Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-225

'525. országos ülés 1907 noi a melyet a függetlenségi párt köztudomásúlag elfogadott, ugyanazt czélozza, a mit ő most indítványoz. Azt pedig nem tételezhetem fel, hogy 6 ne tudná azt, hogy a függetlenségi párt mit fogadott el arra a kérdésre vonatkozólag, a melyet Lengyel képviselő ur előhozott. Végül egy harmadik megjegyzést is kell, hogy tegyek. Ez pedig az, hogy én voltam az, a ki a függetlenségi párt azon álláspontját, hogy a bankkérdés teljesen kikapcsoltassék, a minisztertanácsiban képviseltem, (Igaz! Ugy van! a baloldalon és jobbfelöl.) s érvényre juttattam az osztrák ellenzéssel szemben, a mely — biztosithatom a t. házat — igen erős volt, (ügy van ! a baloldalon.) és egész lojalitással konstatálom, hogy ezen törekvéseimben összes minisztertársaim, egy szívvellélekkel támogattak. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon és a középen.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur láván szólni. Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Igen örvendek, hogy felszólalásommal ezekre a miniszteri válaszokra alkalmat adhattam a dolog érdemében is, s a politikai helyzetre vonatkozólag is. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy én ellentétet akarok teremteni egyfelől a függetlenségi párt, másfelől ő közte. Megnyugtathatom a t. miniszterelnök urat, hogy nagyobb ellentétet nem is tudok teremteni, mint a milyen már is van. (Derültség és felkiáltások a baloldalon és jobbfelől: Honnan tudja ? S'e ellentétet, se egyebet nem tud teremteni ! Mozgás és zaj a baloldalon. Elnök csenget.) A t. miniszterelnök urnak és a t. kereskedelemügyi miniszter urnak beszédéből konstatálom, hogy igen szépen, igen ügyesen hidalta át a kérdésnek nehézségeit a t. miniszterelnök ur, de azért megmondta a függetlenségi politikának, a mit meg kell mondania és a mit meg lehet mondani, hogy ő a nagy gazdasági egységeknek a hive, és ha, a kis gazdasági egység felállításáról van szó, akkor átadja a helyét azoknak, a kik ezt megcsinálják ; addig pedig ezt a politikát ő vezeti, addig tehát mindazokról a függetlenségi elvekről, a melyeket Kossuth Ferencz igen t. miniszter ur fentartott — mert konstatálom, hogy nem mondott le — és azoknak az érvényesítéséről soha egy perezre nem lehet szó. (Zaj a baloldalon.) En nem törődöm ezzel, mert én elismerem azon politikának a lojalitását is, a mely meggyőződésből azt hirdeti, hogy a gazdasági közösség, a bankközösség, a katonai közösség stb., az ország és a nemzet érdekében valók. (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget. Felkiáltások balfelöl: Egy szót sem szólt erről I) Elnök : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : De igenis akkor vitatom azt, hogy azoknak, a kik ezt a politikát csinálják, azon az oldalon van a helyük, a 67-es miniszterek mögött van a helyük, a kettő egymással összeférhetetlen, és én a magam részéről sokkal jobban szeretem azt a tiszta helyzetet, a melyben vagyok, mint azt a helyzetet, a melyben a függetlenségi jember 23-án

; szombaton. 339 többségből azok vannak, a kik ezt a politikát támogatják. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Nem döngetek tehát nyitott ajtót, mert az az ajtó nincsen nyitva ma sem, mert a bankkérdésben csináltak ugyan egy formulát, de azt senki a világon nem fogadta el ugy, mint kezdetét a bankkérdés megoldásának. Igenis, a miniszter ur fentartotta a szabad kezet, de egyúttal a t. kabinetnek eddig minden egyes tagja, a ki azt mondotta, hogy a bankkérdést megoldani nem akarja, a külön bankot most az országra veszedelmesnek tartja. (Zaj a baloldalon.) Hát nincs nyitva az ajtó, csak rá van ragasztva a czédula, hogy nyitva van az ajtó, de az ajtó valósággal be van zárva. Es én, t. miniszter ur, ezen mentő-ideával nem most jöttem, hanem hónapokkal ezelőtt, ezt az indítványt hónapokkal ezelőtt nyújtottam be, és ha most a ház tárgyalása alá venni kértem, ez nem a függetlenségi párt konferencziája miatt és ellen történt, hanem azért, mert a függetlenségi párt csak házi használatra csinálta meg eddig a formulát, de mivel a határozati javaslatát a ház elé nem hozta, tehát az én indítványom tárgyalását azzal házszabályok szerint egyesíteni sem lehet, hanem méltóztassék majd annak idején csatlakozni ahhoz, a mit én most már indítványoztam. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Igenis, a házszabályok szerint így áll a dolog. Egyébként pedig én biztosithatom a t. kereskedelmi miniszter urat, hogyha ezen kérdést csakugyan meg akarja oldani, én nem fakeziósuskodom, az érdemet is mindig átengedem, el is fogom ismerni . . . (Zaj a baloldalon.) Olay Lajos : Ezt már nem hiszem ! Lengyel Zoltán :... követni is fogom azon a téren akkor, de azt is engedje meg nekem a t. miniszter ur, ha addig, mig nem látom ama, az ellenkező tények mellett — ebben nem hiszek. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! Röviden azt akarom megjegyezni, hogy nem vagyok olyan szerénytelen, hogy Lengyel képviselő úrral versenyezni akarnék abban, hogy melyikünk fogja megmenteni a hazát. (Derültség. Élénk éljenzés és taps.) Elnök : T. ház ! A házszabályok 199. §-a értelmében az indítvány felvételére kitűzött napon az indítványozó kifejti indítványát, s a ház érdemleges tárgyalás nélkül szavazás utján elhatározza, ha vájjon az indítvány tárgyalás alá vétessék-e, vagy nem ? Minthogy az indítványozó kifejtette indítványát, kötelességem a háznak feltenni a kérdést, hogy kivánja-e, hogy az indítványozó által kifejtett indítvány tárgyalás alá vétessék : igen, vagy nem 1 (Felkiáltások : Igen! Nem!) Kérem tehát szíveskedjenek azok felállani. a kik azt kívánják, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur indítványa tárgyalás alá vétessék. (Megtörténik. Felkiáltások a középen : Éljen az uj koaliczió ! Elnök csenget.) Kérem, szíveskedjenek most már azok felállani, a kik azt nem óhajtják tárgyalás alá venni. 43*