Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-227

237. országos ülés 1907 november 26-án, kedden. 361 Elnök: Méltóztassanak az elnököt meghallgatni. (Zaj.) Bocsánatot kérek, Lorkovics képviselő ur fel lett szólítva, Az 1868 : XXX. törvényczikk értelmében joga van a horvát nyelvet is használni. (Közbekiáltások: Is!) Most őt illeti a szólás joga. (Nagy zaj a baloldalon.) Olay Lajos : Nem engedem beszélni horvátul! (Folytontartó nagy zaj. Felkiáltások: Halljuk az elnököt! (Elnök csenget.) Lorkovics Iván (horvátul kezd szólni. Nagy zaj a baloldalon.) Olay Lajos: Nem tűrjük ! Beszéljen magyarul. (Zajos felkiáltások : Üljön le !) Elnök (csenget) : Ha nem fog a csend helyreállani, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Horvátul itt nem beszél!) Zakariás János : Magyarul beszéljen ! (Folytonos nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök: Az ülést egy negyed órára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Lorkovics Iván képviselő ur ki akarja jelenteni, hogy eláll a szótól és ezt meg akarj a röviden indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Lorkovics Iván (horvátul beszél). Elnök: Kérem, méltóztassék hangosabban beszélni, mert nem értjük. Lorkovics Iván (befejezi beszédéi). Elnök: Lorkovics képviselő ur kijelentette, hogy eláll a szótól. Egy hang (balfelől) : Kérem, talán a tolmács mondaná el, hogy mit mondott. (Nagy zaj balfelől. Felkiáltások : Nem szükséges ! Elnök csenget.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Pop Cs. István : T. képviselőház !..'.. Elnök : Kérem, méltóztassék előbb feljegyeztetni magát. Pop Cs. István : Nem tudhattam, hogy mi fog történni egy perez alatt. (Zaj.) Elnök: Tessék ! Pop Cs. István : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Megengedi a mélyen t. képviselőház, hogyha mihamarabb tul akarunk esni ezen az ügyön, hogy akkor ugy essünk ezen túl, hogy semminemű félreértés ne maradjon fenn. Egyes képviselők a mi pártunkból a mentelmi bizottság tagjaival érintkeztek ezen ügyben és én bocsánatot kérek, hogyha ezeket a főmomentumokat emelem ki, hogy t. i. azok, kik ezen mentelmi esetet bejelentették, egyre talán csak számíthattak, t. i. arra, hogy simán menjen a dolog és ne foglaljon a bizottsági jelentés ujabb sértéseket magában. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy akkor, a mikor a házszabályokban megadott elégtételt vette magának a ház, az ügy a házra nézve befejezett tény lett és azok a kifejezések, a melyek a jelentésben vannak, súlyosan sértők, és azért ne vegye rossz néven tőlünk a t. ház, ha el nem fogadhatjuk a jelentést ilyen forKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIII. KÖTET. mában, (Zaj.) hanem tisztelettel esedezem, méltóztassék a tényeknek leginkább megfelelő, a lelkeket és kedélyeket leginkább megnyugtató ezen módosításomat, illetőleg indítványomat elfogadni. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa :) »A mentelmi bizottság jelentése indokolásának mellőzésével mondja ki a ház, hogy a jelen esetben a mentelmi jog megsértetett, mert Vajda Sándor országgyűlési képviselő törvényhozói működésében korlátoltatott.* Ez meg fog felelni annak az előadásnak, a melyet a mélyen t. előadó ur előterjesztett a házban, és egyúttal megnyugtatni minket is, és azt hiszem, hogy ezzel a mélyen t. ház tartozik ennek a pártnak, a melynek az érdekelt képviselő tagja. (Zajos el'enmondások balfelöl.) Elnök (csenget) : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Szava van még a szavazás előtt az előadó urnak. Hédervári Lehel előadó : T. ház! Mindenekelőtt sietek válaszolni az előttem szóló képviselő ur azon nézetnyilvánitására, hogy a ház a mentelmi jog megsértésének konstatálásával tartoznék annak a pártnak, a melyiknek tagja a sérelmezett képviselő ur. Bocsánatot kérek, a mentelmi jog sem nem egy párt, sem nem egy embernek a joga, (Igaz ! Ugy van ! balfelől), hanem a ház joga, a ház szuverenitásán alapszik. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Nem fogadhatom el Nagy György, igen t. képviselőtársamnak argumentálását sem, épen azért, mert a mentelmi jogon esett sérelem, az egész házon esett sérelem, tehát önmagunkat is és az egész házat (Igaz ! Ugy van !), annak teljes közjogi alakulatában és a jogrend alakulatában állítjuk helyre, ha konstatáljuk a mentelmi jogon esett sérelmet. Ezek alapján még csak azzal vagyok bátor foglalkozni, hogy nem felel meg a valóságnak az a kijelentés, a melyet Maniu Gyula igen t. képviselőtársam állított, hogy t. i. a mentelmi bizottság előtt megjelent és kihallgatott tanuk nem fogadták volna el, illetőleg nem vállalták volna magukra azt a ténykedést, a mely azon a bizonyos ülésen Vajda Sándor mentelmi jogának megsértését eredményezte. A kihallgatott tanuk vallomásából igenis kitt o tűnik, hogy az illető képviselők elmondották, hogy miben és hogyan járultak hozzá ehhez a dologhoz. Elmondotta maga a sérelmet bejelentő képviselő ur, Maniu Gyula is azt, hogy nem tudna hitet tenni arra, hogy vájjon valaki tettleg inzultálta-e volna Vajda Sándort. És a bizottság, daczára annak, hogy a tényállás azt mutatta, és konstatáltatott is, hogy Vajda Sándor tettleg nem lett inzultálva, mégis abból a tényből, hogy ő nem önként, hanem a fenyegető magatartás következtében távozott a házból: a ház mentelmi jogának akarta megadni a kellő elégtételt, a mikor konstatálta a mentelmi jog megsértését (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés.) Már pedig, t. ház, ez az elégtétel, a melylyel reánk nézve mindegy, hogy megelégszik-e Vajda Sándor 46