Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-215

215. országos ülés 1907 november 12-én, kedden. 257 Elnök : Kérdem, van-e valakinek észrevétele ? (Nincs!) Ha nincs észrevétel, akkor a törvényjavaslatot immár harmadszori olvasásban is elfogadottnak nyilvánitom s ehhez képest javaslom, hogy a törvényjavaslat tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából a méltóságos főrendekkel közöltessék. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik az autonóm vámtarifáról (írom. 17, 60é) a kereskedelemügyi miniszter ur törvényjavaslata. Szólásra következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Supilo Ferencz ! Supilo Ferencz: T. képviselőház ! A midőn szólásra emelkedem az előterjesztett törvényjavaslat ellen, beszédem végén bátor leszek indítványt benyújtani, hogy ez a törvényjavaslat, valamint a többi, a közös érdekekbe vágó törvényjavaslatok vétessenek le a napirendről, a mig nem rendeztetik Magyarország és Horvátország viszonya. Ugron Gábor: Rendben van az ! (Zaj.) Supilo Ferencz : A törvényjavaslat ellen szólva röviden meg fogom indokolni ezen indítványomat is. (Bálijuk! Bálijuk I) T. képviselőház! Egy igen fontos törvényjavaslat fekszik előttünk. Első sorban azért fontos, mert lényeges állami és gazdasági érdekekbe vág, és mert rendeznie kell ezen államközösség kivitelét és bevitelét. Csakhogy a törvényjavaslat ma azon elvek és gondolatok miatt fontos, a melyek benne kifejezésre jutnak, és a mely elveknek egy nagyobbszerü, teljesen uj gazdasági politikának előhírnökeinek kellene lenniök, a legszorosabb kapcsolatban egy uj közjogi politikával. Igaz, hogy ezen elvek körvonalai e törvényjavaslatban alig vehetők észre és ha csak a lényegét tekintenők, akkor ez a törvényjavaslat csak magyar fordítása lenne egy egységes egésznek, melynek szó szerint megegyező német forditása ezzel párhuzamosan terjesztetett elő az osztrák törvényhozásnak. És ha a dolog lényegében nem is szenvedett változtatást, — és ezzel nem azt akarom mondani, hogy némely tétel változatlanul maradt meg — a czimben mégis egy nóvum található. És épen ezen nóvum miatt ez a törvényjavaslat elhagyása a kizárólag közgazdasági kritika terének és egy lépés az emminensül politikai mezőre. Épen ezért én főleg ezzel a ténynyel fogok foglalkozni, másokra bizva a többi momentumok kiemelését, a melyek szintén e törvényjavaslatban találhatók. Az autonóm vámtarifa nem más, mint előhírnöke az önálló vámterületnek, illetve a vámelkülönitésnek. Ez a tény ebben az esetben igaz, hogy csak a czimben ötlik szembe, teljesen platónikus, nem egyéb szójátéknál és formulajátéknál, a melyeknek talán nincs is komoly szándékuk, hanem inkább csak arra valók, hogy megnyugtassák azoknak aggályait, a kik nagyon szivesen akasztják szegre elveiket, csakhogy nekünk ezen szempontból is meg keU beszélnünk a dolgot. KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIII. KÖTET. T. ház ! Nincs elegendő szavam ahhoz, hogy meggyőzhessem a t. házat, müy nehezemre esik nekem, hogy ezen még annyira platonikus kisérlet ellen is állást foglaljak, a minthogy akkor is kénytelen volnék ellenkező álláspontra helyezkedni, ha ma is, ilyen körülmények között, már arról volna szó, a mit a czim a jövőre nézve Ígérni látszik, azaz, ha az önálló vámterületről volna szó. Ez annál is inkább nehezemre esik ma, miután a horvátok között én voltam egyike azoknak, a ki legtöbbet exponálta magát a magyar királyságnak Ausztriától való teljes politikai és gazdasági emanczipálása érdekében, abban az erős meggyőződésben, hogy az ilyen politika a magyar királyságot egy teljesen uj politikai irányba fogja terelni, és hogy az üyen politika mellett a horvát királyság teljes garancziát fog nyerni szabad politikai és gazdasági fejlődését illetőleg. Tulaj donképen ez volt azoknak az embereknek az alapgondolata, a kik a íiumei rezoluczió által békejobbot nyújtottak a magyaroknak, és fátyolt vetettek a múltra. Rakovszky Béla: Szép béke volt! Supilo Ferencz: Csakhogy azon naptól a mai napig annyi minden történt köztünk, a mi arra kényszerit minket, hogy az e törvényjavaslat czimében sejtetett tendencziák ellen egyelőre ellentétes álláspontra helyezkedjünk. A jövő meg fogja mutatni, hogy vájjon kénytelenek leszünk-e véglegesen is erre az álláspontra helyezkedni. Ez, uraim, megjegyzem, természetes következménye annak, a mi köztünk az utóbbi időben történt, de különösen azon kijelentések következménye ez, a melyek Magyarországnak Horvátországhoz való viszonyát illetőleg tétettek. Természetes tehát, hogy mi még eleve sem fogadhatjuk el a közös vámterület gondolatát, a melynek preludiuma a törvényj avaslatban az autonóm vámtarifa czime alatt jelentkezik, ha nem kapunk abszolút garancziát arra nézve, hogy e viszonyban a horvát királyság jogai és érdekei nemcsak hogy meg lesznek védve, hanem meg is fognak erősödni. A dolgok mai állása mellett e kérdésre mi csak tagadólag válaszolhatunk. Én tehát nem vagyok ellensége az autonóm vámtarifának első sorban azért, mert nem értek egyet a minden árura külön kivetendő vámmal, daczára annak, hogy ebben a tekintetben is sokat lehetne kifogásolni e tarifában, a mely csak a nagy termelő védelmét tartja szem előtt. így például nem tartom helyesnek a gabona^ termékekre kiszabott tulmagas vámot, a mely kedvezőtlenné válhatna Horvátország nyugati és déli részének lakosságára nézve, a mely a nagyvilágban keresve keresetet, a kenyérhez való lisztjét készpénzen veszi, mert otthon nem terem neki elegendő. Van ugyan valami csekély kedvezmény a kukoricza, illetőleg a szegény Lika számára, de ez a szükséghez és a kárhoz képest, a melyet a tulmagas vám folytán szenved, olyan jelentéktelen, hogy iróniaként hangzik. 33