Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-222

322 222. országos ülés 1907 november 20-án, szerdán. Nagy György : Ki tette gúny tárgyává ? (Zaj.) Pop Cs. István : Interpelláczióm megtételére a következők indítanak. Tény az, hogy az eljárás törvénytelen volt. A másik nehéz tény, a mely nagyon delikát kérdés is, az, hogy az ilyen visszaéléseket a csendőrség a saját hatáskörében vizsgálja meg. így történt ez ebben az esetben is és én épen azért szólalok fel itt a házban, mert nagy volt az izgatottság az egész községben, mikor azt látták, hogy a kiszálló bizottság kizárólag csak olyan momentumokat keres, a melyekből nem az illető vétkessége, hanem az állapitható meg, hogy a fegyver használata jogos volt-e % (Zaj. Felkiáltások ; A hatóságot támadta !) Ne mondják, hogy a hatóságokat támadom, mert a kik mérlegelik a dolgokat, nagyon jól tudják, hogy a bajtársak maguk között egészen másképen döntenek, mint egy harmadik, a ki független. (Zaj.) Nagy György: Ez a képviselőház elé nem tartozik ! Megvan ennek a maga fóruma ! Pop Cs. István: En abban a meggyőződésben vagyok, hogy az által, hogy ezeket az ügyeket idehozzuk, egy mementót állitunk azoknak, a kik három év alatt még nem változtak át olyan törvénytisztelőkké, mint a hogy azt önök hiszik és a kikről csak nemrég, óh! milyen dolgokat beszéltek önök! Ez az intézmény, t. ház, még nem alakult át olyan báránynyá, hogy birálni se lehessen cselekedeteit. Nekem legalább meg kell nyugtatnom a népet, hogy van, a ki ellenőrzi őket és a ki visszatartja őket az ismétlésektől. Meggyőződésem, hogy ez az intézmény sokkal inkább fog nyerni, hogyha méltatlan tagját, azt, a ki nem odavaló, kidobják és nem takargatják bűnét. (Zaj és félkiáltások a közéfen : Nem a képviselőház elé való !) Kiadatott egy rendelet, a melynek értelmében a rendkivüli pénzviszonyokra való tekintettel, lehetőleg kiméletesen kell eljárni. Nagyon kérem a t. belügyi és honvédelmi miniszter urakat, hogy vegyék fontolóra azt, hogy ezek a hatóságok, illetőleg azok végrehajtó közegei hogyan szokták végrehajtani ezeket a miniszteri rendeleteket ? Én tartozom a t. háznak azzal, hogy a lehetőség szerint beigazoljam az általam előadott tényeket. Én a helyszínén felvett jegyzőkönyv és azon személyek vallomásai alapján beszélek, a kik mint hivatalos közegek ebben a végrehajtásban részt vettek. Az említett rendelet ellenére oda megy az a közigazgatási közeg és csak azért, hogy szekálja azt az embert, nem hajtja el azt a barmot, a melyet lefoglalt, hanem bemegy és elviszi ruhaneműit annak az embernek, a kinek sok gyermeke van a házában. Ezek a visszaélések azok, a melyek sokszor a szegény embert az ellentállásba hajtják és nem engedik meg, hogy a közigazgatási közegek hivatásuknak rendes nton-módon eleget tegyenek. Megjegyzem, hogy a foglalás október végén, az árverés pedig november 6-án történt. A helyszínén felvett jegyzőkönyvet egy magyar ügyvédjelölt is aláirta, mert a magyarság is egészen fel van háborodva ezen eset miatt. Bejelentem az esetet a miniszter uraknak, hogy intézkedjenek, hogy vegyes bizottság vegye kezébe a dolgot, másutt is ugy szokott történni, bízzák meg a vizsgálattal a törvényszék központi vizsgáló bíráját, engedjék meg, hogy a fél magát is képviseltesse, hogy ilyen esetek megtorlatlanul ne maradhassanak. Nem az intézmény iránti animozitás vezet engem interpelláczióm megtételénél, hanem az, hogy tudtam, hogy az intézményben a kollegialitás nagyon sokszor arra vezet, hogy necsak az egyik, hanem mind a két szemét behunyják. Ilyen körülmények közt az igazságon nem esik sérelem, ha egy központi vizsgálóbíró vesz részt abban a vizsgálatban, hogyha annak a négy árvának és az özvegynek alkalom adatik, ha egyébre nem, legalább arra, hogy megtorolják ezt a hallatlan merényletet, a melyet elkövettek a családfentartó ellen. (Felkiáltások halfelől: Nem tartozik ide!) Ha ez nem tartozik ide, akkor nincs ügy, a mely interpelláczió tárgyává tehető. Interpelláczióm a következő (olvassa): »Interpelláczió a belügyi és honvédelmi miniszter urakhoz. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy 1907, év november 6-án Fehérszék (Szatmármegye) községben adóvégrehajtás alkalmával egy csendőr szeszes állapotban minden indok nélkül Pap Zakarie alui Kosztán földészt fehérszéki lakost szuronyával szíven agyonszúrta ? Nagy György : Épen ezt nem szabad, így meggyanúsítani egy hatósági közeget! Elnök (csenget) : Csendet kérek. Pop Cs. István (olvassa): 2. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy ezen merénylet folytán özvegy és négy árva gyermekből álló család vesztette el fentartóját ? 3. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy ezen hallatlan eset méltó felháborodást és óriási nyugtalanságot szült nemcsak Fehérszék községben, hanem az egész vidéken? 4. Hajlandók-e az igen t. miniszter urak szigorú vizsgálatot indítani, illetve intézkedni, hogy olyan vegyes bizottság ejtse meg a vizsgálatot, melyben az illetékes törvényszék központi vizsgálóbirája is részt vegyen és a melyben az árván maradt család is képviseltethesse magát? 5. Hajlandó-e intézkedni a t. belügyminiszter ur, hogy a családfentartótól megfosztott özvegy és árvák kellő és teljes kártalanításban részesüljenek? 6. Hajlandó-e a t. honvédelmi miniszter ur intézkedni, hogy a legszigorúbb büntetés alkalmazásával a bűntény megtoroltassék és elrettentő példa statuáltassék hasonló esetek ismétlése ellen ?« Arról, hogy ezek a dolgok így történtek, tanúskodik az egész adószedő bizottság, névszerint Száva Vaszilie községi biró, Krista Gavrila (Felkiáltások : Gábori) hát Gábor, és Lázár Jüan