Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-215

215. országos ülés 1907 november 12-én, kedden. 259 folytathatja tovább. (Helyeslés a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Kérem, tessék folytatni beszédét. Supilo Ferencz: Hiába hivatkozik tehát a miniszterelnök ur az alaptörvény szigorú végrehajtására, midőn ő maga és kormánya nemcsak hogy nem hajtják azt végre szigorúan, nemcsak hogy fentartják annak összes eddigi megsértéseit, hanem a mint ezt az indemnitási vita alkalmával bebizonyítottam, mindennap ujabb sérelmeket ejtenek rajta. Elnök : Ezt a fejtegetést nem tartom most megengedhetőnek. Másodszor vagyok tehát kénytelen figyelmeztetni a képviselő urat, hogy tartsa magát a tárgyhoz. Tessék megnézni a napirendet. E szerint most a vámtarifáról van szó. Supilo Ferencz: Ilyen auspiciumok mellett mi nem fogadhatjuk el az autonóm vámtarifa eszméjét daczára annak, hogy most még csak elvben van az kimondva, a mint hogy nem egyezhetünk bele azon szándékok egyikébe sem, a melyek maholnap a magyaroknak a horvát jogokkal szemben tanúsított ilyen konzekvens és agresszív maguktartása folytán izolált és védtelen helyzetbe juttatnának bennünket, a kik kénytelenek magukat kegyelemre megadni. Nem akarok most t. ház a közjogi sérelmek litárnájával foglalkozni. . . Elnök: Nem hogy nem akar, hanem nem szabad, ez lényeges különbség, én nem engedem meg. (Derültség.) Supilo Ferencz: A gazdasági politika Horvátországgal szemben már régóta ugy vezettetik, a hogy a többi közjogi viszonyaink. Elég a tarifális politikát említeni, a mely ugy el van hamar kodva, hogy a forgalom Horvátországgal lehetetlenné tétessék a Budapest felé gravitáló czentralizáczió kedvéért. Holnapig se végeznék, ha felsorolnám mindazokat a chikanaeiokat, a melyeket a gazdasági téren tűrni vagyunk kénytelenek és a melyek szintén sokban okai annak, hogy Horvátország autonóm tangentája oly alacsony. Ezt nem fogadhatjuk el, mert Horvátország képviselői az ilyen tervet visszautasítják mindaddig, a mig Horvátország és Magyarország viszonya nem rendeztetik ugy, hogy Horvátország nyugodtan nézhesse benne biztosított politikai individualitásának, szabadságának, gazdasági fejlődésének és haladásának feltételét, de csak akkor következhetik ez be, ha azokat a szerződéseket, a melyeket egymással kötni fogunk, szigorúan megtartjuk, nézeteltérések nem lesznek és a konfliktusok kiegyenlítésének más útját választjuk, mint az erőszakos egyoldalú végrehajtás útját, mert uraim, ilyen súlyos konfliktusok felett, mint a milyenek közöttünk vannak, nem lehet napirendre térni. Elnök: Kérem napirendre fogunk térni és a képviselő úrtól elvonom a szót. (Élénk helyeslés.) Szent-Királyi Zoltán jegyző: Rojc Müán! Lorkovics Iván (horvátul közbeszól). Elnök: Lorkovics képviselő urat rendre utasítom. (Helyeslés.) Lorkovics Iván (ismételten horvátul közbeszól). Elnök: Másodszor is rendre utasítom a képviselő urat (Élénk helyeslés), harmadszor pedig a mentelmi bizottsághoz utasítom. Rojc Milán (horvátul beszél). (Gr. Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter a terembe lép. Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Rojc Milán (folytatja horvátul beszédét). HÓdy Gyula: Mit csinált a magyar iskolákkal Horvátországban ? Erről beszéljen ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Rojc Milán (folytatja horvátul beszédét). Baloghy Ernő: Szomorú barátság, a melyet veletek kötöttünk ! Elnök : Csendet kérek ! Rojc Milán (horvátul folytatja beszédét), Baloghy Ernő: Magyarországi vármegyék voltak! Elnök; Csendet kérek ! Kérem a képviselő urat, ne zavarja a szónokot! Rojc Milán (horvátul folytatja beszédét). Szent-Királyi Zoltán jegyző: Surmin György ! Surmin György (horvátul beszél). Baloghy Ernő: Éljen! Azt mondta, hogy mi magyarok ! (Zaj. Elnök csenget.) Surmin György (folytatja beszédét horvátul, a melynek folyamán olvassa) : »A viszonosság feltétele alatt osztrák származású áruk Magyarországon is ugyanazon elbánásban részesitendők, mint a belföldiek. (Folytatja beszédét horvátul. Zaj. Elnök csenget.) A magyar lika-krbavavármegyei lakosságra nézve . . . (Nagy zaj a horvátok padjain) Elnök: Csendet kérek! Surmin György (Folytonos zaj a horvátok padjain. Olvassa) : »A magyar likakrbavavármegyei lakosságra nézve . . . (Mozgás a jobboldalon. Nagy zaj a horvátok padjain.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni! (Hosszantartó nagy zaj a horvátok padjain.) Kmety Károly: önök is magyar állampolgárok ! (Fölkiáltások a horvátok padjain : Horvátok vagyunk! Nagy zaj a jobb- és baloldalon. Elnök csenget.) Ugron Gábor: Maga is magyar állampolgár ; mindnyájan magyar állampolgárok, de rosszak ! (Nagy zaj a horvátok padjain és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem Baloghy képviselő urat, méltóztassék helyét elfoglalni. (Folytonos nagy zaj a jobboldalon.) Surmin György (folytatja horvát beszédét. Nagy zaj a jobboldalon.). Elnök: Csendet kérek. Szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Különben névszerint leszek kénytelen a képviselő urakat megszólítani. (Szűnni nem akaró nagy zaj a horvátok padjain.) Kérem gr. Semsey, Lorkovics (Nagy zaj.) és Baloghy képviselő urakat, tessék helyeiket elfoglalni és csendben maradni. (Fölkiáltások balfelöl: Halljuk az elnököt! Nagy zaj a horvátok padjain.) Kérem Lorkovics képviselő urat, szíveskedjék csendben