Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-227

227. országos ülés Í907 november 26-án, kedden. 359 Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter ur is épen akkor, a háznak Vajda Sándor által történt megkövetése után nyilt ülésben is kifejezést adott. Azonban Vajda Sándor nem vonta le eljárásának következményeit, sőt daczolva a nemzeti hangulattal, daczolva a felkorbácsolt nemzeti indulattal, újra megjelent a ház üléstermében, részt akart venni a ház tanácskozásaiban, és akkor, 1907, június 7-én történt, hogy a jogos felháborodás fenyegetőleg lépett fel ellene, de a kik fenyegetőleg léptek fel, egyszersmind a nemzeti érzésnek szószólói, a nemzeti akaratnak kifejezői voltak, s hogy nem tudtak a nemzeti akaratnak, az igazságszolgáltatásnak végrehajtói lenni, nem rajtuk, nem az ő jóindulatukon, hanem tisztán Vajda Sándor gyávaságán múlt, azon, hogy ő az igazságszolgáltatás elől elmenekült. (Ugy van ! balfelől. Zaj a nemzetiségiek padjain.) Pop Cs. István: Tiltakozunk! Lukács László : Be hires ! (Zaj.) Nagy György : Hivatkozom — nagyon rövid leszek — a mentelmi bizottság jelentésére, (Halljuk ! Halljuk!) a mely kimondja, hogy Vajda Sándor képviselőt tettleg senki sem bántalmazta ; ugyancsak a mentelmi bizottság határozata kimondja, hogy Vajda Sándor képviselővel szemben senki fizikai kényszert nem alkalmazott oly czélból, hogy őt a terem elhagyására kényszeritse. Ezt nem én mondom, hanem a mentelmi bizottság jelentésében állapítja meg. Ennélfogva maradna egynéhány sértő közbeszólás. Azt hiszem, hogy a sértő közbeszólások eddig sohasem állapították meg azt, hogy valakinek mentelmi joga megsértetett. Igaza van a mentelmi bizottság jelentésének abban, hogy a mentelmi jog alapja az országgyűlés szuverenitása. Készséggel aláírom, magam is ezt mondom, de ez a jog nem illeti meg a képviselőt, ez a fokozott védelem nem jár a képviselőnek, ha ő maga lerombolja azon korlátokat, a melyeket a nemzeti érzés, a nemzeti becsület és az országnak jól felfogott érdeke állit mindnyájunk elé. A nemzet polgárainak jogot ad, de nem azért adja ezt a jogot, hogy azt fegyverként a nemzet ellen használják. Én Vajda Sándor esetében a mentelmi jog megsértését azért nem látom, mert elfogadom a mentelmi bizottság jelentésének azt a határozatát, hogy nem bizonyítható, nem állapitható meg az, hogy vele szemben fizikai kényszer alkalmaztatott volna, nem állapitható meg az, hogy miként hagyta el, — önként-e, vagy kényszerítve — a ház üléstermét. Ennélfogva tisztelettel ajánlom, méltóztassék a következő indítványt elfogadni. (Olvassa) : »Mondja ki a ház, hogy a jelen esetben a mentelmi jog nem sértetett meg, mert Vajda Sándor országgyűlési képviselőt, a ki az 1907. április 8-iki ülés naplójába a ház ellenőrzésének kijátszásával a nemzeti önérzetet sértő, a nemzeti érzés ellen lázító verset csempészett be, a képviselők jogos felháborodásukban fenyegették meg és fenyitették < meg. A ház az eset felett egyszerűen térjen napirendre*. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Beszéde folyamán azt mondotta a képviselő ur, hogy Vajda Sándor ur gyávaságból hagyta el az üléstermet, vagyis gyávasággal vádoltatott. Minthogy az ilyen kifejezés a házszabályok szerint tiltva van, ezért én Nagy György képviselő urat rendre utasítom. Ki következik ? Kecskeméti Ferencz: Éljen Nagy György! Elnök: Ki volt az, a ki éljenezte Nagy Györgyöt, a kit én rendreutasítottam ? Kecskeméti Ferencz: Én voltam. Elnök : Akkor a képviselő urat is rendreutasítom és ha így folytatja, kérni fogom a házat, hogy a mentelmi bizottságnak adassék ki a képviselő ur ! (Helyeslés balfelől.) Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula : T. képviselőház ! Nem akarok a szenvedélyek felkeltésének arra az útjára lépni, a melyet az előttem szóló képviselő ur felszólalásában követett. Az általam bejelentett mentelmi jogmegsértés esetében a mentelmi bizottság és a t. ház a jogrend helyreállitására van hivatva. Ilyen kérdés elbírálásánál azonban, ugy hiszem, sem nekem, sem másnak nem szabad a szenvedélyekre appellálnia, hanem tisztán a jogkérdést kell tisztába hoznia. T. ház ! Én ezúttal nem reflektálok az előttem szóló szavaira, hanem .... Lukács László : Legjobb válasz a nem reflektálás ! Maniu Gyula : . . . . kizárólag visszautasítom és tiltakozom azon invektivák ellen, a melyekkel minket, engem és jelen nem lévő barátomat illetett. T. ház ! Én huzamosabban nem szólaltam fel ebben a házban. Nem szólaltam fel pedig azért, mert azon sajnálatos esetben, a melyet, mint a mentelmi jog megsértését bejelentettem, ugy tapasztaltam, hogy a jogrend iránti tisztelet a ház egyes tagjaiban bizony alacsony fokra szállott és épen azért nem akartam semmiképen azon térre lépni, a hol a jogrend és az elvek nemes harcza helyett esetleg az ököl harcza és az ököljog uralma következik. T. ház ! Én egész reményemet ezen jogrend helyreállítása tekintetében a mentelmi bizottságba helyeztem. És most egész reményemet a házba helyezem, abban a tekintetben, hogy a t. ház bölcseségével és jogérzésével meg fogja találni azt az utat, a melyen a jogrend helyreállittatik és a melyen ezen, nem egy párton, hanem az egész ház szuverenitásán esett jogsérelem következtében a kellő elégtételt meg tudja adni. Én ezen reményemben csalatkoztam. T. ház, a mentelmi jog megsértését én jelentettem be, azon tényekért, a melyeket előadtam, azok valódisága tekintetében, azokért a tettekért, a melyeket én mint valóban megtörténteket elő' adtam, egész valómmal, egész lényemmel és egész