Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-214

254 2íí. országos ülés 1907 november 11-én, hétfőn. kormányt támogatniuk kötelességük, mert különben összedűl a ház és vége Magyarországnak. De akkor méltóztassanak elismerni ezzel szemben az ellenzék jogosultságát és ne méltóztassanak azt mondani, hogy olyan hazafiak, hogy hunczut mindenki, a ki önökkel szemben ellenzék. (Zaj. Felkiáltások: Senki sem mondotta ezt!) Én elismerem a kormánypárti álláspontot, de ismerjék el önök 'is az ellenzéki álláspontot és ismerjék el, hogy a függetlenségi programmnak épen ezen az ellenzéki alapon van jogosultsága. Ne keverjék össze a két dolgot. Én szivesen vállalom a magam ellenzéki szerepét; vállalják önök a maguk kormánytámogató szerepét. Én erre vállalkozom, önök arra. Ha ezen az utón, a függetlenségi politika utján találkozni fogunk, én mindig szivesen találkozom. Sohasem tartottam haragot és mindig szívesen megbékültem, de nem fogok arra az útra menni se időlegesen, se másképen. Az pedig, hogy ezen az utón találkozzunk, nem én tőlem függ, hanem az igen t. függetlenségi párttól és igen örülnék, ha ez bekövetkeznék. Hódy Gyula : Elmegyünk Canossába hozzád! Szterényi József államtitkár: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, ha az előrehaladott idő daczára is néhány pillanatra igénybe veszem türelmüket. Rövid leszek és csak azokra terjeszkedem ki Lengyel Zoltán képviselő ur szavai közül, a melyek elkerülhetlen kötelességemmé teszik, hogy ma felszólaljak és az ő állításait a leghatározottabban visszautasítsam. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur beszéde egész fonalán egyrészt Kossuth Ferenczet támadja, másrészt köztem és Kossuth Ferencz közt ellentétet akar támasztani. A milyen igaztalan és alaptalan volt a támadás, a melyben Kossuth Ferenczet részesítette; a milyen tendencziózus volt a szándéka az ellentét keresésében : olyan igazságtalan is volt beszéde egész fonalán. Mert Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszterre olyan beszédeket akart ráolvasni, hogy azokból ellentétet kovácsoljon, a mely beszédeket Kossuth Ferencz a közös vámterületre, a közös vámtarifára vonatkozólag mondott, holott épen Kossuth Ferencz terjesztette elő az önálló magyar vámtarifát, a mire tehát azok a szavak, a melyekkel ostromolta a közös vámterületet, természetszerűleg nem illenek, sőt ő épen azzal a ténynyel, hogy előterjesztette az önálló magyar vámtarifát, czáfolt rá a leghatározottabban Lengyel Zoltán t. képviselő úrra. (Helyeslés a baloldalon.) Vissza kell tehát utasítanom a t. képviselő urnak Kossuth Ferenczet illető támadásait. Az egész nemzet előtt tisztán áll Kossuth Ferencz és az egész nemzet bizonyíthatja azt, hogy Kossuth Ferencz sem következetlen, sem elveihez hűtlen nem lett; azok mellett áll ma is. (Élénk helyeslés a bal- és jobboldalon. Egy horvát képviselő közbeszól.) Nem értem a közbeszólást, Ha közbeszól valaki, legalább tudjon annyi illemet a szónok iránt, hogy olyan nyelven szóljon közbe, a melyet az megért. (Élénk helyeslés a bal- és jobboldalon.) T. ház! A képviselő ur súlyos tárgyi hibákba is esik, a midőn előveszi az osztrák vámtarifát és az általam az eredeti szövegre, a magyar törvényjavaslatra vonatkozólag mondottakat az osztrák tarifára alkalmazza. És eltéveszti a t. képviselő ur, hogy a magyar tarifának ebben a vonatkozásban sem párja egyáltalán az osztrák tarifa, mert az osztrák tarifát akkor iktatták odaát törvénybe, a midőn az önálló vámterület jogi állapota létezett, de az a terület, a melyre az osztrák vámtarifa 1. §-a vonatkozik, már akkor sem létezett. Lengyel Zoltán: Most változtassák meg! Szterényi József államtitkár: A magyar vámtarifa pedig,a mint gróf Batthyány Tivadar t. barátom felolvasta, kizárólag a magyar szent korona országainak területére vonatkozik, tehát egészen más, mint amaz. De a t. képviselő ur egy igen súlyos és azt hiszem, szándékos tévedésbe esett akkor, a midőn azt állította, hogy ama harmadik valami, a miről ő beszélt — mert hiszen beszéde egész fonalán nem annyira a mai mint inkább a holnapi és holnaputáni tárgyról beszélt — hogy az a szerződéses tarifa, a mely az Ausztriával kötött szerződés alapjául szolgál, — és ebben'súlyos szemfényvesztést lát a képviselő ur — hatályon kivül helyezi a ma megállapítandó tarifát. Bocsánatot kérek, t. képviselő ur, nemcsak erre, hanem egy későbbi mondására is alkalmazom egy volt kiváló kereskedelemügyi államtitkárnak egy esetét, a mely nagyon talál a képviselő úr mai felszólalására. Történt ugyanis, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban szaktanácskozás volt az osztályok bevonásával és az egyik osztályfőnök úgy szólt a tárgyhoz, hogy szavaiból következtetni lehetett, hogy nem ismeri a tárgyat. Az elnöklő államtitkár erre elhalasztotta az értekezletet, azzal a mondással, hogy az első feltétel, ha valamihez hozzászólunk, hogy elolvastuk légyen, a mihez hozzászólunk. A t. képviselő ur kimutatja azt, hogy nem érti a tárgyat, a melyről beszél, mert akkor a terminusok összeesését illetőleg nem esnék abba a súlyos hibába, a melybe esett. Mert ráolvashatom a holnap tárgyalandó zárjegyzőkönyvnek azt a passzusát, a mely szerint, hogyha felmondja valamely külállam azt a szerződést, a mely 1915, illetve 1917-ig köttetett, akkor Ausztria sem hosszabbithatja meg. Lengyel Zoltán: Akkor vámháboruba kell hogy menjünk! Szterényi József államtitkár: A t. képviselő urnak ne fájjon a feje a vámháboruért; a kik ismerik a tárgyat, más felfogással bírnak a kérdésről. A t. képviselő ur még két dolgot állit, a melyeket ugyancsak a leghatá-