Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-227

356 227. országos ülés 1907 november 26-án, kedden. hagy a törvény által meghatározott határidőhöz van kötve, törvény által, tehát egy mindenkori más többség, mint az önkormányzat szervei által prolongáltathatik ? Jelenti annak az elvnek a törvénybe iktatását, hogy a mindenkori képviselőházi többség, teszem azt nemcsak tisztviselőknek és megyei bizottsági tagoknak, hanem ha ez az elv áll, a képviselőknek megbízó levelét is prolongálhatná. És ha áll az, hogy fél esztendőre prolongálja, akkor állhat az is elvileg ugyebár, hogy egy esztendőre, öt esztendőre, vagy talán még hosszabb időre is prolongálhatja. És ezt az alkotmányos garaneziát annyira elemi kérdésnek tartom, hogy valóban meddő dolgot művelnék, ha a t. képviselőház figyelmét ezzel a különben nagy horderejű, de nagyon is elemi kérdéssel tovább igénybe venném. Én látom azt, hogy ennél a törvényjavaslatnál is megint ismétlődik az a sajnos tünet, hogy opportunisztikus szempontból, azért, mert a törvényjavaslat elkésett, a most folyó megyei választásoknál a két törvényhatóságnak érdekeit bizonyos mértékben kiegyenlítse, egy nagy elvet háborgat meg a törvényhozás területén. Én nem akartam mostani felszólalásommal egyebet, mint annak statuálását, hogy a mai korszakban legalább is felszólalás nélkül ne maradjon egy ilyen dolog. Tudom, hogy az én felszólalásomnak a mai viszonyok között semmiféle gyakorlati hatása nem lenne, ha ellenindítványt tennék is és tartózkodom attól, de mégis köteles voltam felemelni szavamat, hogy figyelmeztessem a t. képviselőházat, különösen a mélyen t. függetlenségi pártot, hogy merőben felesleges dolog, hogy ilyen nagy alkotmányjogi garanczia tekintetében rést üssünk a törvényalkotás által és szabjunk egy messze időkre szolgáló preczedenst, a mely végzetes fordulatokat idézhet elő nemzetünk történetében. Méltóztassék visszagondolni arra, hogy lehetnek többségek, a melyek azután ezzel a most alkotott preozedenssel is vissza fognak élni. Egyebet nem akartam, t. képviselőház, mint annak kifejezést adni, hogy ez veszélyes dolog és a magam részéről hozzá sem járulok ennek a megszavazásához. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki sem kíván . . . Gr. Hadik János államtitkár: T. Ház! (Halljuk! Halljuk !) Csak igen röviden kívánok Polónyi Géza képviselő urnak megjegyzéseire pár szót válaszolni. Én azt hiszem, hogy mindenki be fogja látni, hogy a midőn ilyen nagy átalakulásról van szó, akkor az mindig bizonyos akadályokba ütközik; valami kis érdek mindig sértve van és az valami kényelmetlenséget mindig okoz egyes tényezőknek. Ennek a szakasznak megszövegezésénél azonban azt találtuk, hogy a legkisebb alkalmatlanságot és a legjobb átmenetet akkor fogjuk biztosithatni, hogyha épen igy oldjuk meg ezen kérdést; hogyha a vármegye autonómiáját respektálva ugy intézzük el, hogy az a száz városi bizottsági tag, a ki ma még tagja Borsod vármegye törvényhatósági bizottságának körülbelül egy harmadrészét teszi ki a bizottsági tagoknak, többé a megyei tisztviselők megválasztásában nem vesz részt. Ez a szempont vezetett bennünket akkor, midőn ezen szöveget igy állapítottuk meg és mivel semmiféle autonómiának megsértését nem látom, sőt ezen intézkedés annak respektálását fejezi ki, alkotmányjogi szempontból pedig egyáltalában nem tartom ezt aggályosnak, hiszen a törvényhozás bölcs belátásától függ, vájjon e mellett foglal-e állást vagy nem, a magam részéről arra kérem a t. házat, méltóztassék ezt a szakaszt változatlanul elfogadni. Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve . . . Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház ! (Halljuk!) Halljuk!) Azon alkotmányjogi aggályok eloszlatása végett, a melyeket Polónyi Géza t. képviselőtársam itt felhozott, csak egyet vagyok bátor megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Hogyha ő alkotmányjogi szempontból veszélyesnek tartja azt, hogy valakinek a mandátuma meghosszabbittassék, . . . Polónyi Géza : Választás alá esőé. Wekerle Sándor miniszterelnök: Választás alá esőé, igen, — akkor nem tudom, hogy miért nem tartja veszélyesnek azt, hogyha valakinek a mandátuma, a melyet választás alapján nyer, elvonatik. Polónyi Géza : Az más dolog ! Wekerle Sándor miniszterelnök : Ha a t. képviselő ur elolvasta volna a javaslat indokolását, akkor látta volna, hogy a Miskolcz városi tisztviselőknek mandátuma június végéig, ellenben a borsodmegyei törvényhatósági tisztviselők mandátuma az év végéig tart. Ezt a két különböző terminust át kellett hidalni : vagy el kellett volna ezeknek mandátumát vonni, vagy meg kellett volna azoknak a mandátumát hosszabbítani. Már most én kérdezem, hogyha alkotmányjogi preczedensektől tart valaki, abban van-e nagyobb veszély, hogyha ilyen átalakulási viszonyok között a törvényhozás meghosszabbítja valakinek a mandátumát, (Ugy van ! Ugy van !) vagy nem abban lenne-e nagyobb veszély, ha egyszerűen dekretálja, hogy »elvonom a mandátumot« ? (Igaz! Ugy van !) Bocsánatot kérek, ilyen átalakulásoknál az ilyen jogokat respektálni kell. Nincs helye alkotmányjogi aggodalomnak akkor, a midőn épen az alkotmányos tényezőknek, alkotmányjogi biztosítékoknak egy uj elemét vezettük be közéletünkbe és bevezettük ugy, hogy az senki szerzett jogának sérelmével ne járjon ; a midőn annak a szuszczeptibilitásnak szem előtt tartásával járunk el, hogy idegen mandatáriusok, vagy az ideig-óráig ott maradó Miskolcz városi képviselők ne gyakoroljanak befolyást a megyei törvényhatósági tisztújításra, hanem tisztán az ottmaradó hivatott elemek gyakorolják azt. Midőn a közszempontoknak ily szuszczeptibilis megóvása melléjt akarjuk az átmeneti nehézségeket áthidalni, akkor, azt hiszem, hogy az alkotmányos aggodalomnak nemcsak alapja, de jogosultsága sincs.