éljenzés.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. {Szünet titán.) Elnök: Az ülést megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Supilo Ferencz ! Supilo Ferencz: T. ház ! Kijelentem, hogy a közös kormány által a jövő év négy első hónapjára kért indemnitást nem szavazom meg és egyúttal bizalmatlanságot fejezek ki maga a kormány iránt, (Helyeslés a középen.) Engedje meg a t. ház, hogy a jelen állásfog-