Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-222

222. országos ülés 1907 november 2Ö-án, szerdán. 321 De ezzel t. képviselőház, ezt az ügyet befejezettnek nem tekinthetem, mert az országot nem tehetem ki megint annak, hogy egyes kereskedők megrendelésétől tétessék függővé távoli vidékeken a sószükséglet kielégítése. Farkasházy Zsigmond : Ez a baj! Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem tagadhatom azt, hogy a sóhivatalok megszüntetése folytán azok a raktárak, a melyek nagy vidékeket láttak el sóval, ugy apadtak, a mint a só-hivatalokat megszüntették és hogy sajnálatomra, a kereskedelmi részvénytársasággal kötött szerződésben sóraktárakról olyan értelemben, hogy azok az ország különböző vidékein legyenek, gondoskodva nincs. De épen ennek a hiánynak pótlása fogja gondoskodásom tárgyát képezni. (Helyeslés.) Én egy megkötött szerződéssel állok szemben, azt javítani igyekszem. De a t. képviselő uraknak gyamisitólag közbevetett megjegyzéseit, bocsánatot kérek, határozottan vissza kell utasítanom. Én sem ezt, sem más társulatot nem protegálok, képviselő ur. (Élénk helyeslés.) Én tisztességesen látom el hivatásomat és a közszernpontokat érvényesítem mindenkivel szemben (Elénk helyeslés.) és a részvényesektől megtudhatja a képviselő ur, hogy épen az érdekelteknél az a panasz, hogy túlságos szigorral érvényesítem. (Helyeslés.) Azóta, hogy a szerződést meghosszabbítottuk, meghosszabbítottam egy ügynöki szerződést az államvasutak gépgyárával is. Tessék a dolognak a fenekére nézni, hogy azon szerződéssel szemben, a mely korábban volt és a melyet nem én készíttettem, nem. jobban biztosítja-e az uj szerződés a kincstárnak minden irányú érdekeit. (Elénk helyeslés és taps.) Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti még a szó. Farkasházy Zsigmond: T. képviselőház! A pénzügyminiszter urnak kérdésemre adott válaszát tudomásul veszem, minthogy abban benne foglaltatik az a szives ígéret, hogy a legrövidebb idő alatt a sóhiánynak véget fog vetni. Sajnálom, hogy ez az intézkedés, a mely időlegesen, most véletlenségből össze esik azzal az időponttal, a melyben interpellácziómat megtettem, nem korábban pl. öt héttel ezelőtt, történt meg, mert ez mindenesetre az országra nézve és a kormányt támogató többségre nézve előnyösebb lett volna. De t. ház mindettől eltekintve csak ismételhetem, hogy az mellékes, hogy hiba történt-e vagy nem, a fő az, hogy az a súlyos hiba, a mely eddig fennállott hat héten keresztül, most egyszer végre valahára megoldást nyer. A miniszterelnök urnak utolsó megjegyzésére csak annyit akarok felelni, hogy ón őt abszolúte nem gyanúsítottam azzal, hogy ő egy vállalatot, egy részvénytársaságot vagy egy üzletet pártfogol, KÉPVH, NAPLÓ. 1906—1911. XIII, KÖTET. csak konstatálom hogy meghosszabbítottak egy szerződést, a mely kifogás alá esett innen a többség padjairól, de ha ez ki lett javítva és ez a kormány az előbbi szerződést nem vállalja magáénak, akkor teljesen meg vagyok nyugodva. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: Tudomásul veszi-e a ház a pénzügyminiszter urnak Farkasházy Zsigmond képviselő ur interpellácziójára a kereskedelemügyi miniszter ur nevében is adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen.') Ha igen, akkor a határozatot ekként mondom ki. Ki következik? Vertán Endre jegyző: Pop Cs. István. Pop Cs. István : T. képviselőház ! Október hó 2-án foglalás történt Fejérszék községben, Szatmár megyében, Pap Zakarie fehérszéki lakosnál. A foglalást foganatosította Weiszner Károly pribékfalvi körjegyzőségi irnok és Krisztián Juon községi esküdt és lefoglalták Pap Zakarienak istállóban lévő szarvasmarháit. Ezután november 6-ikán egy adószedő bizottság jelent meg Fejérszék községben, hogy az adókat behajtsa. Ezen adószedő bizottságnak a tagjai voltak: Szava Vasilika községi bíró, Lázár Juon, Kriszte G avrilla esküdtek Weiszkirchner Károly és két csendőr Hosszúfaluból. Az adószedő bizottság eljárt házról házra és elment Pap Zakarie lakására is. Pap Zakarie nem volt otthon és a bizottság kérdésére a felesége azon választ adta, hogy férje elment a községbe a pénzt előkeríteni. Ezen felvilágositás után az adószedő bizottság eltávozott és útközben találkozott Pap Zakariével, az adóssal. Az irnok felszólította, hogy fizesse meg adóját. Erre az adós azt válaszolta, hogy minden igyekezete hiábavaló volt, nem sikerült pénzt kapnia, hanem legyen a bizottság várakozással, mert délután jön a jegyző, a ki egy kötvényt fog kiállítani és annak alapján fog kapni valami pénzt kölcsön. A jegyzői irnok nem nyugodott meg ebben a felvilágosításban, hanem felszólította a bizottságot a csendőrökkel együtt, hogy menjenek el Pap Zakarie lakására. El is mentek oda és ott Pap Zakarie a következő szavakat mondotta: »Nem sikerült pénzt kapnom, kérlek titeket, ne lépjetek a házamba, vezessétek el a szarvasmarhákat, a melyeket lefoglaltatok, de ne becstelenitsetek meg, ne vigyétek el szégyenszemre az ágyneműnket innen.« Erre Pap Zakarie, a ki nagyon fel volt izgulva, azaz hevülve, (Felkiáltások balfelől: Izgatva !) megfogta kucsmáját és a földhöz vágta. (Derültség.) Erre az egyik csendőr — a tanuk vallomása szerint ez a csendőr már előzőleg beszeszelt — minden felszólítás, minden indok nélkül nekiugrott és szivén keresztül agyonszúrta. Pap Zakarie erre azt mondta : kivégeztetek és holtan rogyott össze. (Zaj.) Nagyon szeretném, ha ilyen szomorú eseteket nem tennének itt az urak gúny tárgyává. Ritkán szólalok fel, de gyakorolni akarom azt a jogomat, hogy az ország bajait itt föltárjam. 41