Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-214

224. országos ülés 1907 november 11-én, hétfőn. 253 T. képviselőház! Az igen tisztelt képviselő ur igen sok igazságot mondott abban a tekintetben, hogy miért nem beszélek az önálló vámterület felállításának nehézségeiről, előzményeiről és ezutáni nehézségeiről. Az előzményekről nem beszélek, ezek tekintetében köztünk különbség nincs; együtt működtünk mi, a mióta az önálló vámterületet követeltük; csak azóta nem működünk együtt, a mióta a t. többség a jogi formulával megelégszik és az önálló vámterületért nem harczol. (Mozgás. Felkiáltások: Ki mondta?) Lehetséges, hogy a t. többség meg fogja csinálni az önálló vámterületet; akkor egyet fogunk érteni ismét; de engedjék meg, hogy önök ellen harczolhassak addig az ideig, a mig azt mondják, hogy meg nem csinálhatják. (Mozgás.) De egyet méltóztassanak nekem megengedni és ez az: azok az érvek, a melyeket fel méltóztatott hozni, nem én velem szemben felhozott érvek, azok az önálló vámterület megvalósithatása, keresztülvitele dolgában felhozott érvek. Ha pedig mindezen érvek konzekvencziáit meg lehet csinálni, akkor nekem van igazam. (Felkiáltások: Nem lehet!) Ha pedig nem lehet megcsinálni, akkor a függetlenségi pártnak nincs igaza, mert akkor le kell mondania jjrogrammjárói. Vagy meg lehet csinálni, s akkor igazam van nekem, vagy nem lehet megcsinálni most és (Felkiáltások : A jövőben!) bocsánatot kérek, ezen nehézségek miatt a jövőben sem. (Olló!) T. képviselőház! Norvégia dolgát olyan vonatkozásban emiitettem fel csupán, hogy vagy ugy kell tennünk, mint Norvégia, hogy egyszerre elszakadjunk, vagy másképen nem is tudjuk — ezen az utón, a mint a kormány akarja — az önálló vámterületet megcsinálni. Nem mondottam, hogy kövessük Norvégia példáját; hiszen olyan keveset kívánunk a függetlenségi párttól mi magunk is, a kik ellenzék vagyunk és még ezt sem tudjuk keresztülvinni; hát hogyan méltóztatik gondolni, hogy én oly politikai feladatok elé kívánnám állítani akár a többséget, akár magunkat, a melyek még ezeket is felülmúlják ? Én a külföldi szerződéseket olyan vonatkozásban hoztam fel, hogy a külföldi szerződések lejáratára nézve nem áll az, hogy egy időbe esik a kiegyezés lejáratával. Csak azon esetben eshetik össze a két határidő, ha ugy a külföldi államok, mint Ausztria és magunk is akarjuk. Ha tehát nem esnek össze, akkor elesik az az érv, hogy az önálló vámterület megcsinálható akkor azért, mert összeesnek a terminusok. Az én felfogásom szerint az a tény, hogy a külföldi szerződések 1915-ben járnak le, az Ausztriával való szerződés pedig 1917-ben, ránk nézve rossz, mert ránk nézve akkor volna kedvezőbb a helyzet, ha az osztrák járna le előbb és azután a többiek. Azonkívül azt mondottam, hogy most volt a legkedvezőbb alkalom arra nézve, hogy az önálló vámterületet megvalósítsuk; mondottam, hogy azok a nehézségek, a melyek Németországgal, a külfölddel és Ausztriával szemben most fenforogtak, fenn fognak forogni a jövőben is. Még egy megjegyzést kívánok tenni; a lapokról, a szocziálistákról és a darabontokról. Konstatálni kívánom mindenekelőtt, hogy a mit csináltam és csinálok, a mióta újságíró vagyok, az mindig harcz volt a függetlenségi párt programmjáért. Egyetlen egy gondolatot, egyetlen egy tényt sem méltóztatnak találni működésemben, a melynek ne ez volna az iránya. Tovább megyek, nemcsak irtam ilyen értelemben, hanem éreztem is mindig azt, a mit leírtam. Mit méltóztatnak tehát tőlem követelni ? Azt, hogy most, mikor függetlenségi többség van, ne valljam ezeket az elveket? Most hagyjam abba ezt azért, mert bizonyos lapok, a melyek akkor darabontok voltak és bizonyos szocziálisták, a kik a kormánynyal szemben állanak, szintén ezen a véleményen vannak ? Laehne Hugó előadó: Legyen igazságos! Lengyel Zoltán: Az én álláspontomon nem változtat az, hogy a szocziálisták mit mondanak, vagy hogy egyik-másik újság mit ir. Az érvelésben megkívánhatják tőlem, hogy tárgyilagos legyek, de hát az is vagyok. Kossuth Éerenczet én nem czáfoltam, csak régi beszédeit állítottam szembe az államtitkár urnak jelenlegi beszédével. Ehhez jogom van. Én tárgyilagos vagyok és voltam mindig a parlamenti harczban. A személyi harczban természetesen visszaverem azt, a ki nekem támad, ott nem kívánhatja senki, hogy tárgyilagos legyek és magamat megveressem. Politikai kérdésekben azonban nem mutathatnak fel egyetlen egy esetet sem, a hol a tárgyilagosságtól eltértem volna, ha csak nem olyan általános közhangulat erejénél fogva, a mely mindnyájunkat arra késztetett, hogy egyformán verekedjünk. Ezért kérek magammal szemben is tárgyilagosságot; ezért kérem, higyjék el, hogy nekem azokhoz a mpokhoz, azokhoz az agitácziókhoz nincsen közöm, azok engem nem befolyásolnak. Ha volt joga a függetlenségi pártnak 40 esztendeig ezt a politikát csinálni; ha volt joga 40 esztendeig ezért a programmért harczolni; ha volt joga a kiegyezési tárgyalásoknál mint ellenzéknek ezért az álláspontért helyt állani; ha az akkori kormánynak azon állításaival szemben, hogy neki nehézségeket támasztanak, volt joga a pártnak azt mondani, hogy ellenkezőleg, hátvédül szolgál az osztrákkal szemben, ha ennek az érvelésnek általában volt joga: akkor az én érvelésemnek annál is inkább van helye, mert ez a kiegyezés rosszabb az eddigieknél és mert ehhez a felemelt kvóta is hozzá van kapcsolva. T. ház! Én elismerem és méltánylom azoknak az álláspontját, a kik azt tartják, hogy a