Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-214
252 214. országos ülés 1907 november 11-én, hétfőn. nem japán országgyűlési képviselő. (Zaj.) A midőn a magyar törvényhozás törvényt alkot, a melynek első részében azt mondja, hogy jelen törvény hatálya a magyar korona országainak egész területére kiterjed; ezt megelőzőleg jiedig az előző törvények azt mondták: »Törvényczikk az osztrák-magyar vámterület általános vámtarifájáról* •— hogy ide minek kell még »önálló«-t, minek kell még » magyar «-t beletenni, engedelmet kérek, ezt én gyarló, ma kormánypárti eszemmel nem vagyok képes felfogni. (Helyeslés.) T. ház! Igen t. képviselőtársam támadott minket, támadta a kormányt, többek között azért is, mert kumulálni akarjuk 1917-ig a külföldi szerződések lejáratát. Ezt Lengyel Zoltán t. képviselőtársam kifogásolta. Hát ezzel szemben csak két megjegyzést legyen szabad meekoczká.ztatnom. Az eavik az. hogy a mennyi ellenzéki pártja ennek a parlamentnek évek során át volt, az mindig azt mondta, hogy a külkereskedelmi szerződések lejárata egyidőben, a kiegyezéssel együtt állapíttassák meg. Ezt a ház naplói évek hosszú sorára beigazolhatják. Hát engedelmet kérek, a midőn a függetlenségi párt, a néppárt és a többi kormányra és többségre jöttek, megvalósítják azt, a mit évek során át követeltek, ezért nekik szemrehányást tenni legkevésbbé szabad annak az igen t. képviselő urnak, a ki ezen párt soraiban az ellenzék idejében éveken át élénk, tevékenyreszt vett. A mi pedig a dolognak tárgyi megoldását illeti, engedelmet kérek, akármikor leszünk abban a helyzetben, hogy Magyarország gazdasági önállóságát, de faktó az egész vonalon megvalósítsuk, hogy önálló vámterületet létesítsünk, felállítsuk a vámsorompókat, és szerződéseket önállóan kössünk a külfölddel, ez mindig, mindenesetre, nagy átalakulással, tehát nagy közgazdasági nehézségek leküzdésével fog járni. (ügy van! TJgy van! a baloldalon.) De kérdem: ha mi ma meg vagyunk kötve pl. Németországgal egy vámközösségi vagy szabad forgalmi szerződés alapján, hogy ugyanakkor, ugyanazon időre egy más állammal hogyan fogunk külön szerződhetni, — ez már mégis csak egy nehezebb probléma, mint ha valamennyi szerződés egyszerre jár le, és egyidőben, egy alapon szerződbetünk a külfölddel. (ügy van! Ugy van! bal felől.) Különben, t. ház, a példa itt van; Németország példája, a mely azzal ment bele a szerződésekbe, hogy ő pedig csakis ugy bocsátkozik tárgyalásokba, ha egyszerre tárgyal és egyszerre köti meg a szerződéseket az összes, reá nézve fontossággal bíró államokkal. Én azt hiszem, hogy eljön az ideje, hogy ugyanezt tehetjük meg bátran mi is. Egy dologban igaza lehet az igen t. képviselő urnak, hogy ha aggódik az iránt, hogy 1917 előtt tényleg lesz-e egy olyan kormány, a mely a gazdasági önállóságot akarja ós komolyan akarja. Természetesen próféták nem lehetünk. De én azt látom, hogy legközelebb megalkotjuk az általános szavazati jognak a parlamentjét. Abba a parlamentbe előreláthatólag olyan elemek fognak bejutni, a melyeknek nagy többsége ' feltétlenül a gazdasági önállóságra törekszik. Thaly Kálmán: Nem lesznek többé magyarok ! Gr. Batthyány Tivadar: Van ma egy kormányunk, a mely határozottan, czéltudatosan, egészen programmszerűleg fokról fokra megy előre abban az irányban, hogy gazdasági önállóságunk tényleges berendezésére előkészüljünk. (Ugy van ! a baloldalon.) Ebben van a különbség, t. kéiwiselő ur, a mai és az előző kormányok között. Az előző kormányok mindig azt mondták, hogy nem lehet megvalósítani a gazdasági önállóságot most a 12-ik órában, mert mi nem készültünk reá; a mai kormány pedig igenis megteszi az előkészületeket. (Helyeslés.) Legyünk méltányosak, legyünk igazságosak. így van ez, így van még akkor is, ha az igen tisztelt kormány nem csap reklámot minden egyes, ez iránt való cselekedetéből. Ezeket tartottam kötelességemnek elmondani. Egyébként, ismétlem, az országgyűlési függetlenségi és negyvemryolczas párt megbízásából van szerencsém kijelenteni, hogy ezen törvényjavaslatot t. elvbarátaim és én, mint gazdasági önállóságunk irányában egy nagy lépést üdvözöljük és elfogadjuk. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Lengyel Zoltán : T. képviselőház! Az előttem felszólalt t. képviselő ur beszédére csak annyit akarok válaszolni, amennyit a vitatkozás kedveért még ma arra válaszolni szükségesnek tartok. Nem akarok kitérni a dalmát dolgokra; a kiegyezés tárgyalásánál fogjuk majd ezeket a kérdéseket érdemlegesen elintézni; álláspontomat azonban ennekutána is fentartom. A részvények eladásáról és a kassa-oderbergi vasútról csakis az igen tisztelt képviselő úrtól értesültem és pedig akkori beszédem után; ha előbb értesültem volna, vagy beszéltem volna ma róla, mindenesetre felhoztam volna. És én nem azt czáfoltam meg és nem azt hoztam fel az annabergi vasuü csatlakozás kérdésében, hogy hogyan és mint áll, csak mint vívmányt szállítottam le a megfelelő értékére, felhozva a konkrét tehertételeit, ugy, amint állanak; a tescheni igazgatóságot, a dziedei vonalat s hogy a hruschaui pályaudvar nem áll fenn; ezeket mondtam és ezeket fentartom; az indokaival nem foglalkoztam.
