Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-225

'.ovember 23-án, szombaton. 338 SS5. országos ütés Í907 n határozati javaslat. Ennyit a formára, a t. képviselő ur kezdeményezésére nézve. Magára a dolog lényegére nézve csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ha az Ausztriával kötött megegyezések a törvényhozás által deczem­ber 31-éig jóváhagyatnak, a mint hogy azt hiszem, hogy Magyarország nagy közvéleménye azt kívánja, hogy azok jóváhagyassanak (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) és ha csak mesterséges akadályok nem gördittettnek ezen az alkotmányosság minden fel­tételének megfelelő javaslat ellen, akkor nem kell tartanunk attól, hogy deczember 31-én olyan állapot áll elő, hogy a bankszabadalom önmagától megszűnnék. Ausztriára czélzott a t. képviselő ur. Bocsánatot kérek, én a napokban, a mennyire emberileg lehetséges, újra bizonyságot szereztem az iránt, hogy Ausztriában sem lesz akadálya annak, hogy deczember 31-ig ezek a megegyezések jóváhagyassanak. Feltéve mindazonáltal, hogy mégis valamely eventuálitás folytán azok deczem­ber 31-ig jóvá nem hagyatnának, legyen meg­győződve a t. képviselő ur, hogy kellő időben fogunk előterjesztést tenni a tekintetben, hogy a bank-ügyben exlexbe ne kerüljünk és nagyon ter­mészetes, hogy ezek a provizórikus intézkedések nem terjedhetnek tul azon maximális határidőn, a meddig, vagyis 1910-ig, a bankszabadalom fenn­áll. Tehát nem fognak felhasználtatni arra, hogy közvetve hosszabbittassék meg a bankszabadalom. A mi a másik kérdést illeti, ne akarjon engem a képviselő ur ellentétbe hozni a függetlenségi párttal. Lengyel Zoltán : Nem is teszem! Wekerle Sándor miniszterelnök: Pedig a lát­szat az, hogy az a czélja a. képviselő urnak, lap­jának, a sajtó egy részének és az itten előkészülő­ben lévő egyes felszólalásoknak, hogy engem ellentétbe hozzanak a függetlenségi párttal. Bo­csánatot kérek, én nyilt és őszinte politikát kö­vetek. (Igaz ! Ugy van !) Én, t. képviselő ur, diffe­rálhatok az ön és igen soknak felfogásától a bank-, általában a közgazdasági kérdésekben. Én a nagy gazdasági egyesüléseknek érvényesülésének vagyok a hive és politikusa, mert az a meggyő­ződésem, hogy kis gazdasági egységek a mai vi­lággazdaságban nem képesek maguknak biztosi­tani azokat az előnyöket, a melyeket a nagy egye­sülések biztositanak. (Ugy van ! balfelől.) Az egye­sülések formájáról nem szólok, de én ezt a poli­tikát követtem következetesen, mielőtt felmerül­tek itt ezek a kérdések, ezt a politikát követem most is, nemcsak mint miniszter, hanem mint pri­vátember is, a mennyiben a nemzetközi forgalmat és érintkezést, mint minden gazdasági fejlődésnek, ugy az önálló fejlődésnek is mellőzhetetlen előfel­tételéül tartom és minden tekintetben érvényesí­teni kívánom. (Helyeslés balfelől.) Ez, t. képviselő ur, előkészítése a bankkérdés­nek, előkészítése a gazdasági önállóságnak is; azoknak a viszonylatoknak, azoknak a relácziók­nak a biztosítása, a melyek a világgazdaságban igen nagy értékkel birnak, annak az erőnek a gyűj­tése és felhalmozása, a mely az önállósághoz szűk* séges. Ebben a tekintetben nem lesz közöttünk differenczia. Az én működésem az ön törekvéseinek érvényesülését nem fogja hátráltatni, sőt előkészí­tője lesz annak, mert egy önálló gazdasági erő önállóan érvényesülni is tud. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Jóhiszeműleg mondhatom tehát, hogy ezen törekvéseknek útjában nem állok. Ma ezen kérdések nem akut jellegűek, ezen kérdéseket elő kell készítenünk ós nem arról szó­lok, hogy azok előkészíttessenek, ha az 1908. jan. 1-én esetleg beállana, mert erre nézve már voltam bátor nyilatkozni, hanem e tekintetben azt az álláspontot foglalom' el, hogy a nemzet szabad elhatározása minden^kényszeritő körülmény nélkül fenn van tartva arra, hogy a mai bankot, ha jónak látja, 1910-ben megszüntethesse és hogy azon túl f inálló bankot állithasson fel. A nemzetnek ezen szabad elhatározása kor­látolva nincs. A megegyezést is eképen kötöttük és ennek útjában nem állok. Nagyon természetes, hogy akkor, midőn a tárgyalás eredményei a ház elé fognak kerülni, akkor lesz helyén átengedni a tért azoknak, a kik esetleg más törekvéseket akarnak érvényre juttatni, mint a minők az én törekvéseim, addig azonban nemcsak az együtt­működésnek lehetősége, hanem elvállalt kötelezett­ségeinknél fogva az erkölcsi kötelezettség is fennáll. (Élénk helyeslés a baloldalon és jobbjelöl.) Mi a nem­zet szabad elhatározását biztosítjuk (Élénk helyes­lés a bal- és a jobboldalon.) és annak útjában nem állunk. (Élénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Ismétlem, t. kéj3 viselőház, hogy nekem az ellen, hogy az indítvány tárgy altassák, érdemi észrevételem nincs, minthogy azonban a független­ségi párt részéről egy talán még kimerítőbb, vagy legalább is gyakorlatibb irányú határozati javaslat fog előterjesztetni, annak idején azt fogom kérni, hogy ezen indítvány azzal együtt tárgyaltassék. (Élénk helyeslés a baloldalon és jobbfelóí.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk I Halljuk!) A kérdéshez én is kívánok pár szót szólni, (Halljuk! Halljuk!) elsősorban azért, mert Lengyel Zoltán képviselő ur azt az állítást koczkáztatta felszólalásának végén, hogy a függetlenségi párt úgyis lemondott elveiről, (Mozgás és ellenmondások a baloldalon.) legalább a bankkérdésben ne tegye ezt. (Felkiállások a bal­oldalon : Rágalom ! Hazugság !) Ezen állítása ellen a leghatározottabban tiltakozom, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert a függetlenségi párt egyetlen egy elvéről sem mondott le és Lengyel Zoltán kép­viselő ur ezt igen jól tudja. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Nem vagyunk pojá­czák ! (Mozgás és zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Második megjegyzésem az, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur, a mint azt a miniszterelnök ur is megjegyezte, egy teljesen nyitott ajtót dönget, mert a függetlenségi párt határozati javalata,

Next

/
Thumbnails
Contents