Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-227

358 227. országos ülés 1907 november W-án, kedden. az a házban elmondatott volna, került a ház naplójába. 1907. évi április hó 11-én Vajda Sándor orsz. képviselő, mielőtt, a házszabályok értelmében, jegyzőkönyvi megrovásban részesittetett volna, felhivatott arra, hogy védelmét előadja. Ez ülésen Vajda Sándor orsz. képviselő, mint a hogy ez a naplóból beigazolható, elégtételt adott a háznak : kijelentette azt, hogy intencziói helyesek voltak, de a kivitel módja helytelen volt, azt sajnálja, s ezért a házat megköveti. Daczára ennek az adott elégtétel nem volt elegendő arra, hogy a ház Vajda Sándor esete fölött napirendre térjen és a vihar lecsillapnljon és a képviselőház elhatározta, hogy Vajda Sándor orsz. képviselő jegyzőkönyvileg megrovassék. Ezután történt az, hogy Vajda Sándor orsz. képviselő 1907. évi június 7-én a terembe érkezvén, inzultusnak volt kitéve. A teremben történtek, a mint ezt a mentelmi bizottság a tanuk vallomásából megállapíthatta, körülbelül a következőképen folytak le : Horváth József nagyvázsonyi orsz. képviselő odakiáltotta Vajdának : »Ezt a gazembert ki kell dobni!«; Somogyi Aladár képviselő Vajda felé rohant, ebben azonban megakadályozták. Dulakodás támadt. Szentiványi Árpád, Hentaller Lajos, Horváth Gyula és Markos Gyula a függetlenségi párt többi tagjaival Vajda felé mentek, és őt a ház elhagyására kényszeritették. A mentelmi bizottság a kihallgatott tanuk vallomásából mindenekelőtt konstatálta azt, hogy Vajda Sándor orsz. képviselőt tettleg senki sem inzultálta. Konstatálta azonban azt, hogy Vajda Sándor orsz. képviselő önszántán kivül, a képviselők egy részének agresszív és fenyegető magatartása folytán kénytelen volt a képviselőházat elhagyni. Megállapítható az is, hogy ezen fenyegető magatartás volt elhatározásra keltő hatással és a psychikai kényszer hatásával arra, hogy Vajda Sándor képviselő az országgyűlést elhagyja. A mentelmi bizottság a tanúvallomások egybevetésével sem birta konkrété megállapítani, hogy az agresszíve fellépő képviselők ténykedései közül melyiknek volt elhatározásra keltő hatása arra, hogy Vajda a képviselőház termét elhagyja,' de már tisztán azon tényben, hogy egy országgyűlési képviselő kénytelen az országgyűlés termét önszántából elhagyni és ez által törvényhozói működésében és jogainak gyakorlásában korlátoztatik, a mentelmi jog sérelmét látja a bizottság, mert a törvényhozás tagjának nemcsak joga, de kötelessége a képviselőház üléseiben való részvétel. Ettől a jogtól csak tételes törvényen alapuló ítélet és a házszabályok utján keletkezett házhatározat foszthatja meg őt, nem pedig egyes képviselők és nem a képviselőknek csoportja. A mentelmi jog pedig ma nemcsak védelem az államhatalom exekutiv közegei ellen, hanem védelem minden olyan aktív támadás ellen, a melynek czélja vagy eredménye a képviselő törvényhozói működésének korlátozása vagy megakadályozása. Akármilyen szenvedély dúljon is e házban, a szenvedélyek dúlása közepette is a mentelmi jogot, mint alkotmányunknak egy különleges garancziáját óvnunk kell. A mentelmi jog megsértetett, ez konstatáltatott a bizottság által. Az, hogy azután a bizottság további propozicziókat a háznak nem tud adni, magyarázatát abban leli, hogy a legszorgosabb kutatás daczára sem voltunk képesek konkretizálni azt, hogy a fellépő képviselők közül ki és mily mértékben vett részt e jogsérelemben. Az egész tényt, annak lefolyását konstatáltuk, abból indultunk ki, hogy az a körülmény, hogy egy képviselő a képviselők erélyes, agresszív és fenyegető fellépése folytán, önszántán kivül hagyta el a termet, igazolja a mentelmi jog megsértését és ebben a tényben láttuk a mentelmi jog megsértését fenforogni. Mindezek alapján ajánlom, t. ház, a mentelmi bizottság javaslatának elfogadását, a mely szerint kimondandó, hogy Vajda Sándor országgyűlési képviselő mentelmi joga ez ügyben megsértetett. (Helyeslések.) Elnök : Van-e valaki szólásra feljegyezve ? Zlinszky István jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház! A képviselőház mentelmi bizottságának gonddal megszerkesztett jelentése ós ennek a, jelentésnek alapján előterjesztett javaslata, véleményem szerint, nem fedi mindenben a képviselőház többségének akaratát ebben a kérdésben és különösen nem juttatja kifejezésre a tőlünk elégtételszerzést váró és a nekünk elégtételt parancsoló nemzeti akaratot. T. képviselőház ! Tény az, hogy az 1907. április 8-iki ülés naplójába Vajda Sándor országgyűlési képviselő a ház elnökének és a ház ellenőrzésének megkerülésével, ennek az ellenőrzésnek a kijátszásával egy oly verset csempészett be, a melynek tartalma nyílt lázadás a magyar nemzeti érzés, a magyar állameszme ellen. A ház ezért a versért, ennek a versnek a becsempészéséért Vajda Sándort bocsánatkérésre Ítélte és Vajda a ház határozatának, mint mindnyájan emlékezünk, oly kertelő^ czinizmussal tett eleget, hogy a helyett, hogy ez a bocsánatkérés a lelkeket megnyugtatta volna, az indulatokat, a jogos indulatokat még jobban felkorbácsolta. Az volt akkor mindnyájunknak a véleménye . . . Elnök (csenget) : Csak egy tévedésére akarom a képviselő urat figyelmeztetni, arra, t. L, hogy Vajda Sándor nem arra Ítéltetett, hogy ő itt bocsánatot kérjen, hanem jwopoziczió tétetett arra, hogy jegyzőkönyvi megrovásban részesüljön. Ez meg is történt és Vajda képviselő ur azután, a nélkül, hogy erre Ítéltetett volna, bocsánatot is kért a háztól. Ezt az igazság érdekében kénytelen vagyok a képviselő ur felszólalásával szemben megjegyezni. Nagy György: . . • Mindnyájunknak az volt akkor a véleménye, a bocsánatkérés után is, hogy Vajda Sándor azt az erkölcsi összeférhetlenséget nem szüntette meg, a melyet ő maga támasztott a magyar nemzet önérzetének megsértésével. Ennek a hangulatnak, ennek az érzésnek gróf Apponyi