Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-219
292 219. országos ülés 1907 november 16-án, szombaton. -ügyek tekintetében, Polit ur lapjában úgyszólván napról-napra bennünket, a szerb radikális pártot folytonosan támad és denuncziál. Lefelé azzal támadja, hogy hiszen mi paktálunk a magyar kormánynyal, mi eladtuk magunkat a magyar kormánynak és a magyaroknak, elárultuk a szerb egyház ügyét, felfelé magyar kormánykörökben, sőt magában a t. házban pedig ugy adja elő a dolgot, hogy mi, a szerb radikális párt magyarfalók vagyunk és politikai tekintetben megbizhatlanok. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Én ugy a magam, mint a radikális párt nevében ezen alaptalan, rosszhiszemű vádakat a leghatározottabban visszautasitom (Elénk helyeslés balfelől.) és hivatkozom a szerb radikális pártnak működésére, a mely azt igazolja, hogy a szerb radikális párt férfiasan azt cselekszi és azt beszéli a népnek a népgyűlésen, a mit itt a képviselőházban beszél és tesz. Mi nyiltan megmondtuk itt is, a népgyűléseken is, hogy a magyar pártokkal és különösen a függetlenségi párttal miben egyezünk, miben értünk egyet és miben nem. Határozottan és egyenesen, mindig és mindenütt; mi nem titkoltuk, hogy miben nem értünk egyet a függetlenségi párttal és a többi párttal, de kifejezetten, férfiasan megmondtuk a magyar pártoknak, hogy ezekben és ezekben egyetértünk. A szerb radikális párt mindig egyenesen, nyiltan hirdette elveit és úgyis működött; mindig egyenes volt és soha sem kétszinü. Polit Mihály (közbeszól). Musitzky Döme : A t. képviselő ur most is enúitette a nemzetiségi pártot; ugy látszik ezáltal is denuncziálni akart bennünket, és a nemzetiségi jiártot. Pedig hogy állunk e dolgokkal, minthogy már emiitette ezt ? A nemzetiségi párt nagyon jól tudja és ismeri a mi politikai programmunkat és álláspontunkat. Nyiltan megmondtuk a nemzetiségi pártban, hogy mi közjogi dolgokban a függetlenségi párt programmján állunk. (Élénk helyeslés és taps). A nemzetiségi párt hivatalosan megmondotta, hogy a közjogi dolgot egyáltalán nyilt kérdésnek tekinti. És most Polit ur idejön és azt mondja, mintha a nemzetiségi klubban nem volna szabad egyáltalán oly pártnak lennie, a mely a függetlenségi párt közjogi programmját belyesli. (Nagy mozgás.) Ez egyáltalán nem áll, (Nagy mozgás. Elnök csenget.) Mikor mi a nemzetiségi klubba beléptünk, nekünk szerb radikális képviselőknek a közjogi dolgokban egészen szabad kezet biztosítottak, és abban a perczben, a mikor a nemzetiségi párt ezt eltiltaná, tudnók a konzekvencziát is levonni. Polit Mihály: Tessék levonni! (Nagy zaj. Felkiáltások : Vizet!) Musitzky Döme: A szerb radikális párt a szerb egyház ügyeinek vezetésében mindig igyekezett szigorúan a törvényekhez ragaszkodni, és a múlt kongresszuson is, a mikor meghozták azokat a fontos szabályrendeleteket és határozatokat, szigorúan a törvényekhez ragaszkodott. Ezek után vagyok bátor a t. miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót intézni. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa:) »Szándékozik-e a t. miniszterelnök ur a múlt és a folyó évben Karlóczán megtartott görögkeleti szerb egyházi kongresszus határozatait legfelsőbb jóváhagyásra ajánlani és felterjeszteni ?« (Helyeslés.) Polit Mihály : T. ház ! (Nagy zaj. Felkiáltások : Mi czimen szól ?) Elnök : Az interpelláozió kiadatik a miniszterelnök urnak. Polit Mihály: A házszabályok 215. §-a a) és b) pontja alapján szót kérek. Elnök : Tessék. Polit Mihály : T. ház ! Eégi képviselő vagyok. (Nagy zaj. Felkiáltások : Elég baj ! Hallottuk már !) Elnök (ismételten csenget) : Kérem gróf Uchtritz és Emődy képviselő urakat, méltóztassanak helyet foglalni. Tessék helyüket elfoglalni. Polit Mihály: De még tudtommal oly eset nem fordult elő, hogy interpelláczióban egy másik képviselőt oly módon támadjanak meg, mint a hogy most a t. képviselő ur tette. (Felkiáltások : Jól tette ! Miért hazudott ?) Eitner Zsigmond : Magának szabad hazudni ? Elnök : Eitner Zsigmond képviselő urat rendreutasitom. Polit Mihály: Az a szokás, hogy az interpelláczióban a kormányt támadják, (Elénk derültség.) de hogy az interpelláczióban egy más képviselőt támadjanak meg, olyan nem történt még soha egyetlen egy európai parlamentben sem. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Polit Mihály: Azért személyes megtámadtatás czimén kérek szót. (Zaj.) Hogy egy képviselőt egy másik képviselő rosszhiszeműen támadjon, ez nem parlamentáris eljárás. Azt mondta a képviselő ur, hogy én interpellácziómban azt kivántam, hogy a magyar kormány, a miniszterelnök ur ezeket a kongresszus által felterjesztett javaslatokat ne terjeszsze fel a koronához. Hivatkozom interpellácziómra, hogy abban egy árva szó sincs erről, hanem csak arra nézve intéztem interpellácziót, hogy szándékozik-e vagy nem ? Nem mondtam azt, hogy nem kell ezt felterjeszteni. (Nagy zaj és derültség.) Tessék felolvasni interpelláczióm szövegét. Én nem mondhatok mást. (Zaj.) Egy hang (balfelől) : Ismerje be, hogy hazudott! (Zaj.) Polit Mihály: Én nem vagyok képes most a képviselő ur állításait megczáfolni, mert nincs jogom itt polemizálni, de valótlant mondott Musitzky képviselő ur, mikor azt áhította, hogy a radikálisok nem voltak magyarfalók. Tessék megkérdezni, hogy 1880-ban mi történt, hogy a mi pártunk mint extra pártot megtámadták ; az uj ' omladinának Bánátban zsandárokkal volt dolga, pedig az omladina nem volt más, mint a mostani
