Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-214

Hlk. országos ülés 1907 november 11-én, hétfőn. 245 ország. De ha egyik sem mondja, akkor mondhatja Ausztria, mert a felmondási jog, a melyre a t. miniszter ur mint erős fegyverre hivatkozott, Ausztriának is joga és Ausztria éppen ugy élhet vele akkor, mint most a külön vámterület tényleges felállításának meghiúsítása végett. Eltekintve azonban ettől, feltéve, hogy a két ország egymással rendbe jön a szerződés lejáratának egységes idejére nézve, vannak olyan államok, a melyek nincsenek benne ezen szerződésviszonyban, a melyeknek ehhez semmi közük, a melyek hatalmasabbak, mint mi és a melyek még sohasem kötöttek egykét esztendőre szerződést. Ezek azt mondhatják, hogy vagy szerződünk tiz évre vagy pedig vámháborut kezdenek. Konstatálom tehát, hogy a terminusok összeesése csak akkor lehetséges, ha az egész világ ezt ugy akarja, ha a külföldi államok akarják, ha az osztrák kormány akarja és ha a magyar kormány is akarja. Ezért állitom, hogy a szerződések összeesése nem következik, nem következhetik be. mert Ausztria nem lehet velünk egy akaraton, mivel mi a külön vámterületet akarjuk állítólag megcsinálni, Ausztria pedig a közös vámterületet akarja fentartani. De gyerünk egygyel tovább. Lássuk csak közelebbről a szerződések összeesésének kérdését. A Deák-pártnak és a szabadelvűpártnak is egész 1899-ig mindig az volt a felfogása, hogy nem szabad a dolgokat kumulálni; nem szabad a bajokat halmozni, mert hogyha halmozzuk azokat, sokkal rosszabbul járunk, mint hogyha egymásután oldanók meg a kérdéseket. Ebből a szempontból kiindulva sorban szerződtek a külföldi államokkal, a mint azt az idő kivánta és Ausztriával is szerződtek. 1899-ben annak indokolásául, hogy a külön vámterület azon idő szerint nem állitható fel, azt mondták, hogy a külföldi szerződések különböző lejáratúak és előbb a lejáratok időpontját kell egy terminusra tenni, mert addig a külön vámterületet nem lehet megcsinálni. Tehát az önálló vámterület felállithatása jogi és tényleges lehetőségének feltétele gyanánt tüntették föl a külföldi szerződések lejáratát. De, 1905-ben, 1906-ban és 1907-ben is lejártak már ezen szerződések ; egy időben jártak le és a valóságos tényállás az, hogy a külön vámterületet még sem csináltuk meg ; nem csináltuk meg azért sem, mert kormányaink nem akarták és azért sem, mert azt mondták, hogy a külföldi szerződések újból akadályul szolgáltak. Nemakarásnak nyögés a vége. (Derültség haljelől.) így mondja a példaszó és ez igy igaz is. Nekünk nem volt kormányunk, a jelenlegit is beszámítva (Mozgás a haloldalon.), a mely egyáltalában csak gondolatban is meg akarta volna csinálni az önálló vámterületet. (Mozgás \és ellenmondások balfelóí.) Nem volt kormányunk, a mely erre nézve kísérletet tett volna ; csak olyan 'kormányunk volt, a mely programmjába vette, mint a jelenlegi és programmjába vévén az önálló vámterület felállítását, el is ment az úgynevezett nemzeti vívmányokig, hogy a szövegben másképen legyen kifejezve a közös vámterület, mint volt eddig, de tényleg a valóságban fennálljon. Azonban ha lenne is olyan kormányunk, a mely fel akarná állítani a külön vámterületet de fakto 1917-re és ha a szerződések le is járnának ugyanazon egy időben, mondja meg nekem az igen t. államtitkár ur. hogy hogyan állithatjuk fel az önálló vámterületet, ha az egész világgal egyazon időben kell tárgyalnunk és szerződnünk is? Hogy állítjuk fel, ha a nehézségeket összetorlódni engedjük. (Mozgás és ellenmondások a baloldalon,) Bocsánatot kérek, a változást egy vagy más irányban az ország kibírja, de a változást egyszerre minden irányban, a változást olyan országokkal szemben, a melyek közül békés hajlamokkal a mi intencziónknak megfelelő értelemben egyetlen egy sem viselkedik irántunk, az ilyen változást Magyarország jelenlegi közgazdasági helyzetében ki nem birja. Ezt 1917-re megcsinálni nem lehet, mert nem lehetséges az, hogy Németországgal, Olaszországgal, Svájczczal, Belgiummal, az egész külfölddel és Ausztriával egyazon időben jöjjünk össze és egyazon időben kössük meg a szerződéseket, a melyek ugy a mi érdekeinknek, mint az ő érdekeiknek megfeleljenek, a midőn azok közül legalább kettő és pedig a reánk nézve legfontosabb porosz vagy nagynémet és az osztrák, tehát a két német császárság velünk ellentétes irányú és Magyarország teljes közgazdasági kizsákmányolására törekszik. Felfogásom tehát az és van bátorságom annak kifejezést adni, hogy halmozás esetén csakis akkor lehetne megcsinálni a külön vámterületet. ha ugy járunk el, mint Norvégia ; ha mi t. i. a teljes állami önállóságot is megcsináljuk, ha azonban Ausztriával kapcsolatban vagyunk, ha Ausztriával közös uralkodó alatt állunk, akkor a szerződések egyidejű lejárta csak megnehezíti, nem pedig megkönnyíti a helyzetet. Kifejezést akarok adni e véleményemnek, mert látom azt, hogy ez vezeti félre az egész közvéleményt és ez az eszköz melylyel a közös vámterületet keresztül akarják vinni, a jövendő reménységével, a melyből semmi sem igaz. Igenis az a felfogásom, hogy az önálló vámterületet sohasem lehetett volna könnyebben megcsinálni, mint most, 1906ban és 1907-ben és a külszerződések ideje alatt. (Mozgás és ellenmondások a középen.) Nem fogadom el tehát azon érvelést, hogy a külföldi szerződések akadályául szolgálnak az önálló vámterület felállításának. Ezt közgazdaságilag nem fogadja el senki sem, ezt semmiféle érvvel nem lehet támogatni. Nem áll az, hogy a külföldi államok beleszólhatnak a mi belső dolgainkba. Nem áll az, hogy releváns lenne az osztrákokkal való viszony a külföldi szerződések szempontjából. A viszony az, mint ha valaki egy ingatlanra, a mely egynek a tulajdona, egy jelzálogkölcsönt vesz fel és időközben az az ingatlan két tulajdonos tulajdonává lesz. A kölcsönadóra nézve teljesen irreleváns ez, mert neki le van kötve az ingatlan és ez fedezetül szolgál, a birtok, az ingatlan