Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-215

258 215. országos ülés 1907 Nem akarok visszaélni türelmükkel, holmi közjogi theoriákkal, defiiiicziókkal vagy proklamáeziókkal. Elég ilyet hallottunk a t. házban az utóbbi napokban. De hallgatva a közjogi fejtegetéseket, azt a benyomást nyertem róluk, hogy általuk nem fogunk eljutni a kölcsönös megértés útjára, hanem, hogy ezek csak mint segédeszközök , használhatók föl sok olyan dolog megvédelmezésére, a mely nem is védhető meg. Horvátországnak Magyarországhoz való viszonya az 1868 : XXX. magyar, illetőleg I. horvát t.-cz.-ben van rendezve. E viszony szabályozása egy államszerződés összes kellékeivel rendelkezik és egyúttal az az ut és mód is meg van állapitva benne, hogy ezen szerződés miként lenne megváltoztatható, illetőleg revideálható. Megengedem, hogy az idealizmus mindkét részen e szerződésen tnl is megy. Épen ezért csodálkozom, hogy magyar részről kifogást emelnek ezen ideálizmusok és nemzeti ideálok ellen, a mikor majd mindennap konstatálhatjuk, hogy a magyar részen észlelhető vágyak és idealizmusok mennyire messzebb mennek azon határnál, a melyet számukra a másik, az 1867-iki XII. törvényczikkben normirozott szerződés kijelöl. Hiszen ebben a t. házban nincsen egyetlen egy magyar képviselő sem, a ki a nép előtt ki merné mondani, hogy az 1867 : XII. törvényczikk képezi politikai hitvallásának non plus ultráját, politikai ideáljainak csúcspontját, a magyar nemzet aspiráczióinak határát. Álljon ki az, a ki ezt el merné mondani; jelentkezzék, ha mer. Es mégis ez az ország e törvényczikk alapján kormányoztatik és a mi a legérdekesebb, épen az a többség kormányozza, a mely elvei alapján törvénytelennek, semmisnek és az országra károsnak tekinti az emiitett törvényczikket. És ha igy áll a dolog, akkor magyar részen senkinek sincs joga szemrehányásokkal és gyanúsításokkal illetni a horvát nemzetet. Ugron Gábor: Nem a horvát nemzetet, hanem önöket! Supilo Ferencz: A miniszterelnök ur beszél. Senki sem gyanusithatja a horvát nemzetet azért, mert az 1868 : XXX. t.-czikket ő sem tekinti politikai ideáljának, a mint hogy a magyar nemzet sem teldnti politikai ideáljának az 1867 : XII. t.-czikket. Csak egy kis türelmet kérek uraim, — nem szándékozom a dolgot hosszura nyújtani — és önök meg fogják látni, hogy e fejtegetések a legszorosabb összeköttetésben vannak azzal az állásponttal, a melyet ma az autonóm vámtarifa czimében kifejezett elv és tendencziák ellen elfoglalni vagyunk kénytelenek. Akár ideál, akár szerencsétlenség az ilyen magyar-horvát kiegyezés a magyar és horvát nemzetre nézve, arról felesleges tárgyalni. E kiegyezés ma tekintet nélkül annak keletkezésére, az egyetlen létező törvény, mely alapjában rendezi Horvátország és Magyarország kölcsönös viszonyát épugy, a mint az osztrák-magyar kiegyezés is tekintet nélkül arra, hogy a Lajtán túli, vagy a Lajtán inneni nemzetek miként vélekednek róla, az egyetlen létező törvény, november 12-én, kedden. a mely alapjában szabályozza a monarkia két felének egymáshoz való közjogi viszonyát. És a mig igy áll a dolog, azalatt a politikusoknak és a nemzeti ideálok apostolainak szabad ugyan kijelentésekkel és iniciativakkal dobálózniuk és ez meg is bocsátható nekik, de ő Felsége kormányainak, a ki ezen alaptörvényeket szentesitette, lelkiismeretesen és szigorúan ragaszkodniuk kell ezekhez mindaddig, a mig érvényben vannak és a mig alkotmányos utón másokkal fel nem cseréltetnek. A közös kormány az igen t. miniszterelnök ur által szüntelenül azt hangoztatja, hogy ő Horvátországot illetőleg lelkiismeretesen, szilárdan és szigorúan az 1868 : XXX., illetve I. t.-czikk alapján áll. Az igen t. miniszterelnök ur folyton csak ezt hangoztatja attól a naptól kezdve, a midőn kormánya e konfliktusba keveredett a horvát királyság képviselőivel és ezt különösen azon válaszában emelte ki, a melylyel engem az indemnitási vita alkalmával megtisztelt, valamint társam, Mazuranics képviselő ur interpellácziójára adott válaszában. Az indemnitás tárgyalása alkalmával számos bizonyitékkal erősítettem meg azon állításomat, hogy ez a kormány nemcsak hogy nem ragaszkodott a tavalyi declaratiónkban megállapított statusquohoz, a mely declarátiót a t. házba való bevonulásuk alkalmával tettünk, hanem ellenkezőleg, különböző kiegyezésellenes ténykedéseivel ezt az amúgy is kedvezőtlen statusquot in pejus változtatta meg. Az igen t, miniszter elnök ur nem czáfolta meg áUitásaimat; bizonyítékaim, legnagyobb részére nem is tudott választ adni; a horvátországi vasutak nyelve miatt támadt összeütközésünket illetőleg a múlt év májusában tartott programmbeszédére hivatkozott, melyben a horvátországi vasutakat illetőleg horrát szempontból való javításokat igér. Csakhogy jjrogrammbeszédében nyoma sincs annak, hogy a közös kormány azon nagyon is efemer javítások árán a horvátországi vasutakon is törvénybe akarja iktatni a magyar nyelvet, a mely nyelvet az összes horvát országgyűlések . . . Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy most az autonóm vámtarifáról szóló javaslatról van szó. Általános közjogi fejtegetésekbe tehát ilyen keretben nem lehet bocsátkozni. Kérném ennélfogva, hogy kissé szorosabban szóljon a képviselő ur a tárgyhoz, mert nem az indemnitiről szóló, hanem egy más konkrét javaslat van napirenden. (Helyeslés.) Nem akarom szólásszabadságát korlátozni, de szíveskedjék az autonóm vámtarifáról beszélni és erre vonatkozó kifogásait elmondani és ne méltóztassék most a vasúti vonalak dolgáról beszélni. (Elénk helyeslés a baloldalon és jobbfefól.) Supilo Ferencz (horvátul beszél). Elnök: Az régi szokás, hogy röviden megindokolják a képviselő urak állásjKmtjukat, de az ilyen hosszas kitérések itt meg nem engedhetők. Kérem, tessék a tárgyhoz szólva egyszerűen indokolni álláspontját, mert beszédét üy mederben nem