Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-203
54 203. országos ülés Í907 tedrális száj- és körömfájások ellen nekünk még ez ideig nincs orvosságunk, de remélhetőleg lenni fog. A bélpoklosokat hajdanában a városokon kívül telepitették, hogy másokat meg ne mételyezzenek, mig Magyarország kulturális életében, sajnos, ezek sok helyütt a katedrákon ülnek és hivalkodva rontják a nemzet ifjúságát, (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon !) Valamikor a kufárokat a templomból kötéllel verték ki, mig a mi tudós kútárjaink a tudomány templomaiban hivalkodnak, gazdag prémiumot kapnak és hirdetik ezt a Mezőfi urnak tetsző evangéliumot. T. ház ! Nem szándékozom szives türelmüket sokáig igénybe venni. Be is fejezem beszédemet. Azonban kegyes figyelmébe ajánlom a t. háznak, hogy a diplomájukkal visszaélő orvosok és ügyvédek szilencziumot szoktak kapni, pedig ezek nem is oly általános mérvben élnek vissza diplomájukkal, mert csak kevesekben tesznek kárt. Mit szóljunk ahhoz, hogy egy professzor, a ki százak, ezrek lelki világát mételyezi meg, tovább futhasson és rombolhasson ? Ilyen szilencziumot a diplomájukkal visszaélő tanárok számára is követelünk. (Helyeslés a baloldalon.) Be is fejezem beszédemet. (Halljuk ! Halljuk !) Pikler ur szellemétől Madách Ember tragédiájának következő soraival búcsúzom el : >>Számüzve minden szellemkapcsolatból, Küzdj a salak közt, gyűlölt, idegen. Rideg magányod fájó érzetében Gyötörjön végetlen a gondolat, Hogy hasztalan rázod ]3or lánczodat, Csatád hiú az Urnak ellenében.« Ezen szellemnek minél előbb való kiküszöbölése czéljából intézek kérdést a t. vallás- és közoktatásügvi miniszter úrhoz a következőkben : (Halljuk ! Halljuk !) Van-e tudomása a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak arról, hogy a m. kir. budapesti kath. egyetem egyik tanszékén, az általános keresztény műveltség tanaival szemben oly tanok hirdettetnek, melyek ellene mondanak a józan észnek, s megrontják a magyar ifjúság hitét, erkölcseit — melyek az Isten és a haza legszentebb fogalmait czinikus szoíizmákkal lesajnálják ? Ha van erről tudomása, miként szándékozik e sajnálatos katedrális kihágást megtorolni ? Ha nincs még tudomása róla, szándékozik-e odahatni, hogy erről magának mielőbb alapos tájékozást szerezzen ? (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Az interpelláczió közöltetni fog a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral. Mezőfi Vilmos: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Elnök : Mezőfi Vilmos képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. (Felkiáltások jobbjelöl ; Nem támadták meg !) öt illeti a szó. október 23-án, szerdán. Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! Az interpelláló képviselő ur ugy fejezte be szavait, hogy az az evangélium, a melyet ő Pikler tanár ur szájába adott, nekem tetszik. Ez ellen én tiltakozom, mert nekem a hazaárulás, az emberszeretet megtagadásának tana nem tetszik, sem a gyilkosságra való felhivás. (Helyeslés jobbfelől.) Én közbeszólásomban csak ama hitemnek adtam kifejezést, hogy a képviselő urnak azon szavai, a melyeket Pikler tanár urnak a szájába ad, nem felelnek meg a valóságnak, vagjds Pikler tanár ur nem azokat tanította, a miket az interpelláló képviselő ur állított. Markos Gyula : A csalás atyamesterének egyik tanítása ! Elnök : Következik Polit Mihály képviselő ur interpelláczióia, Markos Gyula: Bocsánatot kérek, félremagyarázott szavaim megmagyarázása czimén akarok válaszolni. A képviselő ur, ugy látszik, nagyon hiv tanítványa a professzor urnak, mert rögtön a pártjára áll. Különben a szoczialisták nem hiába szoczialisták, mert egy húron pendülnek akár a tudomány terén, akár az utczán. Nem kívánok többet megjegyezni. Elnök : Polit képviselő urat illeti a szó. Pofit Mihály : T. képviselőház ! Bátor leszek az igen tisztelt miniszterelnök úrhoz egy pár kérdést intézni a balkánfélszigeti viszonyokra vonatkozólag, nevezetesen pedig azon hires, feltűnést okozó jegyzékre nézve, a melyet monarchiánk és Oroszország a balkáni államokhoz intéztek, tekintettel a maczedóniai véres zavargásokra és arra a garázdálkodásra, a melyet a bandák Maczedóniában folytattak. Bátorkodom a t. ház türelmét kikérni, mert ez az ügy Magyarországra nézve nagyon fontos. Most egy hete épen, hogy nagy beszédet hallottunk a miniszterelnök ur részéről, a melylyel indokolta az osztrák és a magyar kormány közt létrejött kiegyezést. Ezen beszédben a t. miniszterelnök ur kiemelte, hangsúlyozta, kidomborította, hogy ne mondjam, dicsekedett azzal, hogy most már Magyarország nemzetközi jogállása biztosítva van, hogy most már Magyarország nemzetközi tekintélyt fog élvezni. Én, t. ház, kíváncsi vagyok, és azt hiszem, a t. ház is kíváncsi lehet, miben és mily módon érvényesítette az igen tisztelt miniszterelnök ur a magyar kormány nevében ezen internaczionális állásra vonatkozólag azon befolyást, a melyet már az 1867 : XII. törvényczikk biztosit Magyarországnak, hogy t. i. befolyása legyen a külügyek vezetésére. T. ház ! Ha én időről időre interpellálok itt a házban a balkáni ügyekben, a keleti kérdésben, ezt teszem azon szempontból, mert meg vagyok győződve, hogy nincsen Európában állam, a mely oly közelről volna érdekelve a Balkán-félsziget eseményei által, mint épen Magyarország. Meggyőződésem az, hogy Magyarország fejlődése, jövője
