Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-214

246 2Í4. országos ülés 1907 november 11-én, hétfőn. tulajdonjoga tekintetében történő változás neki teljesen közömbös. Mi Ausztriával összejöhetünk, szétválhatunk szerződéses alapon, vagy közös vámterületet tarthatunk fenn, abba a külföldnek épugy nincsen beleszólása, mint pl. abba sincsen, hogy ha mi most szerződünk. A mint nincsen beleszólása a dalmácziai, vagy a tiroli közbeeső vámoknak, vagy viszonylatoknak dolgába, épugy nincsen beleszólása Magyarországnak dolgába senkinek, kivéve csak akkor, hogyha szétválás után esetleg nem azt a vámot szedi a melyet eddig. Ez az egész magyar közjoggal ellenkezik, ez az egész magyar közjognak czáfolatát jelenti, hogy a magyar közéletben a függetlenségi párt nem ismerte el ezen törekvést sem, hogy a közös viszonylat megszűnéséhez Ausztria hozzájárulása szükséges. A t. miniszterelnök ur 1892-ben és már Tisza Kálmán is hirdették a harmadik faktor elméletét, de Magyarország sohasem fogadta el a harmadik faktort. A jelenlegi kormány, a függetlenségi párttal a háta megett, nem a harmadik faktort, hanem a közgazdasági viszony rendezésében harmincz faktor hozzászólását is konczedálja és az összes külföldi szerződésektől akarja függővé tenni Magyarország és Ausztria közötti viszonynak rendezését. Nagy közjogi visszafejlődés tapasztalható negyven év óta, mi itt nem előre, hanem visszafelé fejlődünk. Eddig belekapaszkodtak az osztrák császár akaratába, később a szabadelvű párt Ausztria kormányának akaratába kapaszkodott, most pedig a kormány belekapaszkodik az egész világ összes kormányainak akaratába és nem azt mondja, hogy nem csináltuk meg a gazdasági önállóságot, mert nem merünk organikusan szervezkedni és harczba menni érte, mert a kormány a maga létét nem akarja koczkára tenni, hanem e helyett odaállitja mumusként az osztrák császárt, Ausztriát, Németországot . . . Farkasházy Zsigmond: Megijedtünk attól, a mivel Ausztria ijesztgetett bennünket, pedig azt maga sem hiszi el. (Zaj.) Lengyel Zoltán : Nem ismerem el közjogunk szempontjából azt az állítást, mintha a külfölddel megkötött szerződés minket bármikép is érintene abban a tekintetben, hogy Ausztriával minő viszonyban vagyunk. De nem ismerem el gazdaságilag sem, mert ha én Ausztriával szakítani akarok, akkor elég válság az, hogy Ausztriával szemben megváltoznak az áruk árai és a hitelviszonyok nálunk, már most, hogy ehhez ugyanabban az időben még hozzávegyem, hogy a német birodalommal is vámháboruban legyek, sőt az egész világgal, az csak nem kívánható. Kossuth Ferencz azt mondotta, hogy nem lehetett a különválást megcsinálni, mert kényszerhelyzetben voltunk, mert hiszen az egész világgal vámháboruba nem keveredhetünk. Most csak Ausztriával szemben kellett volna ennek megtörténni, mert hiszen a darabontok szívességből megtették a többi országokkal szemben. 1917-ben önök szerint nemcsak Ausztriával szemben járnak le a szerződések, hanem az egész világgal szemben, tehát akkor vámháboruba lehet keveredni. Mit szólna az államtitkár ur, hogyha mi nem kötnénk szerződést ? Szterényi József államtitkár: Ez annyira gyenge dolog, hogy nem mondhatok rá semmit! (Derültség.) Lengyel Zoltán: Igenis, önök előidézik és Ausztria ebbe szívesen belemegy. Előidézik újból 1917-re ugyanezt az állapotot. Először is előidézik a differencziákat a külföldi szerződésekkel, másodszor pedig, összeesés esetén, a vámháborunak a lehetőségét az egész világgal. Hogy miért jöttem én erre a gondolatra, azt is megmondom. Nem a t. kormány beszédeiből, hanem az osztrák kormány álláspontjából. Mert ha az osztrák kormány nem konczedálná ezt, akkor nem lenne ez itten beiktatva és nem esnének össze a szerződések. De az osztrák kormány szívesen belemegy ebbe, az osztrák kormány a szerződések egyidejű lejártát a maga részéről mindig elfogadja. Vájjon azért fogadja el, mert ezáltal a külön vámterület megvalósítását teszi lehetővé ? Nem. Hanem azért fogadja el, mert tudja, hogy épen ezáltal lehetetlenné teszi az önálló vámterület tényleges megvalósítását, T. képviselőház ! Abban nincs köztünk difierenczia, hogy a külön vámterület tényleges felállítása bizonyos nehézségekkel jár. Köztünk csak abban van az eltérés, hogy ón azt mondom, kevesebb nehézséggel és kevesebb felbontott szerződéssel jobban meg lehet ezt csinálni, mint többel. Es ez az álláspontom nem hiszem, hogy megváltozzék. Még egy másik dolgot akarok felhozni. Ha az osztrák szerződés, vagyis a külön vámterület alapján megkötött közös vámterületi jogi szerződés járna le előbb — mondjuk, egy esztendővel előbb — mint a külföldi szerződések, akkor ezt a dolgot könnyen elintézhetőnek találnám. A dolog azonban nem igy van, hanem éppen megfordítva. A külföldi szerződések járnak le előbb, illetve mondhatók fel előző időkre. Hát azt méltóztatik gondolni, hogy erre az egy-két esztendőre szerződhetünk Németországgal, mikor Ausztriának az lesz az érdeke, hogy egy évvel előbb felmondjon ? Méltóztatik azt gondolni, hogy Németország a magyar kormány kedvéért bele fog menni az egyéves szerződésbe ? (Mozgás.) Mindezt azért mondom itt most el, hogy ha ezen az oldalon nincs meggyőződése vagy nincs hozzá bátorsága senkinek sem ezeket elmondani, 1917-ben legyen majd mire hivatkozni, mert tudom, hogy a t. többségnek álláspontját nem változtathatom meg, mert tudom, hogy beszédemmel magamnak többséget nem csinálhatok. Ha én ezeket elmondom, 1917-ben lesz legalább alkalom, hivatkozni ezekre, lesz mód azt mondani, hogy igenis, volt egy felszólalás, a mely rámutatott arra, hogy ez a kormány nem hogy megkönyitette volna 1917-re a helyzetet, hanem azt még jobban megnehezítette. (Mozgás.) Szterényi József államtitkár: Szeretem hallani.