Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-203

203. országos ülés 1907 kapcsolatos azzal a fejlődéssel, a mely a Balkánfélszigeten következik be. Ez a gondolat, ez az eszmeáramlat diktálta a magyar Íróknak, a kik tavaly Belgrádba mentek, hogy érintkezésbe lépjenek a Balkán-népekkel, a szerb néppel, és szimpátiákat szerezzenek Magyarország iránt. Nemsokára azonban jött Bécsből a fékező, a mely abban nyert kifejezést, hogy t. i. a miniszterelnök ur nemcsak nekem, hanem a függetlenségi párthoz tartozó két képviselőnek is olyan módon válaszolt, hogy Magyarországot, annak népét ez a válasz, azt hiszem, nem elégíthette ki. Sajnos, hogy Magyarország, helyesebben bizonyos magyar államférfiak magukévá teszik az osztrák imperialisztikus politikát. Miért teszik azt, az nem tartozik mai beszédem keretébe, de talán lesz alkalmam máskor erről is beszélni. Sajnos, az osztrák imperialisztikus politikának Magyarországra nézve igen súlyos következményei vannak. Tegnap hallottunk egy hathatós beszédet a miniszterelnök úrtól mint pénzügyminisztertől. Bámulatos az a tehetség, az a kapaczitás, az az óriási memória, a melylyel a magyarországi pénzügyeket előadta. Mégis, t. ház, ez rám igen szomorú benyomást tett. Láttam beszédéből, hogy szegény Magyarország kénytelen takarékoskodni, kénytelen megröviditeni a kultuszbudgetet, az igazságügyi költségvetést, háttérbe szorítani sok jogos kívánságát csak azért, hogy annál nagyobb összeget fizessen annak a hadseregnek, a melyet Bécs mindig növelni és erősiteni akar. Azt hiszem, hogy Francziaországgal, Németországgal, Oroszországgal nem lesz háború és ezért azt tartom, hogy a monarchia imperialisztikus politikát csak azért folytat, hogy a Balkán-félsziget népeinek szabadságát elvehesse. Sajnálom, hogy ebben az akczióban Magyarország is részt vesz. T. ház ! Eltértem kissé a tárgytól és ezért visszatérek magára az interpelláczióra. (Halljuk/ Halljuk !) Tudvalevő, hogy az a jegyzék, a melyet a monarchia és Oroszország intéztek a Balkánállamokhoz, bizonyos kommentárt, bizonyos magyarázatot foglal magában az 1903. évben monarchiánk és Oroszország között létrejött mürzstegi egyezményre és programúira nézve. Ez a jegyzék, t. ház, egy note verbale. Nem szükséges ennek értelmét magyaráznom, inert a ki a diplomáczia nomenklatúrájában jártas, az tudja, hogy mi a note verbale és ezért magyarul egyszerűen csak jegyzéknek nevezem azt, nem »szóbeh jegyzék«-nek. Ez, ismétlem, kommentár a mürzstegi egyezménynek harmadik pontjához. Az az egyezmény egészséges eszmét foglal magában. — Akkoriban kontemplálták Maczedónia pacziflkáczióját és ez a harmadik pont a jobb adminisztráczió szükségét hangoztatta, a mi a territoriális és ethnikai felosztást teszi szükségessé. Ebben a jegyzékben azonban, a melyről szólok, monarchiánk és Oroszország megretirálnak és resztringálják azt, a mit a mürzstegi egyezmény harmadik pontja mond. Ez pedig nézetem szerint nem haladás, hanem hátrálás. október 23-án, szerdán. 55 Mi az a Maczedónia, t. ház? Maczedónia teljesen történelmi fogalom ; maczedon nemzet, maczedon nép és maczedon nyelv nem létezik, hanem igenis léteznek az ott lakó népek, t. i. bolgárok, szerbek és görögök, és sporadikusan románok. (Felkiáltások : Es albánok!) Albánok Maczedóniában nincsenek, hanem igenis vannak Ö-Szerbiában és Albániában. E népek között vannak románok is, de természetesen nem oly nagy számban, mint bolgárok, szerbek és görögök. Én megmondhatom t. román barátaimnak, hogy honnan van a görögöknek az a borzasztó gyűlölete a románok ellen. Azok a maczedóniai románok, azok a czinczárok, századokon át megőrizték tiszta román jellegüket, de mihelyt kabátot vettek magukra, nem akartak többé románok lenni, hanem görögöknek vallották magukat. Irodalmuk sem volt, leveleiket is görög nyelven irták, most azonban, hogy a románok ébredezni kezdenek, azt mondják: »Nem vagyunk görögök, hanem románok akarunk maradni !« Mindazonáltal meggyőződésem szerint a románok ott külön territoriális, ethnikai nemzetet nem képezhetnek ; csekély számban vannak elvegyülve a Maczedóniában lakó nagy népek között. Mindezt csak mellékesen emiitettem fel. Az a magyarázat, a mely monarchiánk és Oroszország között létrejött jegyzékben foglaltatik, a melyet közösen átadtak Szófiában, Belgrádban és Athénben, azt mondja, hogy hiszen a mürzstegi egyezmény tekintetében téves felfogás uralkodik, mert amidőn ez az egyezmény azt mondta, hogy territoriális, ethnikai felosztás szükséges, ezt csak adminisztratív szempontból gondolta, nem pedig politikai szempontból. Pedig az volt az indoka, hogy balkáni államok és a maczedóniai nemzetek, bolgárok, szerbek és görögök azt mondták, el kell foglalni az illető területeket, de a jegyzék is azt mondja, hogy az bűnös eljárás, miszerint fegyveresen akarják elfoglalni ezeket a területeket. Ez ellen a jegyzék tiltakozik és inti Szerbiát, Bolgárországot és Görögországot, hogy gátolják meg ezen bandák garázdálkodásait. A ki ismeri Maezedóniát és a Balkán-félsziget viszonyait, — a melyeket én tanulmányoztam ugy Szaloniki, mint Konstantinápoly felé, — az meg van győződve, hogy a maczedóniai kérdés megoldása nem lehet más, mint a territoriális ethnikai felosztás, mert világos dolog, hogy sem a bolgárok, sem a szerbek, sem a görögök egymással soha nem fognak megegyezni ezen területek felosztása iránt. Mi volna tehát a feladat ? Az, hogy a nagyhatalmak vegyék kezükbe a reformot, határozzák meg a határokat és akkor majd lassan (Zaj. Elnök csenget,.) ugy a három nép, mint a három Balkán-állam ebbe bele fog nyugodni. (Zaj.) Csak igy lehet azon borzasztó vérontást Maczedóniában megszüntetni. Ehhez azonban szükséges a nagyhatalmak auktoritása, a kik kötelesek volnának a határokat megszabni. Ez nem is olyan nehéz dolog. A bandák Maczedóniában naczionális bandák. A bolgárok, a szerbek és a görögök nem