Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-225

225. országos ülés 1907 november 23-án, szombaton. 337 zeténél fogva kényszerítse arra, hogy a kiegyezést bármiféle feltétel mellett kösse meg. Már most mi lenne akkor, hogyha 1917-ben nem a kiegyezés tárgyalásáról van szó, hanem a szétválásnak módozatairól, s akkor nekünk egy közös jegybankunk van, a mely torkunkra teszi a kést és tönkre teszi ezen országot, a melynek módjában van hitelmegvonással igenis az egész országot gazdasági válságba dönteni akkor, a mikor a gazdasági szétválás a nélkül is feltétlenül rázkódtatással jár. Szappanos István : Ma nem igy volt! Lengyel Zoltán : A tétel igenis ugy áll, hogy ha a külön magyar bankot a gazdasági szétvállást megelőzőleg legalább néhány évvel előbb meg nem csináljuk, akkor a gazdasági különvállást teljességgel lehetetlenné tettük. Azért, a ki a függetlenségi programmhoz ragaszkodik, a ki ennek a programmnak nemcsak az elvi hirdetését tartja kötelességének, hanem megvalósitásához is ragaszkodik és azt., követeli, annak okvetlenül követelnie kell &" külön magyar jegybank felállítását is és ha azt követek, utasítania kell a kormányt, hogy az erre vonatkozó intézkedéseket már most kezdje meg. Azt mondja az egyik közbeszóló igen t. képviselő ur, hogy a bank a mostani kiegyezési tárgyalás alatt nem csinált revolveTakcziót az országgal szemben. Lányi Mór : Az osztrák-magyar bank nem ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! ü- Lengyel Zoltán: Az osztrák-magyar bank, mint pénzügyi vállalat iránt a legteljesebb elismeréssel kell viseltetnünk, mert az a világ legszolidabb, legbecsületesebb és legnagyobb pénzintézeteinek egyike ; a világpiaczon nagy intézet, szolid intézet, feltétlenül hitelképes intézet, talán mondhatjuk a monarchia minden intézetei között a legkitűnőbbek közé tartozik, igen, mint pénzügyi alkotás, de nem mint magyar alkotás, mert az osztrák-magyar bank nem magyar alkotás, az osztrák-magyar bank a kamatlábat közösen állapítja ugyan meg, de a Magyarországnak adandó hitelt saját tetszése szerint állapítja meg, saját tetszése szerint vonja el és én nem hivatkozom ebben a tekintetben senki másra, mint Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszterre, a ki nagyon sokszor megmondotta, hogy Magyarország gazdasági fellendülését olyan bankkal, a mely külföldi és idegen részvényesek kezében van, megcsinálni teljes lehetetlenség. Egy hang a baloldalon: Ez igaz! Lengyel Zoltán : Nincsen pénzügyi szempont egyetlen egy sem, a mely a külön magyar bank ellen elvi akadályként felhozható volna. Van pénzügyi nehéz helyzet ma, ez ma forog fenn, nem volt egy év előtt, talán nem lesz egy év múlva sem. Ez a mai pénzügyi nehéz helyzet nem szolgálhat akadályául annak, hogy a jövőben mit csináljunk, sőt ellenkezőleg, mementóul szolgál arra nézve, hogy a jövő tekintetében mindent megtegyünk, hogy ha a nagy világpiaczon nehéz pénzügyi helyzet áll elő, legalább a magyar bank KÉPYH. KAPLÓ. 1906 1911, XIII. KÖTET. legyen a kezünkben, a mely teljesen a magyar érdekeket szolgálja és kizárólag magyar pénzügyi politikát csinál. Tehát a külön bank a gazdasági önállóság előkészítése. A külön bankra vonatkozó előkészületeket pedig, ha meg akarjuk csinálni a bankot, most kell megtenni; ezt parancsolj okosság, ezt parancsolja a taktika is. Én külön indokolást nem mondok e mellett; de akkor, a mikor ennek az oldalnak jó idő óta mindenki kishitűséget hirdet, mindenki lemondást prédikál, mindenki azt mondja, hogy óvatossággal járjunk el, vigyázzunk, mert most nehéz helyzetben vagyunk, akkor én odaállítom önök elé a bankkérdést, odaállítom, mint a legutolsó válaszutat arra nézve, jobbra menjünk, vagy balra, odaállitom mint olyan kérdést, a melyben nincsen semmiféle kényszerhelyzet, a melyben elvi álláspontunkat meg kell tartanunk, a mely téren nem szabad magunkat sem terrorizáltatni, sem az úgynevezett »okos beszéd« által eltérittetni. Odaállitom önök, a t. többség és a t. képviselőház elé, mint olyan kérdést, a melyben módjában van a többségnek a maga programmja mellett megállani és arra kérem, embereljük meg magunkat végre legalább ebben a kérdésben, vagy pedig tegyünk le az egészről, tegyünk le minden részletről, mert ha a bankkérdésben is feladjuk a magunk programmját, akkor már semmi sincsen, mert a többit mind feladtuk. Kérem indítványomnak tárgyalásra kitűzését. Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur nyitott ajtót tör be, (ügy van ! a baloldalon.) a mennyiben azokkal az érvelésekkel él és olyan indítvány tesz, a melyet azt hiszem, mindenkinek tudomás szerint — és ez a t. képviselő ur figyelmét sem kerülhette el — a függetlenségi párt igen alaposan megvitatott, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) s a melyre vonatkozólag egy határozatot fogadott el, a melyet közelebb az Ausztriával kötött megegyezési tárgyalások jóváhagyása alkalmával fog a t. háznak elfogadásra ajánlani. Ennek az indítványnak lényege az, hogy a bankkérdés, s illetőleg a felállítása iránt előkészületek megvitatása végett egy bizottság küldessék ki. Nekem lényegileg semmi észrevételem nem lehet a t. képviselő ur indítványa ellen, mert hiszen ugyanazt czélozza, talán ugyanazokkal az argumentumokkal is, a mit a függetlenségi párt régi programmjának megfelelően határozati javaslat alakjában immár legközelebb kifejezésre kíván juttatni. Én ezt csak azért konstatálom, hogy ne tűnjék fel a dolog, mintha honmentő ideáival a t. képviselő ur állana elő, hanem tűnjék fel az igazságnak megfelelően ugy, hogy a t. képviselő ur is csatlakozik a függetlenségi pártnak ezen határozati javaslatához. Ebből kifolyólag nincs is kifogásom az ellen, hogy ez az indítvány esetleg tárgyaltassék, de ez helyesen csak a határozati javaslattal összefüggésben történhetik, a mikor is ki fog tűnni, hogy ez indítvány ugyanaz, mint a beterjesztett 43