Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-202

202. országos ülés 1907 október 22-én, kedden. 45 ki ennek az adóreformnak egész vázát, most csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a most előterjesztett javaslatok és a közelebbi hetekben az adókezelésről előterjesztendő javaslatom egymással összefüggő, organikus egészet képeznek. Viszonyainkra alkalmazva kívántam ebekben keresztülvinni a pénzügyi tudomány ujabb fejlődésének alapelveit, a modern adóztatás általánosan elismert tételeit. (Halljuk ! Bálijuk I) Megszüntettem az első, a másodosztályú kereseti adót és a családtagok adóját. (Helyeslés.) Az elsőosztályu kereseti adónak a nagyobb jövedelmekre eső részét, valamint a bányaadót, az általános jövedelmi pótadót és a negyedik osztályú kereseti adót más adónemekbe osztottam be. Viszonyaink között nem tudtam szakítani azon elvvel, hogy a vagyonból eredő jövedelmek, a földre, házra és tőkére alapitott jövedelem megadóztatása ne az állam háztartásának tartassák fenn, de ezen adónemek fentartásán kivül az összes haszonhajtó többi foglalkozást, a személykeresetieket, a kereskedelmi és ipari foglalkozást csak egy adóval, az általános kereseti adóval és az ennek kiegészítő részét képező, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra vonatkozó kereseti adóval kívánom érinteni. Ezeken kivül az egy-egy adózónak bármely adóköteles vagy adómentes forrásból eredő összjövedelmét progresszív adó alá kívánom vonni. (Elénk helyeslés.) Érvényt kívánok szerezni ezen adójavaslatokban annak, hogy az élet fentartására mellőzhetlenül szükséges jövedelem adómentesen hagyassák. (Helyeslés.) Ezért az általános kereseti adónál és jövedelemnél létminimumot állapitok meg (Helyeslés.), azonkívül a magasabb jövedelemben nyilvánuló nagyobb adózóképességet fokozatos progresszív adóval kívánom megróni. (Élénk helyeslés.) Arányt igyekszem behozni a különböző adószolgáltatásokba, abból az alapelvből indulva ki, hogy magasabb adóval terhelem az állandó, a biztos, a fundált jövedelmeket. Hódolok annak a szocziálpolitikai elvnek, hogy a nagy tőkét magasabb adóval terhelem. (Helyeslés.) Hódolok annak a mind általánosabban követett elvnek, hogy nem az országban elköltött jövedelmet szintén magasabb adóval rójjuk meg. (Élénk helyeslés és taps.) Midőn azonban a nagyobb tőkére magasabb adókulcsot alkalmazok, nemzetközi helyzetére, versenyképességére és a mi tőkeszegénységünkre való tekintettel mérsékeltebb adókulcs alá vonom a mozgó tőkét és a takarékpénztári betéteket. A földadókataszter kiáltó hiányainak orvoslása mellett (Halljuk ! Halljuk !) 25 és fél százalékról 20 százalékra kívánom leszállítani a földadót. (Helyeslés.) Jelentékeny leszállításokat javaslok a házadó egyes nememéi. A fővárosban 176 százalékról 17 százalékra szálhtom le az effektív házbéradót. Az általános házbéradó alá eső és 15.000-nél nem több lakossal bíró községekben 15-TŐI 11 százalékra, a fürdőhelyeken ugyancsak 15-ről 11 százalékra, az ezeknél kevesebb lakóval bíró helyeken 15%-ról 9%-ra szállítom le az adót. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adókulcsának érintetlenül hagyása mellett 10 százalékról 5 százalékra javaslom leszállítani a kereseti adót, a hol a kereset tőkével kapcsolatosan űzetik ; 10 százalékról 4 százalékra, a hol az tisztán személyes kereseten alapszik. Leszállítom a tőkekamatadót 10 százalékról 5 százalékra, a rokoni járulékoknak adóját, valamint a földbirtokos által az u. n. urbura-jövedelem után fizetett adót 10 százalékról két százalékra. Ezenkívül az összjövedelem megadóztatásánál 600 koronányi létminimum megállapítása mellett az azon tul menő jövedelemre 0'7 százaléktól kezdve 5 százalékig terjedő progressziót állapitok meg. (Helyeslés.) Sokszor azzal a váddal találkoztam, hogy közvetve vagy közvetlenül, elbujtatva, fiskális érdekeket akarunk megvalósítani az adóreformnál. El merem mondani, hogy fiskális érdekek nem vezetnek. A legala})Osabb számitások szerint legyünk elkészülve, hogy 20 milliót messze meghaladó lesz az a veszteség, a mely az uj adórendszer keresztülvitele után a kincstárra az egyenes adók jövedelméből hárul. De nemcsak ez a veszteség éri a kincstárt, hanem még a jövő fejlődésről is lemondunk legalább évek hosszú sorára, mert az a diszpoziczió benn is foglaltatik ezen adójavaslatokban, hogy a mennyiben a kincstárnak az egyenes adókból vett összjövedelme meghaladja a mai tényleges bevételt, ez a többlet a létminimumnak fokozatos felemelésére fordítandó. (Élénk helyeslés.) Azt merem mondani, t. képviselőház, hogy merész kézzel, a fiskális érdekeknek figyelmen kivül hagyása mellett nyulunk ehhez az adóreformhoz. Talán igen sok oldalról azzal a váddal fogok találkozni, hogy a mi viszonyaink között ilyen könnyelmű, ilyen nagy veszteségekkel járó adóreform nem volna megengedhető. Akkor, midőn ezelőtt tizennégy esztendővel erről a helyről az adóreformot inicziáltam, nem így, hanem fokozatosan akartam ezt keresztülvinni, hogy a kincstári jövedelmek állandóságát biztosítsam. Azonban azóta tizennégy esztendő múlt el. Ma sem gazdasági viszonyainkat, sem társadalmunkat egy nyomasztó, aránytalan, igazságtalan adózási rendszer káros visszahatásainak tovább kitenni nem lehet, (Helyeslés.) hanem ezt az áldozatot meg kell hoznunk és közgazdasági és táisasdalmi fejlődésünknek helyes alapokra való fektetésében kell keresnünk az ellenértéket. (Helyeslés.) Merész és széles kört átölelő reform ez, t. ház, s még sem tekinthetem teljesnek. Ki kell az adóreformot terjesztenünk a közszolgáltatások egész körére, s jelesül az egyenes adók terén az annyira terhes helyhatósági adókra, valamint az egyéb czimeken járó, s közadók módjára beszedett szolgáltatásokra is. Csakhogy ezek reformálásának a közadók reformja előfeltételét képezi. Csak ennek befejezte után, másfelől az