Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-225

'.ovember 23-án, szombaton. 338 SS5. országos ütés Í907 n határozati javaslat. Ennyit a formára, a t. képviselő ur kezdeményezésére nézve. Magára a dolog lényegére nézve csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ha az Ausztriával kötött megegyezések a törvényhozás által deczember 31-éig jóváhagyatnak, a mint hogy azt hiszem, hogy Magyarország nagy közvéleménye azt kívánja, hogy azok jóváhagyassanak (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) és ha csak mesterséges akadályok nem gördittettnek ezen az alkotmányosság minden feltételének megfelelő javaslat ellen, akkor nem kell tartanunk attól, hogy deczember 31-én olyan állapot áll elő, hogy a bankszabadalom önmagától megszűnnék. Ausztriára czélzott a t. képviselő ur. Bocsánatot kérek, én a napokban, a mennyire emberileg lehetséges, újra bizonyságot szereztem az iránt, hogy Ausztriában sem lesz akadálya annak, hogy deczember 31-ig ezek a megegyezések jóváhagyassanak. Feltéve mindazonáltal, hogy mégis valamely eventuálitás folytán azok deczember 31-ig jóvá nem hagyatnának, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy kellő időben fogunk előterjesztést tenni a tekintetben, hogy a bank-ügyben exlexbe ne kerüljünk és nagyon természetes, hogy ezek a provizórikus intézkedések nem terjedhetnek tul azon maximális határidőn, a meddig, vagyis 1910-ig, a bankszabadalom fennáll. Tehát nem fognak felhasználtatni arra, hogy közvetve hosszabbittassék meg a bankszabadalom. A mi a másik kérdést illeti, ne akarjon engem a képviselő ur ellentétbe hozni a függetlenségi párttal. Lengyel Zoltán : Nem is teszem! Wekerle Sándor miniszterelnök: Pedig a látszat az, hogy az a czélja a. képviselő urnak, lapjának, a sajtó egy részének és az itten előkészülőben lévő egyes felszólalásoknak, hogy engem ellentétbe hozzanak a függetlenségi párttal. Bocsánatot kérek, én nyilt és őszinte politikát követek. (Igaz ! Ugy van !) Én, t. képviselő ur, differálhatok az ön és igen soknak felfogásától a bank-, általában a közgazdasági kérdésekben. Én a nagy gazdasági egyesüléseknek érvényesülésének vagyok a hive és politikusa, mert az a meggyőződésem, hogy kis gazdasági egységek a mai világgazdaságban nem képesek maguknak biztositani azokat az előnyöket, a melyeket a nagy egyesülések biztositanak. (Ugy van ! balfelől.) Az egyesülések formájáról nem szólok, de én ezt a politikát követtem következetesen, mielőtt felmerültek itt ezek a kérdések, ezt a politikát követem most is, nemcsak mint miniszter, hanem mint privátember is, a mennyiben a nemzetközi forgalmat és érintkezést, mint minden gazdasági fejlődésnek, ugy az önálló fejlődésnek is mellőzhetetlen előfeltételéül tartom és minden tekintetben érvényesíteni kívánom. (Helyeslés balfelől.) Ez, t. képviselő ur, előkészítése a bankkérdésnek, előkészítése a gazdasági önállóságnak is; azoknak a viszonylatoknak, azoknak a reláczióknak a biztosítása, a melyek a világgazdaságban igen nagy értékkel birnak, annak az erőnek a gyűjtése és felhalmozása, a mely az önállósághoz szűk* séges. Ebben a tekintetben nem lesz közöttünk differenczia. Az én működésem az ön törekvéseinek érvényesülését nem fogja hátráltatni, sőt előkészítője lesz annak, mert egy önálló gazdasági erő önállóan érvényesülni is tud. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Jóhiszeműleg mondhatom tehát, hogy ezen törekvéseknek útjában nem állok. Ma ezen kérdések nem akut jellegűek, ezen kérdéseket elő kell készítenünk ós nem arról szólok, hogy azok előkészíttessenek, ha az 1908. jan. 1-én esetleg beállana, mert erre nézve már voltam bátor nyilatkozni, hanem e tekintetben azt az álláspontot foglalom' el, hogy a nemzet szabad elhatározása minden^kényszeritő körülmény nélkül fenn van tartva arra, hogy a mai bankot, ha jónak látja, 1910-ben megszüntethesse és hogy azon túl f inálló bankot állithasson fel. A nemzetnek ezen szabad elhatározása korlátolva nincs. A megegyezést is eképen kötöttük és ennek útjában nem állok. Nagyon természetes, hogy akkor, midőn a tárgyalás eredményei a ház elé fognak kerülni, akkor lesz helyén átengedni a tért azoknak, a kik esetleg más törekvéseket akarnak érvényre juttatni, mint a minők az én törekvéseim, addig azonban nemcsak az együttműködésnek lehetősége, hanem elvállalt kötelezettségeinknél fogva az erkölcsi kötelezettség is fennáll. (Élénk helyeslés a baloldalon és jobbjelöl.) Mi a nemzet szabad elhatározását biztosítjuk (Élénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) és annak útjában nem állunk. (Élénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Ismétlem, t. kéj3 viselőház, hogy nekem az ellen, hogy az indítvány tárgy altassák, érdemi észrevételem nincs, minthogy azonban a függetlenségi párt részéről egy talán még kimerítőbb, vagy legalább is gyakorlatibb irányú határozati javaslat fog előterjesztetni, annak idején azt fogom kérni, hogy ezen indítvány azzal együtt tárgyaltassék. (Élénk helyeslés a baloldalon és jobbfelóí.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk I Halljuk!) A kérdéshez én is kívánok pár szót szólni, (Halljuk! Halljuk!) elsősorban azért, mert Lengyel Zoltán képviselő ur azt az állítást koczkáztatta felszólalásának végén, hogy a függetlenségi párt úgyis lemondott elveiről, (Mozgás és ellenmondások a baloldalon.) legalább a bankkérdésben ne tegye ezt. (Felkiállások a baloldalon : Rágalom ! Hazugság !) Ezen állítása ellen a leghatározottabban tiltakozom, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert a függetlenségi párt egyetlen egy elvéről sem mondott le és Lengyel Zoltán képviselő ur ezt igen jól tudja. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Nem vagyunk pojáczák ! (Mozgás és zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Második megjegyzésem az, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur, a mint azt a miniszterelnök ur is megjegyezte, egy teljesen nyitott ajtót dönget, mert a függetlenségi párt határozati javalata,