Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-225

336 225. országos ülés 1907 november 23-án, szombaton. mondja : »Ha a vám- és kereskedelmi viszonyoknak az 1899 : XXX. törvén3^czikkben foglalt szabályozása 1907. évi deczember 31-én hatályát veszti a nélkül, hogy a monarchia két államának törvényhozásai a közösséget a vámügyekben e határidőn tul legalább 1910. évi deczember 31-ig terjedő hatálylyal elhatározták volna, az osztrák-magyar banknak a jelen törvény 1. §-a szerint 1910. évi deczember 31-ig meghosszabbított szabadalma 1907 évi deczember 31-én önmagától megszűnik. — Ebben az esetben az osztrák-magyar bank módosított alapszabályainak a szabadalom lejártára vagy a banktársaság feloszlására vonatkozó határozatai változatlanul hatályba lépnek.« A törvény tehát intézkedik a bankra vonatkozólag, hogy mi történik az esetben, ha a bankszabadalom meghosszabbitva nem lesz, de természetesen nem intézkedik az országra nézve, nem intézkedik ez esetre, mert, mikor ezt a törvényt meghozták, azt hitték, hogy, ha ilyen eshetőség beáll, egy olyan kormány lesz itt, a mely törvényes intézkedés nélkül is tudni fogja, mit kell ebben az esetben csinálni. (Ugy van! balfelől.) Különben is ezeket törvényben előirni nem lehetséges és nem szükséges ; ez a politikának és a pénzügyi helyzetnek dolga. De a tény mégis az, hogy ez év végével ott állunk, hogy nem tudjuk ma, hogy lesz-e bankszabadalom, vagy nem, lesz-e január 1-én jegybankunk vagy nem. Mi lesz akkor az országgal, ha ez bekövetkezik ? Es ezt nem tudjuk, nem csak a magunktól függő okok miatt, hanem rajtunk kivül is levő okok miatt is, mert hiszen a kiegyezés létrejötte a két országgyűlés dolga, mert nemcsak a magyar országgyűléstől függ, hanem az osztrák Eeichsrathtól is és akármit fogunk e téren tenni, mi azért a másik oldalról biztosítva egyáltalán nem vagyunk. Az a kérdés, mit szándékozik tenni az igen tisztelt miniszterelnök ur, a kormány és a többség arra az esetre, ha 1907. végéig a kiegyezés nem jön létre ? Mit szándékozik továbbá tenni az esetre, vagyis mennyi időre, és milyen módon akarja szabályozni e kérdést, ha a bankszabadalmat egy bizonyos időre kényszerűségből fenn akarja tartani ? Mert kényszerűségből kénytelen a kormány fentartani, de az a kérdés, mennyi időre és milyen módon akarja fentartani és az a kérdés : Mi jön azután ? Mert, ha a t. kormány provizóriumot akar csinálni 1910-ig vagy 1917-ig, ha meg akarja csinálni egy bankszabadalom meghosszabbítását, a melyhez a többség hozzájárulása volna szükséges, erre is lehetőleg most kell nekünk előkészülnünk, de különösen abban az esetben, ha 1910. végén meg akarja a bankszabadalom hosszabbítását tagadni, erre nekünk már most kell előkészülnünk, mert a külön jegybank felállítása olyan kérdés, a mely máról holnapra el nem intézhető. T. képviselőház ! Az 1889 : XXXVII. t.-czikk arra az esetre, hogy ha 1907. deczember 31-én a bankszabadalom megszűnik, pótenyezségben intézkedik, a mely szerint (olvassa): »az elmaradt három év mindegyikére részvényenként 22 korona kártalanítást biztosit a bank részvényeseinek. Továbbá a bankszabadalom lejártára való intézkedések is változatlanul alkalmazandók, a melyek szerint a két kormány a bank összes ingó és ingatlan vagyonát és minden kötelezettségét, szóval a szabadalom tárgyát tevő egész bank üzletét a jelzáloghitel-üzlet elkülönítése mellett, a mely a banktársaságnak megmarad, mérleg szerint való álladékában és értékében átveheti.« Wekerle Sándor miniszterelnök: Milyen arányban ? Lengyel Zoltán: A bank részvényeseinek részvényenként 1520 koronát fizet, kifizeti a felosztásra még nem került osztalékot és felosztja a tartalékalapot. Ha a bankszabadalom lejárt és üzletét a két kormány át nem veszi, a bank felszámol, de bank- és jelzálogüzletét a jegybank jogai és kötelezettségei nélkül folytathatja.« Azt hiszem, itt egészen részletesen meg vannak az intézkedések arra az esetre, hogy mi történjék a bankra vonatkozólag, ha a bankszabadalom lejárt. Nincs meg azonban a bank vagyona aránylagos felosztásának kulcsa, a mely esetleg különös tárgyalások tárgyát képezhetné, ugy szintén nincs meg az érezfedezet felosztásának aránya sem, a mi igen lényeges, hogy az osztrák bennünket ne ezüsttel, hanem aranyban megfelelő részben fizessen ki. De ez a bankszabadalom megszűnésének kérdése, hogyha ez év végén jár le. Az önálló bank felállításának kérdése azonban azon esetre is fennáll és azon esetre is intézkedések tárgyát kell, hogy képezze, ha a bankszabadalom valami oknál fogva ez év végén nem jár le. 1910-ben a függetlenségi többség az önálló bankot minden körülmények közt meg akarja csinálni, meg akarja csinálni azért, mert a gazdasági és pénzügyi önállóságnak programmját képviseli, meg akarja csinálni azért, mert ugy tekinti, hogy az önálló banknak 1910-ben való felállítása a sarkkövét és első lépcsőjét képezi az 1917-ben bekövetkező gazdasági önállóságnak. Már most ha mi a külön bankot nem állítjuk fel a különválást megelőző időben, akkor nekünk a különválás teljességgel lehetetlen. Külön bank nélkül gazdasági önállóságot megcsinálni, a bekövetkező gazdasági válságot pedig elkerülni, teljesen lehetetlen. A t. miniszterelnök ur mint legelső pénzügyi szaktekintély — ha nem lenne miniszter, akkor is az lenne — bizonyára teljességgel osztja ezt a felfogást. Nem kérdezem, hogy osztja-e azt, hogy mi következik a szétválás esetén, de minden esetre osztja azt, hogy külön bank nélkül a gazdasági önállóságot megcsinálni teljességgel lehetetlen. Az ország most is látni volt kénytelen, hogy az 1917-ig tartó kiegyezésre vonatkozó tárgyalásokat megelőzőleg az osztrák-magyar bank a közösség érdekében valóságos pressziót vitt végbe ebben az országban, a nehéz pénzügyi helyzetet nemhogy könnyítette volna, a mi a jegybank kötelessége, hanem megnehezítette, valóságos revolver-akeziót csinált ezen ország eUen, hogy rossz gazdasági hely-