Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-214

21b. országos ülés 1907 november 11-én, hétfőn. 243 ságoknak és országoknak egységes vámhatára által körülvett területre, valamint az ezekkel vám tekintetében egyesült területekre érvényes.« Itt tehát három faktum van : A ZolltarifGesetzben, a melyet az osztrákok hoztak, közös vámterület van, a magyarban nincs semmiféle vámterület, csak azt a semmit érő mondást tették az élére, hogy hatálya a magyar korona országainak területére terjed ki, abban a törvényjavaslatban pedig, a melyet holnap, vagy holnapután fogunk tárgyalni, benne van a közös vámterület szerződéses vámtarifája, a melynek alapján 1971-ig szerződve vagyunk és szerződni fogunk, mert ennek alapján a t. államtitkár ur a holnap megkötendő és törvénybe iktatandó szerződés értelmében nem szerződhetik 1917-ig egy pettyet sem, 1917-ig tehát ennek alapján kell, hogy szerződjék, ez a tarifa pedig már sem nem önálló, sem nem magyar, hanem az az egységes vámhatár által körülvett két állam területén érvényes. Szterényi József államtitkár: Identikus a két állam tarifáival. Lengyel Zoltán : Nem identikus. Bocsánatot kérek, ez egy előző javaslat. Holnap letárgyalunk egy szerződéses, később beiktatandó törvényt, a mely ezt hatályon kivül helyezi. (Ellenmondás.) De falító 1917-ig hatályon kivül helyezzük, a mely időre Ausztriával szerződtünk, hogy nem ezen vámtarifa, hanem a közös- és egységes tarifa alapján fogunk szerződni. (Zaj. Elnök csenget.) Mi két vámtarifát iktatunk törvénybe: az egyiket törvénybe iktatjuk ma. Ez azt mondja, hogy kiterjed a magyar szent korona országainak területére. Az azonban benne nincs megmondva, hogy mennyi ideig áll fenn. Ellenben a szerződéses vámtarifát ugyanazon tartalommal, de az egységes vámhatár területére való érvénynyel törvénybe iktatjuk holnap. Ez pedig 1917-ig terjedő időre, a szerződés erejénél fogva hatályon kivül helyezi ezt, és ezen szerződés alapján köthet a kormány csak 1917-ig tarifáhs megállapodásokat, ha ugyan még ilyen egyáltalában van hátra. Ez egy pictus masculus. Ennek az egész autonóm vámtarifának beczikkelyezése illuzórius 1917-ig de facto azáltal, hogy a rákövetkező napon egy másik törvénynyel 1917-ig ezt, nem ugyan érvényen kivül, de hatályon kivül helyezzük, ugy hogy Ausztriával szemben 1917-ig nem az autonóm vámtariafa, hanem egy másik szerződéses vámtarifa van érvényben. Ezen konkrét tényeket nem lehet elvitatni. 1917-ig nem ez a vámtarifa, hanem a közös osztrák tarifa lesz érvényben, a mely teljesen megfelelő az 1906-ban már törvénybe iktatott osztrák vámtarifának. 1917-ig tehát a mi részünkről érvénynyel nem bir, azután pedig a mi részünkre az önálló vámterület felállitásánál hasznavehetetlen. Osztrák részről pedig egy másik szerződéses közös vámtarifát akarnak akkor majd 1917-en tul törvénybe iktatni. Az egész tehát csak játék a szavakkal, egy szemfényvesztés, a melynek semmi más jelentősége nincs, mint port hinteni az ország közvéleményének szemébe, hogy itt egy külön önálló magyar nemzeti vámtarifa készül, a melyből pedig egyetlen betű sem áll fenn. De tovább megyek, t. ház, és akkor, azt hiszem, végeztem a fennállóval is, meg a tárgyalás alatt levő autonóm vámtarifával is. Szerettem volna dicshimnuszt zengeni az államférfiúi bölcseségnek, az eredményeknek és tapsolni szerettem volna, ha lett volna eredmény. Sohasem fordult elő, hogy én hozzá ne járultam volna, a hol eredmény volt. De nem járulhatok hozzá olyan javaslathoz, a mely csak szemfényvesztés okáért felállít bizonyos tényeket, a melyeknek valódisága teljesen ki van zárva. Azt mondja az igen t. államtitkár ur, hogy a vámszedés nem kritériuma az önálló vámterületnek ! Szterényi József államtitkár: Ugy van! Lengyel Zoltán : Hát az önálló vámterületnek három kritériuma van: először is, hogy azt a vámszerződést,, a melyet kötünk a külfölddel, a magunk szája ize szerint és a magunk emberei által kössük meg. Itt nem kötünk meg ezentúl sem egy szerződést magunk, hanem megkötünk, egy kissé formailag megváltoztatva, épen ugy, mint eddig, a közös hatóságok utján. A másik kritériuma az önálló vámterületnek a vámsorompó és a vámhatár, nemcsak Ausztriával szemben, hanem a külfölddel szemben is. Nekünk pedig a külfölddel szemben Magyarország részéről csak azon az oldalon van határunk, a melyen mi érintkezünk a külfölddel. Ott sem nekünk van határunk, hanem egységes a vámhatár. A harmadik kritériuma az, hogy a magyar érdekeket magyar emberek lássák el és képviseljék a külföldön. Már most ebből egyetlen egy gondolat sincs benne ebben a törvényjavaslatban. Sem a szerződéseket nem mi kötjük meg, sem a tarifát nem mi állapitjuk meg, sem a képviseletet nem mi látjuk el. Ennélfogva az önálló vámterületből nemcsak a- vámszerződés megkötése hiányzik, hanem hiányzik a többi összes kritérium is. Ez az önálló vámterület egy hajszállal sem különb, mint a Széll Kálmán-féle, sőt sokkal rosszabb, mint a Bánffy-féle volt az 1898:

1. t.-czikkben és még rosszabb, mint az, a mely a Deák Ferencz törvényének 68. §-ába le van fektetve. Igen, Kossuth Ferencz akkor is azt mondotta, hogy fából vaskarika az a vámterület, a melyen nem szednek vámot; és csak akkor, a mikor miniszter lett 1906-ban, hivatkozott Angliára, hogy Angliának önálló vámterülete van és ott még sem szednek vámot. Dehogy nem szed vámot Anglia! Csak az enyém lenne mind, a mit szed.-(Derültség.) Nagyon is szed Anglia vámokat, csakhogy nem minden félétől szedi azokat, de mi Ausztria felől semmi után sem szedünk vámot. EUenben ők, és ezt az igen t. államtitkár ur nagyon jól tudja, mindenről 31*